Elismerés a szélmalomharcot még vállalóknak

Voltak világbajnokok, csatakiáltásoktól hangos pályák, csapatok, férfi, majd női játékosok. Kugliból lett virágzó tekeélet, mindenütt lelkes szurkolókkal. Minden gyár, vállalat elemi kötelességének érezte alkalmazottai számára tekecsarnok építését. Amíg állítógyerekek segítették, ők adták az utánpótlást. Amikor belépett az automatizálás, az üzemi bajnokságok sokcsapatos vetélkedéséből került ki az új nemzedék. Aztán jött a rendszerváltás, szűntek meg az üzemek, tűntek el a tekepályák. Összeszámoltuk, csak Győrben nagyjából harminc(!) pályatest…Néhány pusztulóban, ebek harmincadján lévő pályán kívül ma nagyjából a Győr-Szol Zrt. területén létező modern csarnok képvisel mindent. Mi­nőséget még ideig-óráig, de tömegsport már régen nincs. Két év alatt nyolcszáz iskolásból egyet sikerült lecsalogatni versenyezni, rajta kívül alig néhányan kötelezték el magukat a sportág iránt. Amíg a szolgáltató cég vezetésében volt játékos, addig neves tekéző(k) szerződtetésével sikerült tartani a szuperligás színvonalat. Az idei tavaszon bekövetkezett, hogy már Rába ETO néven csendben, szinte fű alatt búcsút mondjon a férficsapat a legfelső osztálynak. A bajnok nők sem mentesek „idegen tollaktól”, ők kivártak a név megváltoztatásával, és a jelek szerint jól jártak. Egyelőre – de meddig bírja a működtetést a mögöttes ipartechnikai vállalat? Mindenképpen faramuci a helyzet, mert a férfiak szakosztályvezetője a tél óta a női gárda korábbi irányítója, míg a nőknél háromtagú vezetés igyekszik mederben tartani a dolgokat. Miközben a korábbi híres győri tekedinasztia utolsó tagjának elhunyta óta nemzetközi hírű volt versenyzők szakmai, edzői irányítását sem fogadták el. 
A nyolcvanas években, az olimpiai mozgalom válságos időszakában (bojkottok) a tekesport idehaza szállította a világbajnoki sikereket, jó volt azok fényében fürdeni. Talán ezért is került gyakran felsőbb és helyi szinten is illetéktelen kezekbe a sportág szervezésének, versenyeztetésének mechanizmusa. Ma van egy vékony játékosréteg, amely egzisztenciális okokból is igyekszik felvenni a versenyt az érdekes módon velünk ellentétben erősödő európai elittel. Akik tehetik, külföldre kötelezik el magukat. Nincs annyi hazai női klub, hogy összességében két számjegyűről beszélhessünk, osztályok szűntek meg mindkét nemnél. A tekesport régi emberei eltűntek a porondról, elfeledték őket. Új egyéniség alig akad, a fiatalokat jobbára egy-egy izomlázat okozó céges buli erejéig érdekli a játék. 
A maradék számára szép csendben megkezdődik a 2024/25-ös bajnokság. A kutya ugat, a karaván halad. A sportág is, egyenesen a szakadék felé. Felháborodni, tiltakozni lehet. Attól nem lesz szebb a jövőkép. Viszont maximális elismerés a tekesportért a szélmalomharcot még így is vállalóknak.