A világ legészakibb kutatóbázisára visz el képeivel Esther Horvath soproni születésű fotós - Galéria

A soproni születésű Esther Horvath fotográfusként a sarkvidéki éghajlatkutatás dokumentálására fókuszál, 2015 óta már 25 sarkköri kutatóexpedíciót fényképezett. Munkáját többek között a World Press Photo első díjával és a National Geographic Wayfinder-díjával ismerték el. Munkájáról és sikereiről a Kisalföld rendszeresen beszámolt, egy évvel ezelőtt pedig nagy érdeklődés közepette mutatta be Sopronban az Északi-sarkon készült különleges felvételeit és beszélt életútjáról. A Capa Központban ezek a felvételei is megtekinthetők.

„A Delta tudományos magazinon nőttem fel, melyet minden héten néztem a tévében, csak hogy lássam a bevezetőt, ahol férfiak masíroznak a sarkvidéki hóviharban. Ma már tudom, hogy japán tudósok voltak, akik az Antarktiszon lévő állomásukra meneteltek. Lenyűgöztek ezek a képek, és szerettem volna az arcomon érezni ugyanezt a hóvihart. Női példakép nem volt előttem, csak sarkkutató férfiakat láttam. A ’90-es évekig a nők részvétele a sarkvidéki expedíciókon nagyban korlátozva volt és sok esetben nem volt engedélyezett. Ma a fotóim a sarkvidéki tudományos expedíciókra összpontosítanak, bemutatva az emberiség számára éghajlati adatokat szolgáltató emberek napi odaadó munkáját. Az éghajlatváltozás nem egy nap alatt történik. Az éghajlatváltozást csak akkor értjük meg, ha hosszú távú megfigyeléseket végzünk minden nap, minden héten, minden hónapban és minden évben. Munkámmal nem csak a kutatásba fektetett odaadásra szeretnék rávilágítani, hanem a női expedíciók résztvevőinek szerepére is, hogy inspiráljam a felfedezők következő generációját, és azt is, hogy az álmokat el lehet érni, ha hiszünk bennük és keményen dolgozunk értük” - meséli Esther.

2019 óta követi és fényképezi a Spitzbergákon található nemzetközi kutatóbázis munkáját. A faluban tíz ország tudósai dolgoznak együtt a klímakutatás és környezetvédelem területén, és mindegyiküket egyetlen cél vezérli: annak megértése, hogy milyen változások zajlanak az Arktiszon, és hogy a klímaváltozás miképp hat az emberiségre. Ez a hely a globális felmelegedés epicentruma, ahol a téli átlaghőmérséklet 1991 óta 6-8 °C-kal emelkedett; ez a növekedés sokkal gyorsabb, mint bárhol máshol a bolygón. Itt az év több mint négy hónapját a sarkvidéki tél sötétsége uralja. A dokumentarista anyag azt meséli el, hogy a legzordabb környezeti körülmények – többek között hóviharok és mínusz 30 °C-os hőmérséklet – ellenére a tudósok milyen összefüggéseket tárnak fel, amelyek jelentősen hozzájárulnak bolygónk változásainak jobb megértéséhez. Emellett a fotográfus a mindennapi életet is bemutatja a kutatóbázison, ahová nem vezet út, így csak hajóval vagy repülővel érhető el, és ahol nem tartózkodhatnak turisták, csak kutatók. Ebbe a zárt világba kapunk bepillantást a fotográfus érzékeny megfigyelései révén, melyek a kutatási folyamatokon túl, az ott dolgozó elhivatott kutatók személyiségét, emberi oldalát is elénk tárják.

Ezzel a projekttel Esther Horvath nemcsak arra törekszik, hogy felhívja a figyelmet a gyors klímaváltozásra, hanem arra is, hogy emberközelivé tegye a tudományos erőfeszítéseket, így azok a szélesebb közönség számára is érthetőbbé váljanak, és hatásuk felerősödjön. A projekt része egy női tudósokat bemutató portrésorozat is, a „Nők a sarkkutatásban”. E rész szándéka, hogy a női példaképek életének, motivációjának és munkájának ábrázolásával inspirálja és bátorítsa a következő nemzedék tudósait és felfedezőit.