Kertvárosból Las Vegasig szálltak a dallamok – A győrszentiváni fiatal elektronikus zenéit a tengerentúlon is játsszák – videó

– Győrszentiván csendes kertvárosából hogyan vezet az út a Las Vegas-i fesztivál nagyszínpadára? Elevenítsük fel kicsit a kezdeteket!

– Idén lesz pontosan 10 éve, hogy zenéket kezdtem írni. Eleinte hobbinak indult, különösebb cél nélkül. Egyszerűen szerettem az alkotói folyamatot, megismerni, aztán mélyülni különböző zenei műfajokban, stílusokban. Bármennyire is gyerekcipőben jártak az első számok, büszke voltam ezekre is, így a zenéim többségét feltöltöttem a SoundCloud oldalára. Ezek aztán a neten életre keltek, egyre több zenész ismerősöm lett szerte a világból. Rövidesen komoly inspirációt meríthettem ezekből a kapcsolatokból.

– Ha jól tudom, az egyik zenei mentora Kaliforniában él, s vele már személyesen is találkozott az Egyesült Államok nyugati partján.

– Így van, 2014-ben ismerkedtünk meg az internet segítségével a Kaliforniában élő, mexikói származású DJ-vel, Edgar Avilával. Bár évekig nem láttuk egymást személyesen, közel azonos hullámhosszon mozgunk zenei téren. Közös projektünk a Dead Stare nevű formáció, amely elsősorban latin dallamokra épül. Ezeket a tradicionális és szélsőséges elektronikai zenéket turbózzuk technoelemekkel, így végeredményként erősebb hangzást kapunk. Az első közös kislemezünk a járvány előtt, 2019 végén jelent meg.

– A zene világába nem egyszerű betörni, sokaknak örök álom marad. Esetükben mi volt a fordulópont?

– Közel hat évbe telt, ameddig kiforrt a projektünk. Az első emlékezetes sikerünk 2020 kora őszén történt, amikor is Hollandia vezető elektronikus zenei kiadója a „Hi Babi” című számunkat piacra dobta, s ez világhírű DJ-k válogatásába is bekerült, többször játszotta például Afrojack is. Túl azon, hogy ezzel letettük a névjegyünket az asztalra, a siker érzelmileg is megérintett, gyerekként imádtam hallgatni Afrojack szettjeit.

– Ha már szóba került az emocionális szál, azt mennyire volt nehéz feldolgozni, hogy eleinte elavult eszközökkel kellett dolgoznia?

– Elfogadtam, hogy ezt dobta a gép, innen szép nyerni. Lassú, régi számítógéppel szereztem a zenéket, ami technikailag egyértelműen hátráltatott. Önbizalmat adott ugyanakkor, hogy minden szorult helyzetben sikerült megoldást találni, s egyről a kettőre lépni. Amit a szegényes körülmények elvettek, azért a világháló adta lehetőségek kamatostul kárpótoltak. Főleg külföldi zenei csoportokban osztottam meg a szerzeményeimet. A Dead Stare projekt eddigi zenéinek több mint 90 százalékát különböző kiadók dobták piacra, ami komoly fegyvertény, különösen annak tükrében, hogy óriási a versenyfutás napjainkban e téren is.

– A zenéjének a mai napig erős vonása az underground jelleg. Ebben az a jó hír, hogy az embernek nem kell feladnia az elveit, a rossz, hogy nem mindig könnyű megélni így.

– Eleinte nem foglalkoztatott ez a kérdéskör, egyéni kifejezésmódként tekintettem az alkotásra. Később, amikor kezdett komolyra fordulni a dolog, egyre több helyre hívtak fellépni, ám az utazási költségek megtérítésén kívül mással nem igazán tudtak honorálni, akkor jobban elgondolkoztam ezen a témán én is. Igazából ezt a szituációt is az élet oldotta, oldja meg. Hozzáteszem, az rendkívül relatív, hogy hol, mi számít undergroundnak. Amit itthon vagy Európában annak könyvelnek el, a tengerentúlon simán bekerülhet a zenei fősodorba is.

– Több mint 100 ezer ember hallgatta a zenéjüket Nevadában; ezt mindenképp nevezhetjük az előbb említett kategóriának. Hogy élte meg a Las Vegas-i sikert?

– Ez az elismerés bennünket is szinte sokként ért. Tudtuk, hogy sok van az „Intensifying” című dalunkban, ami szintén a Dead Stare égisze alatt készült, de állandó kaliforniai alkotótársam, Edgar mellé ebbe a projektbe beszállt egy holland zenész, JFAICE is. A szóban forgó számot a Las Vegas-i EDC Fesztiválon egy amerikai lemezlovas, JSTJR válogatta a műsorába. Ő eléggé neves DJ a nyugati parton, a közösségi oldalát több mint 80 ezren követik. Nem kis reklámot kaptunk tőle, amire aztán le is csapott egy tengerentúli kiadó és május 24-én publikálta az anyagunkat. Egyelőre remekek a visszajelzések. Ezzel a hátszéllel vágtam bele az idei fesztiválszezonba.

A fellépéseim mellett több hazai és nemzetközi rádióban is lehetőséghez jutok, elsősorban Szlacki Csilla és Nagy László barátaimnak köszönhetően, a fellépéseket pedig javarészt az „Organization” nevű kollektívának köszönhetem, ami több mint kollektíva, hisz Oxenhoffer Róbert rengeteg feltörekvő, fiatal művésznek ad lehetőséget és töretlen bizalmat.