Kollégánk véleménye arról, hogy a Vagongyár egykor vezéréről, Horváth Edéről nevezzenek-e el utcát Győrben

Középiskolai gimnáziumi tanárom hallgatott tavasszal XX. századi helytörténeti előadást, ahol a legendás győri üzem és Horváth Ede kiváló kutatója, Honvári János professzor úr merész húzással feltette azt a kérdést a hallgatóságnak, hogy neveznének-e el utcát Horváth Edéről Győrben. Nos, egykori tanárom szerint a jelenlévők nem egész fele, inkább bő harmada emelte fel a kezét, miszerint támogatja azt az állandó vitának okot adó elképzelést, hogy Horváth Edéről utcát vagy bármilyen közteret nevezzenek el a folyók városában. 

Ezt meg sokan a hátuk közepére sem kívánják. Ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy kis híján nem neveztek el utcát Győr 1956-os mártír hőséről, Török Istvánról a ’90-es évek közepén. Horváth Ede esetében azonban attól is különösen kemény dió az utcanévdilemma, mivel továbbra is érvényben van az a rendszerváltás hajnalán hozott, 1991-es önkormányzati törvény, amely szerint a XIX–XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető személyekről nem lehet utcát elnevezni hazánkban. Nem is mi volnánk, ha nem lenne itt is kiskapu, utóbbi a Magyar Tudományos Akadémia asztalán „áll”. Az MTA egyik bizottsága ugyanis állást foglal minden vitatott ember munkássága kapcsán – már több mint 300 személy esetében adtak ajánlást –; s mint tudjuk, a grémium néhány éve nem támogatta azt, hogy Győrben utcát nevezzenek el Horváth Edéről. 

Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy Horváth Ede nevéhez vitathatatlan, komoly eredmények kötődnek, letette a modern Győr gazdasági alapjait.