A levéli ezermester szerszámbirodalma – Tóth Tibor megmenti őket az utókornak

Tóth Tibor levéli otthona igazán különleges: egy-két szakmunka kivételével minden a házigazda kétkezi munkáját dicséri. És van mit itt nézni! Takaros ház csoda szép virágokkal, magasított ágyások a kánikulában is roskadozó zöldségekkel, díszkút, egyedi virágtartók, olajjal fűthető kemence fölötte igényes faszínnel, kerti pavilon, ahol jó a barátokkal üldögélni, üvegház, körülötte kerti tóval, kisház, alatta pincével, italgyűjteménnyel, és a hátsó udvarban az ezermester birodalma: szerszámosműhelyek, amelyeket szintén maga épített. A gyengébbik nem képviselőjeként is elvarázsoltak a látottak: a páratlan gyűjteménynek sokan csodájára járnak. 

– Egy ilyen páratlan gyűjtemény, nem egy-két év munkáját tükrözi… Hogyan is indult ez a szenvedély? 
– Már gyermekkoromban is szerettem a szerszámokat. Talán egy köszörű volt az első… Kamaszként motoroztunk, azt szerelgettük a haverokkal. Kereskedelmi és vendéglátás-végzettséggel az óvári vasboltban indult a pályám, utána a Kühnében dolgoztam, majd 2011-es nyugdíjazásomig Ausztriában egy kereskedelmi cégnél, ahol gyártás is folyt, a gépeket magam javítottam. Már a nyugdíjba vonulásomig is nagyon sok eszköz összegyűlt, hiszen azt szeretem, ha semmiért nem kell a szomszédba menni. Az osztrák munkahelyen egy kolléga ajánlott fel elsőként nyolc gyalut, s nekem is volt hasonló mennyiség, ekkor merült fel, hogy érdemes lenne gyűjteni. 
– Mostanra több mint hétszáz gyalut gyűjtött össze. Milyen eszközök vannak még a birtokában? 
– Eddig több ezer szerszámot, több száz féle eszközt sikerült összegyűjtenem, lakatos-, kovács-, kőműves-, villanyszerelői, ács-, asztalosmunkákhoz, köztük háromszáz kalapácsot, 150 kovácsfogót, 13 kovácsüllőt, hajlítógépeket, hengereket. A legrégebbi eszköz egy 1873-as véka, melyet egy helybeli ismerősöm ajánlott fel. Van még köztük 50-féle működő gép is. Tíz viharlámpa is várja még, hogy találjak melléjük újakat. Nagyon sok régi eszközt is sikerült felkutatnom, és a legtöbbjüket fel is újítottam, szétszedtem, rozsdátlanítottam vagy a farészt lekezeltem. Vannak itt jármok, kenyérsütéshez lapátok, zablák, csáklyák. Csupán egy tárgyat nem tudtam megfejteni eddig, hogy mire szolgálhatott… 

– Említette, hogy egykori kollégától és helybeli ismerőstől kapott ereklyéket. Honnan sikerült még beszerezni? 
– Jártam a régiségpiacokat is, ahol korábban sok érdekességre lehetett találni. Sajnos most nagyon felmentek az árak, legutóbb például egy régi petróleumlámpáért hatvan- ezer forintot akartak elkérni. Persze ha valami megtetszik, vagy éppen nincs nekem belőle, így is megveszem. Szeretek hasonló témájú múzeumokba is járni. 
– Ha jól számolom, éppen öt szerszámosműhelye is van, az egyik a kovácsműhely. Hogy mit is jelent a kovácsszakma, ezt a legutóbbi levéli traktorfesztiválon is bemutatta! 
– A környéken nem igazán van már kovács. Az interneten is szeretem nézegetni a régi mesterségeket, a kosárfonástól a székkészítőn keresztül a kovácsszakmáig. Utóbbit el is kezdtem próbálgatni, egyre több szükséges eszközt szereztem be. Elsősorban használati és dísztárgyakat készítek a magam és környezetem szórakoztatására és örömére, a kovácsoltvas kerítést az udvar elválasztására például egy barátom miatt, aki félt a kutyánktól, de virágállványokat, gyertyatartókat, apróbb állatokat, egy hegedűt, fogantyúkat is készítettem már. Ezeket szívesen elviszem megmutatni az érdeklődőknek. A traktorfesztiválon is sokan álltak meg, nézték, hogy hogyan készül egy-egy kovácsoltvas tárgy. 

– Családja mit szól az ezermester nagypapa hobbijához? 
– A fiam műbútorasztalosként végzett, ugyan nem a szakmában dolgozik, de több bútorunkat ő készítette. A kisebb unokák szívesen töltik itt az időt. Örömmel adom át nekik a tudásomat, kár lenne veszni hagyni ezt a sok értéket. Nemrég iskolás csoport is ellátogatott hozzám. Hasonló eszközökkel ma már aligha találkoznak a mai gyermekek. 
– Egy ilyen birodalom megalkotásához sok fáradhatatlan munka, energia szükséges. Mennyi időt tölt a szerszámjai körében? 
– Ha dolgozom valamin, reggel 9-kor kijövök a műhelybe, és csak éppen ebédidőben hagyom abba a munkát, amit estig folytatok. Jó érzéssel nézek végig, ha valami elkészül, ahogy az itt kiállított kincseken is, hogy szépen rendben vannak, és ez a fizetségem. Az külön elismerés, ha valaki olyan látja, akitől egy régi eszközt kaptam, és azt mondja, milyen megbecsült helyen van.