Kosárlabda – A kézilabdából érkezett a SERCO UNI Győr új erőnléti edzője

Boba, ahogyan Slobodant mindenki becézi, maga is kézilabdázott, de ahogy fogalmazott: „nem olyan magas szinten, mint Ana.” Pályafutása befejezése után az erőnléti edzőség felé orientálódott, elvégezte a testnevelési egyetemet Újvidéken, majd folyamatosan képezte magát, rengeteg amerikai módszert tanulmányoz a mai napig, amit a kosárlabda terén is tud majd alkalmazni.

Első munkája a sportban egy montenegrói röplabdacsapatnál, a Budvanska Rivijeránál volt, mely bejutott a Bajnokok Ligája top12 csapata közé. A röplabda-válogatottnál is dolgozott ezzel párhuzamban. Ezután 2015-ben Iránba szerződött, itt már a kézilabdában tevékenykedett, onnan pedig Izraelbe vezetett az útja a Maccabi Tel-Avivhoz.

„Emlékszem, mikor Izraelben leszálltam a gépről, utána hat órán keresztül a reptéren tartottak, alaposan átvilágítottak, kikérdeztek, nem vagyok-e kém?” – mondja nevetve, bár hozzátéve, akkor ez annyira nem volt vicces.

Következett a montenegrói kézilabda-válogatott, majd 2017-ben a Siófok női kézilabdacsapata, mellyel MK-bronzérmes, valamint EHF-kupa-győztes lett.

„Jó időszak volt, de mikor elmaradoztak a fizetések, 2021 januárjában eljöttem, és az ETO fociakadémián dolgoztam fél évig. Utána pedig a Szeged férfi kézisei mellett voltam Juan Carlos Pastor vezetőedző stábjában. Ott bajnoki címet szereztünk, de aztán nem éreztem annyira jól magam, nem igazán volt szabad kezem a munkámban, így jobbnak láttam, ha eljövök. Ez tavaly nyáron volt, azóta személyi edzéseket tartottam, sokan jártak, járnak hozzám. Illetve egy helyi, egyéni sportágakat tömörítő klubnál kaptam munkát, és onnan ajánlottak be a női kosarasokhoz” – folytatta Boba, aki azt is elárulta, milyen feltételek mellett vállalta el a feladatot.

Először dolgozik a kosárlabda világában

„Elmondtam Cicának (Cziczás Lászó, a SERCO UNI Győr vezetőedzője – a szerk.), hogy én akkor tudok eredményesen dolgozni, ha hagynak szabadon dolgozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem egyeztetünk, és ne beszélnénk meg mindent, de ami az én feladatom, azt bízzák rám, nyilván a kosárlabda sportszakmai része meg nem az én asztalom. Miután itt vagyok, sejthető volt a válasz, a kölcsönös bizalom megvan mindenki részéről. Úgy látom, a játékosok is vevők a közös munkára, aminek az alapja a kommunikáció.

Bízom benne és hiszem azt, hogy ez nem lesz másként itt sem. Még egyszer mondom, a lányok nagyon aranyosak, és tuti, hogy ha igazán megismerjük egymást, tudni fogjuk, melyiküknek milyen munka lesz a megfelelő, ami megint csak elengedhetetlen a sikeres együttműködéshez” – foglalta össze munkamódszerét Boba, aki azt is elmesélte, hogyan is kerültek Győrbe.

„Nem igazán éreztem jól magam Montenegróban, és mikor Anát egy győri barátnője felhívta, hogy mint játékosmenedzser igazán nincs konkrét helyhez kötve, miért nem jön Győrbe, elhatároztuk, hogy ide költözünk, elvégre ismertük az országot, a várost. Először egy konditeremben dolgoztam, majd jött a siófoki és a szegedi időszak. Sok-sok ingázással, Szegeden egy lakást is béreltek, de ez nem volt kényelmes, többet voltam távol a családtól, ami nekem már nem volt tartható. Ezért is örültem a lehetőségnek a kosarasoknál” – mesélte végezetül a szakember, aki feleségéhez hasonlóan kiválóan beszél magyarul és angolul is – ezzel kapcsolatban annyit mondott, hogy ez szerinte alap dolog, ennyi tisztelet jár annak az országnak, ahol élnek –, és akinek fia és lánya is Győrbe jár iskolába. Luka harmadik osztályos, míg Hana most szeptemberben kezdte az elsőt a Kálvária-iskolában.