A pannonhalmi dombokról Monacóba – Az egyik legtehetségesebb fiatal magyar bringás a hercegség profi csapatában edz – videó, fotók

Élbolyban Valter Attiláékkal

– Hogy értékeli a pannonhalmi kerékpáros országúti országos bajnokságot?

– Elégedett vagyok, bár némi hiányérzet még mindig munkál bennem. Az, hogy Valter Attilával, Fetter Erikkel, Dina Mártonnal és Peák Barnával az utolsó 200–250 méter előtt még együtt tekertem, abszolút pozitív. Ami miatt akad némi üröm az örömben, az az, hogy az U23-as mezőnyben „csak” második lettem az ötödikként befutott Feldhoffer Bálint mögött.

– Laikusként nézve, szemtelenül fiatalként akár még a nagy hazai négyest is meglephették volna az apátság árnyékában. Volt ennek a realitása?

– A verseny előtt nem gondoltuk volna, hogy ennyire Valter Attiláék nyomában maradunk. A teljes képhez tartozik, hogy Attila nem volt 100 százalékos állapotban az idei ob-n, kisebb betegséggel küzdött, vagyis ez is szerepet játszott a szoros befutóban. Előzetesen arra építettem a stratégiát, hogy saját kortársaimra, Feldhoffer Bálintra és Valent Márkra figyelek. Jól ismerem a srácokat, ők is engem, mindhárman korábban a Cube Csömör színeiben tekertünk. A taktikai csatánkból most Bálint került ki nyertesen.

Már 8-9 évesen az apátságnál tekert

– A pannonhalmi ob hazai pálya önnek, milyen érzés volt itt versenyezni ezer kerékpáros-szurkoló előtt?

– Valóra vált álom, ami történt. Érzelmileg közel áll hozzám az országos bajnokág pályája, ismerem a kör minden szegletét, itt szerettem a bringázásba. Akkoriban édesapámmal Töltéstaván laktunk, gyakran kerékpároztunk át az apátsághoz. 8–9 évesen még nehezen másztam meg Pannonhalma központjából a monostorhoz vezető utat, így többnyire a másik oldalról, Tóthegy felől „támadtunk”. Az emlékeket csak fokozza, hogy az idei országos bajnokságon több barátom drukkolt nekem. Remélem, az országúti ob-t hosszú ideig Pannonhalmán rendezik, ahol a felnőttek között minimum dobogóra szeretnék állni a jövőben. Ez bakancslistás célom.

Csömörről Monacóba

– Tavaly óriási esélyt kapott a sorstól, kiváló ifjúsági kerékpárosokat támogató monacói csapat szerződtette. Mennyit jelent ez a minőségi edzésmunkában?

– Itthon is jó körülmények között készülhettem Valter Tibor szakmai vezetésével Csömörön. Mégis, a monacói edzéslehetőségeket nem lehet azonos lapon említeni a korábbiakhoz képest, óriási szintet léptem e téren az elmúlt fél évben. A hercegségről sokaknak a csillogás, az ott élő sztárok, a tengerpart jut az eszébe – nekem a hegyek. Úgy edzhetek napi 4–6 órákat, hogy közben 2000–3000 méter szintkülönbséget teljesítek itt.

– Hogy néz ki az átlagos edzésnapja Monte-Carlo környékén?

– A csapatom, a több mint 70 éves múlttal rendelkező U. C. Monaco mindent biztosít számunkra ahhoz, ami szükséges a fejlődésünkhöz. Kizárólag arra koncentrálhatunk, ami leginkább a javunkat szolgálja: az edzésmunkára. A reggelek, délelőttök lazábbak, aztán 11-kor pattanunk nyeregbe. Azok, akiket „könnyebb” hétre oszt be a csapatvezető, ők valamivel rövidebb kerékpározás után hazatérnek, s elkészítik a késői ebédet a többieknek. Tésztát vagy valamilyen egészséges, fehérjedús, csirkés, tonhalas ételt főzünk egymásnak. Szóval otthonosan mozgunk a konyhában, nem beszélve arról, hogy ez a közösségünket is erősíti.

Közös tekerés Chris Fromme-mal

– Mennyire nehéz egyedül élni, távol a szeretteitől?

– Akadnak nehézségek, de megszoktam ezt az életstílust, 14 évesen költöztem Csömörre. Én választottam, hogy mindent a kerékpározásra teszek fel. Ha eredményeket akarok elérni, ez csak így működhet. Ettől függetlenül egy saját szobának néha örülnék, ahová elvonulhat kicsit az ember.

– Monacóról azt mondják, hogy bringásparadicsom, s ha jól tudom, a profi kerékpározók közül többen a hercegségben készülnek. Sikerült már egy-egy sztárral tekerni?

– Ez így van, Monacóban él például az idei Tour de France éllovasa, a szlován Tadej Pogacar is. Vele még nem volt szerencsém együtt edzeni, de a 2010-es évek királyával, Chris Fromme-mal pár hete igen. A négyszeres Tour-győztessel edzés közben kicsit beszélgettem is.

Madridi tapasztalatok

– Múlt héten a spanyol fővárosban, Madridban versenyzett a csapatával. Elégedett az ottani eredményekkel?

– Elég rosszul indult számunkra a madridi viadal, az első szakaszon semmi nem sikerült. A második etapon aztán összekaptuk magunkat, s ezt meg is nyertük. A negyedik szakaszon pár centin múlt az újabb győzelem, ahol én vezettem fel a sprinterünket, aki végül a rövidebbet húzta a célban. Az utolsó, hegyi etapon mehettem nyugodtan magamért, így ott  voltam a szökevények között. A szökésünk azonban nem jött össze, a cél előtt 10 perccel beért a mezőny minket. Számomra az a legfőbb tanulság, hogy elkezdtünk nagybetűs csapatot alkotni a spanyol fővárosban.

– Végezetül, van honvágya? Mikor tud hazatérni a Kisalföldre?

– Hiányzik a családom, a barátnőm és a barátaim is, így amikor lehetőségem adódik, hazajövök. Legközelebb ősz közepén lesz ez aktuális.