Valétálás az óvári karon: elbúcsúztak második otthonuktól a végzősök - fotók, videó

Évszázados múltra tekint vissza, a negyvennégy éve felelevenített, mára már a Győr-Moson-Sopron vármegyei értéktár részét képező valétálás a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karán. Az egyik leglátványosabb gazdászhagyomány keretében a végzős hallgatók búcsúznak az alma matertől, tanulmányaik helyszíneitől és az őket befogadó Lajta-parti várostól. 

Valétálás az óvári karon

A hagyományokhoz híven emlékfát is ültetnek: korábban hársok hajthattak így gyökeret. Ezúttal egy gyümölcsfát, egy vilmoskörtét ültettek el együtt. Ezúttal mintegy 130 hallgató végez, közülük sokan csatlakoztak a „lovas fogatos” felvonuláshoz, mely során bejárták a gyakorlati képzéseik helyszíneit, a kar tangazdaságát. 

A ballagó szalagot felkötötték a kari zászlóra, majd a lovas bandérium felvezetésével, fáklyákkal vonultak énekelve a városházáig. A városháza erkélyéről Szabó Miklós mosonmagyaróvári polgármester köszöntötte a megjelenteket, külön szólva a végzős diákokhoz.

– A város tiszteletét és köszönetét tolmácsolom. Tiszteletünket azért, mert részei és részesei lettek, voltak és reményeink szerint maradnak is Mosonmagyaróvár láthatatlan, ám annál fontosabb szellemi arculatának, térképének. A gazdász identitás ugyanis az elmúlt két évszázad eredményeként elválaszthatatlan lett Mosonmagyaróvártól – hangsúlyozta a városvezető.

Czuppon Benedek, a valétáló évfolyam képviselője az együtt töltött évek szép emlékeit elevenítette fel, s mint mondta, a város második otthonukká vált. 

– Visszatekintve nem csak a tanórák és vizsgák idejét töltöttük együtt. Számos rendezvényen vehettünk részt közösen, melyek során barátságok, szerelmek szövődtek. Parasztolimpiák, Disznóvágások, Gazdász Bajnokságok, Balektáborok vagy a Dalárdák, illetve korábbi gazdis bulik, Hallgatói Bál, melyen első évfolyamosként Gazdász Hallgatóvá avattak bennünket, tavaly pedig már a végzős évünk közeledtét jelző szalagot kaptuk, melyet ma is büszkén viselünk – sorolta Czuppon Benedek, aki köszönetet mondott a tanároknak azért, hogy tudásukat átadták nekünk, továbbá türelmükért, fáradozásukért, hogy jó gazdásszá neveljék a hallgatókat. Hálával szól még a támogató családokhoz, szülőkhöz és rokonokhoz.

A vár udvarához visszatérve dr. Tóth Tamás,  Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar dékánja osztotta meg gondolatait arról, hogy mit is jelent óvári gazdásznak lenni: 

– Óvári Gazdásznak lenni nem szakma, hanem egy életre szóló hivatás – emelte ki a kar vezetője, kérve a diákokat, hogy soha ne feledjék az alma matert és a gyökereket.