Újabb két évig a bronzérmes Mosonmagyaróvári Kézilabda Klub csapatkapitánya Tóth Eszter

– Hatalmas örömujjongás fogadta a napokban a Wittmann parkba érkező csapatot. A bronzérmet így kell megünnepelni! Mikor hittétek el, hogy sikerülhet?
– Már a szezon elején bíztunk benne: ilyenkor mindig leülünk és megbeszéljük, mik a céljaink. Nagyon vágytunk a bajnoki bronzéremre. Így is kezdtünk neki a szezonnak: ősszel, amikor érkeztek a sikerek, ráéreztünk ennek az ízére, aztán csak jöttek és jöttek az újabb eredmények. Ez nagyon feldobott minket, és nagy erőt adott a tavaszi szezonra is, ami kevésbé sikerült olyan jól, mint az őszi.

– Ebben a szezonban voltak hullámvölgyek is. Ezeket hogyan éltétek meg?
– Beszéltük, hogy kíváncsiak leszünk, hogy fog reagálni a csapat, amikor először kikapunk egy mérkőzésen. Természetesen minden csapat életében van hullámvölgy, az a jó, ha ezen mindenki minél hamarabb túllendül. Azt gondolom, hogy ebben sikerült előrelépnünk. Az előző évekhez képest sokat változtunk, könnyebben fel tudtuk dolgozni ezeket, nem maradtunk olyan sokáig ezekben a mélypontokban.

– Négy éve erősíted a Mosonmagyaróvári Kézilabda Klubban a felnőtt csapatot. Hogy érzed itt magad?
– Nagyon jól érzem itt magam, nem véletlen, hogy nem sokat gondolkodtam azon, hogy hosszabbítsak. Még két évig biztosan a klub kötelékében maradok, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet.

– Az ország harmadik legjobb csapatában játszani is remek érzés lehet. És még ennek csapatkapitánya is lenni!
– Igen, minden évben érzem ennek a súlyát. Hiszen minden évben vannak olyan történések, amikkel meg kell küzdeni. És mindig más a kihívás, és így nem lehet ugyanazokat a módszereket alkalmazni. Új emberek jönnek, elmennek régiek, mindenkihez alkalmazkodni kell, meg kell ismerni a másikat. Egyben tartani a csapatot, főként a nehezebb időszakban. Ha mindig nyerünk, és mindenki boldog, igazából nincs nagy feladata egy csapatkapitánynak, de egy nehezebb időszakban többet kell tenni, kapcsolatot tartani a stáb és a csapattagok között. Keményebben kell dolgozni, össze kell szedni magunkat és menni tovább. A vereség az mindig benne van, ahogy az is, hogy valaki rosszabbul játszik.

– Többen is távoznak most a klubból, mégpedig kulcsfigurák…
– Ezt nagyon rosszul éltük meg. Év közben, amikor hallottuk, kik szeretnének továbblépni, vagy átigazolni, vártuk, mi lesz ennek a végkimenetele. Nagyon sajnáljuk a távozókat, hiszen fontos láncszemek hagyják el a csapatunkat. De bízunk abban, hogy jövőre is egy jó csapategységet tudunk felépíteni, könnyen befognak illeszkedni az újonnan érkezők. Volt, aki már járt itt, a többiekkel még nem találkoztam, a magyar játékosokat ismerem.

– A te életedben mennyire volt egyértelmű, hogy kézilabdázó leszel? Nem volt kikacsintgatás más sportág irányába?
– Egyszer majdnem elmentem vízilabdázni, mert a tesóm vízilabdázott, és elhívott engem egy edzésre. De annyira nem tetszett nekem ez a közeg, kicsit nehezen mozogtam a vízben. Talán egy edzésen voltam, de az annyira nem fogott meg. Mindig is a kézilabda volt a szerelmem.

– Ha nem kézilabda, nincs edzés vagy éppen meccs, mivel töltöd a szabadidődet?
– Szeretek színházba járni, olvasni, tanulni, csak családdal, barátokkal lenni. Igazából mindegy, csak tudjak kikapcsolni, elvonatkoztatni a kézilabdától. Aki maximalista vagy perfekcionista, kell is az, hogy kicsit kikapcsoljon az agy, hogy aztán újból száz százalékosan tudj koncentrálni a feladatodra.

– És hol tudsz igazán kikapcsolni?
– A lényeg az, hogy én nem szeretek otthon ülni. Engem nyom a négy fal. Feltölt, ha kimozdulok, a barátaimmal vagyok, akár egy jó kávéra, egy jó beszélgetés is ki tud kapcsolni. Szeretek a családommal is lenni. Testvérem októberben adott életet első kisfiának, vele is imádok játszani. 

– Azt már említetted, hogy a Mosonmagyaróvári Kézilabda Klubban maradsz két évig. De meddig látod magad ebben a sportágban?
– Én azt az egy mondatot fogalmaztam meg magamnak, hogyha nem fogom már élvezni, hogy meccset játszom, akkor abba fogom hagyni. Annak nincs értelme, hogy ebben szenvedjek. Ezt egyelőre még nem érzem. Ez a két év még biztos, aztán a többit meglátjuk.

– Fantasztikus szurkolótábora van a klubnak. Mit ad az ők szeretete?
– Nagyon szeretek itthon játszani, amikor telt ház van, fantasztikus hangulat van a csarnokban. Sok szurkolóval közvetlen a kapcsolatunk, annyira szeretnek minket, hogy bármi van, támogatnak. Együtt dobog a szívük velünk. Ez sokat jelent nekünk, sokszor átsegített minket a nehezebb időszakokon. Idegenbe is egyre többen jönnek el, így néha ott is úgy érezzük, mintha otthon lennénk.

– Most zárul a szezon. Lesz idő pihenésre?
– Szerencsére igen. Imádok nyaralni, világot látni. Földközi-tengeri hajóútra megyek, ez egy hét napos túra, minden nap kikötünk valahol. Szeretek jönni-menni, sokat fotózni. Hajón még soha nem utaztam, így azt is várom, hogy megtapasztalhassam. Norvégiában élnek barátaim, oda is készülök, meg hát Magyarországon belül is kirándulunk majd.