Motivált középtávfutókat nevel a soproni edző

Egy súlyos sérülés a tanulmányait is félbeszakította a grazi egyetem sporttudományi szakán. A hosszú távú sportolás nem adatott meg Nagy Nikolettnek, de egy korábbi kiváló atléta mellett hamar rátalált az edzői hivatásra. És ahhoz újra és újra be kellett ülni az iskolapadba a Soproni MAFC harminc éves oktatójának.

-Az elméleti tudás állandó fejlesztése nem megy a munka rovására?

-Meggyőződésem, hogy egy sportedzőnek egész életén át kell tanulnia. Három éve végeztem a győri Széchenyi Egyetem rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakán, ebben az évben pedig diplomáztam a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen atlétika szakedzőként. Minden továbbképzési lehetőségre figyelek, így az Európai Atlétikai Edzők Szövetsége szervezésében online részt veszek egy padovai konferencián. Október végén is vár rám egy budapesti szakmai kurzus, az állóképességet megkövetelő sportágak képviselőinek tartják. Figyelem a további lehetőségeket és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is kihasználom a szakmai tudás növelésére hasznos eszközöket.

-Milyen feladatok megoldásában kell közreműködnie?

-Atlétikai edzői kötelezettségeim Sopronhoz kötnek. Már huzamosabb ideje segítem Némethné Csordós Rita munkáját: a korábbi győri középtávfutó korosztályos bajnoki helyezéseket ért el, részt vehetett Európa Kupa viadalon, Universiadén, a válogatott tagjaként kétszer Európa-bajnokságon, ahol hetedik helyezett volt. Amatőr és csapatversenyeken ma is elindul, tizenhét edzői éve alatt sok fiatallal szerettette meg egy életre a sportolást. Lényegében harminctagú csoportunkat tizenkét évestől a felnőtt korig bezáróan közép- és hosszútávfutó fiatalok alkotják. Heti hat edzésünkön Ritával elosztjuk egymás között a munkát, amelyben az a jó, hogy a nagyobbak aktívan segítik az újabbak beilleszkedését, így összegezve helyi iskolák motivált sportolóit pallérozhatjuk. A jelenlegi szabadtéri idény októberig tart, ezt követi februártól a fedett pályás időszak, majd a márciusi mezeifutó-bajnokságokkal kezdődik minden elölről. Összetartó közösség a miénk, több korosztályos válogatottal: Dolmány Emma, Köcsky Tamara és Moser Boglárka után a velem a dél-koreai gyermekjátékokon szerepelt Kiss-Soós Hunor is jelölt.

-Adottak a feltételek a színvonalas szakmai munkához?

-Amióta a tradicionális soproni egyetemi Klub, a SMAFC átvett bennünket, sokat javultak a feltételeink. Igénybe vehetjük a Krasznai Ferenc Csarnokot, megoldott a versenyekre utaztatásunk és nem utolsó sorban fizioterapeuta segít a sérülések rehabilitációjában. A soproni infrastrukturális lehetőségek futópálya szempontjából nem túl előnyösek, jelenleg az Anger réti sportpályán illetve a Hunyadi János iskola udvarán lévő pályán folynak az edzések, azonban augusztustól már hetente kétszer bérelhetjük az új ausztriai, kismartoni atlétikai létesítményt, ami nagyban elősegíti a minőségi munkavégzést.

-Hová szeretne eljutni edzőként?

-Az élet nem adta meg a hosszú távú sportolás lehetőségét, helyette céltudatosan készülhettem az edzői pályára, amelyet nagyon szeretek, sok mindenért kárpótolt. Hat éve kapcsolódtam be az itteni munkába, három éve, hogy intenzívebben számítanak rám. Még sok tapasztalatot kell szereznem, de ehhez meg is kapom a segítséget. Célom, hogy az atlétika felé elkötelezett tehetségek felkarolása vezessen olyan eredményekhez, amelyeket ők is szeretnének elérni. Az inspirációhoz nagyban hozzájárult a nemrégiben rendezett budapesti világbajnokság, részt vettünk az első nap délelőtti programján, és jó néhány sportolónk önkéntesként is segítette a nagyszabású esemény lebonyolítását.