Összegzéssel búcsúzott a közgyűlés elnöke

A 2012–2013-as átalakulás után a vármegyék a szerepüket keresték, az intézményfenntartás helyett a területfejlesztési munkát helyeztük a középpontba. Ars poeticánkat 2014-ben úgy fogalmaztam meg, hogy nyújtsunk segítő kezet a kistelepüléseknek, hogy a falvakban élőknek a csodás, nyugodt, természeti környezetben való életért cserébe ne kelljen kompromisszumot kötniük, ne kelljen alacsonyabb minőségű szolgáltatásokkal beérniük, hiszen ők is ugyanolyan szorgalmasan dolgoznak, ők is ugyanolyan mértékben járulnak hozzá Magyarország gyarapodásához, mint a nagyvárosban élők.

Magyarország kormányának segítségével olyan területfejlesztési forrásokat tudtunk biztosítani, amellyel tíz év alatt fejlődési pályára állítottuk a vármegyei kistelepüléseket. 30–40 éves álmokat váltottunk valóra. Amikor balliberális kormányok irányították az országot, a fű sem nőtt, a kistelepülések halálra voltak ítélve. Akkoriban egy elnök évente 4–5 alkalommal vághatott elkészült beruházás után nemzeti szalagot, nekem többször megadatott, hogy egy nap alatt vághattam át ennyit. 
A rengeteg fejlesztésnek köszönhetően minden településen sikerült lépni egyet-egyet, vagy akár jóval többet előre.

Ráadásul mindenhol azt tudtuk építeni, amire szükség volt. Korábban a települések arra pályázhattak, amire éppen lehetett. Ezen változtattunk, felmértük a problémákat, meghallgattuk az igényeket és olyan pályázatokat hirdettünk, amire valós igény mutatkozott. Így minden egyes forintot hasznosan és hatékonyan költöttünk el, felesleges beruházások nem valósulhattak meg.

Míg korábban egy-egy pályázathoz súlyos milliókat kellett a településeknek előre „befektetni” úgy, hogy aztán a tervek a többnyire sikertelen pályázat után a fiókba kerültek, addig nálunk csak a támogatási döntés után kellett megkezdeni a pénzköltést. 

Korábban a nyertes pályázatokhoz a településeknek hitelt kellett felvenniük, hiszen a beruházás befejezése után többnyire egy év múlva kapták csak meg ténylegesen a támogatást, amiből még le is vontak egy picit, addig nálunk 100%-ban előfinanszírozást kaptak, hogy minden számlát már a pályázati forrásból fizethessenek ki. Levonás helyett pedig szinte mindig többlettámogatást is adtunk, hogy a településeknek lehetőleg ne kelljen a saját zsebükbe nyúlniuk.

Míg korábban a települések magukra maradtak a bonyolult pályázati adminisztrációs feladatokban, többnyire magáncégek használták ki a kistelepüléseket, érdemi munka nélkül „hasba akasztó” szövegeikkel „intézték” a pályázati elszámolásokat, addig mi megszerveztük és a pályázati forrásból elszámolható költségből, minőségi munkával lebonyolítottuk az adminisztrációt. 

A vármegye önkormányzata lett a legnagyobb területfejlesztési szolgáltató a térségben, már a projektek 80%-ának a menedzselésével minket bíznak meg a települések. Kollégáimmal közös munkánk eredménye, hogy mind a forráslehívást, mind az elszámolási adminisztrációt tekintve országosan az első kettő helyezett között vagyunk. 

80 milliárd forintból csak a kistelepüléseken közel 600 fejlesztési pályázatot támogattunk, mely ennél jóval több beruházást takar, ezen felül Győr és Sopron is tízmilliárdokat fordíthatott az életminőséget javító projektekre.

Már nem csak a nagyvárosok kiváltsága a bölcsőde, hisz mindenhol építettünk, ahol erre igény volt. Felújítottunk és bővítettünk óvodákat, sőt, újakat is építettünk. Elindítottuk az iskolák korszerűsítését is. Sok helyen lett új kerékpárút, lakóutcákat, közutakat építettünk és újítottunk fel, az egyre nagyobb gondokat okozó csapadékvíz-problémákat is enyhítettük, energetikailag 85 önkormányzati épületet korszerűsítettünk, közösségi terek és házak, sportlétesítmények épültek, szociális ellátórendszert fejlesztettünk, orvosi rendelőket korszerűsítettünk és hoztunk létre, turisztikai fejlesztéseket valósítottunk meg, támogattuk az iparfejlesztést, folyamatosan dolgoztunk a foglalkoztatás bővítésén, a nehéz körülmények között élők segítésére pedig szociális felzárkózási, esélyteremtési programot indítottunk és fejeztünk be sikerrel.

Vármegyénk úthálózata is ebben a tíz évben fejlődött hatalmasat. Megépült a Győrt keletről elkerülő út, az M15-ös autópálya, valamint az M86-os út Szombathelyig. Az M85-ös gyorsforgalmi Sopronig tartó szakaszának és a Győrt Pápával összekötő kétszer kétsávos út engedélyezési eljárásának mintegy másfél évvel való lerövidítésében pedig személyesen is közreműködtünk.

Négy új határátkelőt építettünk Ausztria felé, amellyel a határtérségben élők boldogulását segítettük. A Külgazdasági és Külügyminisztériummal együttműködésben építettük mind a keleti, mind a nyugati diplomáciai kapcsolatainkat, közben pedig nem feledkeztünk meg a felvidéki magyar testvéreinkről sem, akikkel több száz közös eseményt és fejlesztést valósítottunk meg. Újra életre kelt a Szigetköz, a Duna elterelése óta az egyetlen tényleges eredményt hozó beavatkozás is ebben az időszakban valósult meg. 
Rangot adtunk a vármegyei önkormányzatnak, amely most már a külsőségekben is megjelenik, hisz felújítottuk a műemlék épületünket, és a Mosoni-Duna parton egy új rendezvényközpontot építettünk, hisz 2014-ben még üléstermünk sem volt, nemhogy egy olyan helyünk, ahol méltó módon tudnánk fogadni a vendégeinket, vagy meg tudnánk tartani a rendezvényeinket.

Eredményeket csak összefogással lehet elérni. Az elmúlt 10 évben a települések lakosaival, képviselő-testületeivel, polgármestereivel, az országgyűlési képviselőkkel és a kormánnyal közösen azért dolgoztunk, hogy vármegyénk lakosainak az életminőségén javítsunk.

Megállítottuk a népességcsökkenést, a településeink mindegyike gyarapszik, a családtámogatásoknak és a beruházások által létrejött szolgáltatásoknak köszönhetően a fiatalok is megtalálják a boldogságukat a szülőfalujukban, már nem költöznek el, sőt, sokan költöznek ki vidékre. Így a nagyszülők már nem csak videótelefonon láthatják az unokáikat, a generációk egymáshoz közel élve, egymást segítve tudnak boldogulni. 

A munkanélküliség hosszú évek óta 1% körüli, aki dolgozni akar, annak van munkája Győr-Moson-Sopronban. Segítettük a rászorulókat, óvtuk értékeinket, ápoltuk a hagyományainkat, támogattuk a közösségeket, hiszen, ahol az emberi kapcsolatok jól működnek, ott a településen élők is boldogabbak. 

Köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt években segítette a munkámat, és azoknak is szeretnék köszönetet mondani, akik keresztbe tettek, akik hátráltattak, hiszen minden nehézség, amit le kellett győzni, újra és újra erőt és lendületet adott, amellyel még a kitűzött céloknál is sikerült messzebbre jutni. Megtiszteltetés számomra, hogy ebben a rendkívül sok munkával járó, de sikeres tíz évben elnökként szolgálhattam a vármegyémet.