Hétvégi tűnődések (2024/09-07.)

Kellő iránytű híján könnyen eltéved az ember a mindennapok útvesztőiben. Valóságos ideológiai káosz vesz körül bennünket. A világháló pedig – miközben „közel hozza a világot” – valójában fogva tart, gúzsbaköt és kiszolgáltatottá tesz. A „hiteles” információáramlás, a tájékoztatás (és kommunikáció) megbukott. Jóllehet, a zsebünkben elfér a világ, de mire megyünk vele? Függőségben tartanak, irányítanak. Úgy tűnik, leomlott minden határ, átszakadt minden gát: bármikor, bármi és annak az ellenkezője is megtörténhet, illetve könnyen bizonyítható. Így aztán különösen is nehéz a tisztán látás. Nem csoda, hogy elbizonytalanodik az ember. S éppen ezt használják ki nagyon sokan, amikor a saját „igazukat” akarják ránk erőltetni…

Egy alkalommal egy süketnémát vittek Jézus elé, hogy tegye rá a kezét. Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és megérintette a nyelvét, aztán föltekintve az égre, fohászkodott: „Effeta, vagyis nyílj meg.” Erre tüstént megnyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően kezdett beszélni. Attól kezdve elterjedt a vidéken: „Mindent jól tesz: a süketeknek visszaadja hallásukat, a némáknak beszédjüket.” (Vö.Mk.7/31-37.)

Vajon a mi „süketnémaságunkat” ki viszi Jézus elé? Kire bízhatjuk nyomasztó terhünket, vajon kivihetné a megoldás, a gyógyulás felé? Az evangéliumi történetben mégis csak akadtak, akik felkarolták a süketnémát és elvitték Jézushoz. Példájuk arra figyelmeztet valamennyiünket, hogy nincs nemesebb cselekedett, mint Jézushoz vezetni az embereket. Ugyanakkor a jézusi úton nem lehet „magányos farkasként” célhoz érni, csak egymásba karolva, egymás kezét fogva lehet esélyünk. Minden bizonnyal sokan rászorulnak a mi segítségünkre is.

Szenvedünk a közöny, a hitetlenség süketségében. S ebből bizony kizárólag a maga erejéből még senki sem volt képes kiemelkedni. Tele van lelki-fogyatékkal élő emberrel a világ. Nehéz felismerni/beismerni a süketséget és meghallani a néma segélykiáltást. Csak a szolgáló szeretet által juthat közelebb problémáinak megoldásához a világ. Kell, hogy nyitott legyen a fülünk az igazságra, ajkunkon pedig mindenkor legyen érthető és igaz a szó. Erre azonban csak (lelki) süketnémaságunk gyógyulása után lehet bármifajta esélyünk. „Effeta, vagyis nyílj meg” – készen az elfogadásra, a befogadásra…