Nehéz kezdet - Győri kollégánk véleménye az ETO bűngyenge NB I-es rajtjáról

Fontos pontot szerzett az ETO Újpesten az NB I legutóbbi fordulójában. Izgalmakból, maratoni hosszabbításból nem volt hiány a lila-fehérek ellen, még játékvezető-csere is történt – épp csak gól nem esett a mérkőzésen. Az jövő tavasz végén derül ki, hogy mennyit ér a mostani iksz és mennyit számítanak majd a bajnokság első négy fordulójában elhullajtott pontok. Ha abból indulunk ki, hogy a Nyíregyháza, a DVSC és a Kecskemét is várhatóan a pontvadászat alsóházára kénytelen berendezkedni a szezonban – a „hírös város” csapatát jelenleg előzik a tabellán győri zöld-fehérek –, akkor bizony nagy árat fizethet az ETO a (bűn)gyenge kezdésért. 

Őszintén szólva az NB I nyitánya előtt sem értettem, de a történtek tükrében főleg nem, hogy az ETO tulajdonosi köre miért nem a bajnoki rajt előtt erősítette meg érdemben a csapatot. Négy zakót kellett átélniük a győri zöld-fehér szurkolóknak – ezek közül a Debrecen elleni második félidei blama különösen fájó volt –, mire kapcsoltak az ETO vezetői, és villámgyors igazolásokba fogtak. Ez egyelőre úgy tűnik, megtette a hatását, a csapat védelme sokkal stabilabbá vált, mint az első négy fordulóban beszedett pofonok idején. 

ETO-szurkolóként néha az az ember érzése, hogy a jelenlegi klubvezetés nincs teljesen tisztában azzal, hogy milyen gazdag focimúltja van a Rába-parti gárdának. Más hazai vidéki egyesület egészen biztosan nem mondhatja el magáról azt, hogy BEK-elődöntőt játszhatott Eusébio Benficája ellen, vagy hogy ki-ki meccseket vívtak volna kedvenceik a Milan és a Juventus ellen a KEK-ben. 
Biztosan elfogult vagyok, de az ETO a magyar labdarúgás legértékesebb vidéki „brandje”. A csapatot érintő döntéseket jó előre, ennek függvényében kellene meghozni a jövőben.