Tegnap, 14:07
100 éve született a Rába legendás vezére, Horváth Ede – Emléktáblát állítottak számára Győrben - Fotók
Századik születésnapján, szerdán emléktáblát állítottak Horváth Edének. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár legendás vezérigazgatója a Horváth Ede Emlékalapítvány jóvoltából az Ipar utca - Puskás Tivadar utca keresztezésében, az egykori Győri Szerszámgépgyár épületén kapott emléktáblát, azon a helyen, ahol első komolyabb vezető megbízatásaként 1951-ben, 27 évesen igazgató lett.
Magánterületen kapott helyet az emléktábla, amely alatt Horváth Ede lánya, Fehérvári Alfrédné (középen) és két unokája, Fehérvári Gyöngyi Ingrid (jobbra) és Horváth Borbála állnak.
Fotó: Csapó Balázs
A szerdai eseményen beszédet mondott Krankovics István, az emlékalapítvány alapítója, kuratóriumi tag, megjelent Horváth Ede lánya, Fehérvári Alfrédné és férje, Fehérvári Alfréd, illetve unokái, Fehérvári Gyöngyi Ingrid és Horváth Borbála, de képviseltette magát a mai modern cég is, Torma János, a Rába Jármű Kft. ügyvezető igazgatója által. Megemlítendő, hogy az avatáson nagyon sok egykori Rába-dolgozó is részt vett, de eljött Bede-Fazekas Csaba, a Győri Nemzeti Színház, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja is.
100 éve született a Rába legendás vezére, Horváth Ede – Emléktáblát állítottak számára Győrben
Fotók: Csapó BalázsKrankovics István az ünnepségen hosszasan ecsetelte a legendás igazgató életútját. Horváth Ede iparoscsaládban született, édesapja eredeti foglalkozása autószerelő volt. A család munkát remélve költözött át Győrbe 1935-ben. Fiatalként a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt.-be került inasnak, ahol egy éven belül vasesztergályos segédlevelet kapott.
Neve először sztahanovistaként vált országosan ismertté, amikor 1949-ben Kossuth-díjat kapott.
Még abban az évben az autógyár műszaki vezetője lett, két év múlva pedig a Szerszámgépgyár igazgatója, majd 1964-ben a Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója lett. Ezt a beosztást 1989. december 18-ai nyugdíjazásáig töltötte be. Kinevezését követően radikális szerkezetátalakítást hajtott végre a nagyüzemben, szigorú minőségi követelményrendszert vezetett be. Csak a fontosabbakat említve: megvásárolta az MAN dízelmotorok licencét, megkezdte az MAN-motorok, a többsebességes futóművek, a Rába-kamionok gyártását, fejlesztette a közúti és vasúti járműgyártást. E termékeket nagy mennyiségben, magas minőségi színvonalon szállították Győrből a világpiacra.
A gyár teljesítőképessége, műszaki szintje a nyolcvanas évekre világszinten elismerést váltott ki olyan országokban, mint például az Egyesült Államok, Kína, Kuvait vagy éppen Egyiptom.
A vezérigazgató akkoriban a KGST gépipari szekciójának is irányítója volt. Az akkor már Rábának nevezett nagyvállalat fénykorában 25 ezer embernek adott munkát. A vagongyár eredményeiből Győr városa is részesült, nem utolsósorban a vezérigazgató közvetlen kezdeményezéseinek köszönhetően: számos kulturális, egészségügyi, kommunális és sportlétesítmény megépülése köszönhető a gyár támogatásának, mint a színház, a stadion, vagy a győrújbaráti gyermektábor. De ott volt a mosonmagyaróvári Kühne-gyár és az Opel-üzem szentgotthárdi megtelepedésénél, vagy éppen akkor, amikor a magyar szent korona 1976-ban hazakerülhetett az Egyesült Államokból, és minden bizonnyal az Audi sem telepedett meg volna a városban, ha nincs a Rába 100 ezres csarnoka.
Rend és tisztaság a környezetben és az agyban egyaránt, és teljesítmény mindenek előtt! Ez volt Horváth Ede hitvallása
- emlékezett vissza Krankovics István, aki végezetül hozzátette: a mai napig folyik az áskálódás Horváth Ede személye ellen, de az alapítványnak nem lehet más célja, mint emlékének ápolása.
Ahogy fogalmazott: az igazgató, aki annyit tett Győrért, kapja meg azt a tiszteletet, ami megérdemelt.
A születésnap alkalmából a Győri Ipartörténeti Alapítvány a Vagongyár egykori épületének emlékhelyén, az Árkádnál avatott emléktáblát.
