Kiváló játékos volt, s közel a hetvenhez még futballbíró – Amikor fűre lép, akkor érzi igazán otthon magát

Tavaly szeptemberben írtunk  a Kisalföldben Bangó Jánosról, aki hetvenévesen nagy valószínűséggel az ország legidősebb aktív futballbírója volt. Ő már ugyan befejezete a pályafutását, a korrekorder azonban maradt a szintén győri játékvezető, volt kiváló labdarúgó, Sági Péter.

A 69 esztendős futballbíró kiváló labdarúgó volt, eljutott egészen az élvonalig.
„Az édesapám tíz éves koromban vitt le az ETO vagongyári pályájára futballozni. Várnagy Bandi bácsi igazolt le, s olyan kiváló társakkal játszhattam, mint Hlagyvik Gábor,  Belső Lajos, vagy éppen Görbicz "Liba" István. Emlékszem, az öltözők egy hosszú épületben voltak, s minden évben, ahogy léptünk feljebb, egy helyiséggel arrébb kellett költöznünk. Egészen az ETO tartalékcsapatáig eljutottam. Fantasztikus volt már abban az együttesben is futballozni. Volt olyan meccsünk az újpestiek ellen, aminek a végén már háromezer  néző szurkolt nekünk.”

Aztán, mivel abban az időben ez még kötelező volt, be kellett vonulnia.
„Hetvenhatban a ceglédi honvédcsapathoz, a Bem József SE-hez kerültem. Jól ment  a játék, s mivel úgy volt, hogy leszerelés előtt már figyelték a jobb játékosokat, s az ETO-nál nem szóltak, elvitt az MTK. A fővárosiak edzője a későbbi szövetségi kapitány, Mezey György volt, így örömmel írtam alá. Élvonalbeli mérkőzésen ugyan nem szerepeltem, de kupameccsen játszottam a kék-fehéreknél. Aztán megsérültem és Gyuri bácsi is kapitány lett, így én is tovább léptem. Hosszabb időt töltöttem  a hazai másodosztályban, a BVSC-ben futballoztam, majd Pétre kerültem, ahol még lakást is kaptam, ami nagy szó volt abban az időben, s aztán gólkirály is lettem.”
Harminc évesen hazatért, s az akkor még  vasutascsapat, a győri DAC játékos lett.
„Komoly meccseket játszottunk, nagyon jó csapatunk volt. Részese lehettem a nádorvárosiak nyolcvanas évekbeli nagy kupamenetelésének is."
A végállomást aztán Koroncó jelentette, ahol előbb játékosedzőként, majd trénerként irányította a feltörekvő kiscsapatot.
„A mai megyei harmadosztálynak megfelelő járási csoportból jutottunk fel a megyei első osztályig, aminek akkor azért még sokkal nagyobb rangja volt. Kiscsapatként talán ez nekünk sikerült először” – emlékezett vissza Sági Péter, aki időközben játékvezetői vizsgát tett.
„Ez nyolcvankettőben történt, még Palotai Karcsi bácsinál vizsgáztam. Bevallom, aztán el is felejtettem, hogy van a játékvezetésről is papírom,  de úgy másfél éve felhívtak az igazgatóságról, hogy megtalálták az engedélyem, s  megkérdezték, lenne-e kedvem bíráskodni? Csak kicsit gondolkodtam el ezen, aztán belevágtam, mert azt vallom, azon kívül, hogy manapság már asszisztensnek hívják a partjelzőt, olyan nagyon sokat nem változott a foci.”
Általában két meccset „kap” hétvégéken, de van hogy hét közben, utánpótlás-mérkőzéseken is számolnak vele.
„Inkább asszisztens vagyok, de ha kell a sípot is fújom. Kicsit azért döcögősen indult a bírói karrierem, de mivel a súlyom szinte alig változott, nem okozott gondot, hogy futnom is kell. Egyre jobban esik, s most már hiányzik is a mozgás, ha nem vagyok meccsen. Örülök, mert ezáltal egészségesebb is lehetek, a komoly orvosi kontrollvizsgálatok mellett.”
Persze játékvezetőként akadnak azért zűrös pillanatok is.
„Legutóbb egy falusi meccsen rám fogták, hogy részegen vezetek. Lehet, a mozgásom miatt gondolták ezt, de én már a meccs előtti estén nem iszom alkoholt. Még a rendőröket is rám hívták, akik villogva állítottak meg miután hazafelé indultam. A szonda persze semmit nem mutatott ki, ők futottak lyukra.”
S, hogy meddig marad a pályán, azt még ő maga sem tudja.