Gyirmót FC - Nyolcadszorra jött össze a feljutás

A kék-sárgáknak nyolcadik nekifutásra sikerült: a Gyirmót FC Győr először jutott fel az NB I-be, pedig története során másodszor nyerte az NB II-es bajnokságot. Bár 2009-ben is bajnok lett az NB II-ben az együttes, akkor adminisztrációs hiányosságok miatt nem indulhatott el az élvonalban, azóta pedig hatszor nem sikerült a feljutást kiharcolnia. Az élvonalbeli szereplést a 2015/2016-os szezon előtt is célul kitűző együttes „félidőben" hatpontos előnnyel vezette a tabellát.

A szezon előtt nagyobb változások történtek a csapatnál.  Sisa Tibor vezetőedző mellett több játékos, Balog Zoltán, Cseri Tamás, Deli Zoltán, Graszl Károly, Kákonyi Dániel, Magasföldi József, Oross Márton, Papp Kristóf, Bobál Gergely, Csemer Gyula és Fejes János is távozott. A kispadra Bene Ferenc érkezett, szakmai igazgatónak pedig Szentes Lázárt szerződtették, aki aztán hat hét után távozott, Szaúd-Arábiából kapott ajánlatot.

Új játékosok is érkeztek, köztük több rutinos, az élvonalat is megjárt labdarúgó. Balogh Béla, Horváth Adrián, Sebők Zsolt, Simon András, Simon Attila, Vass Patrik, Völgyi Dániel, majd Farkas Zoltán és még Bori Gábor is aláírt a kék-sárgákhoz. A felkészülés során a Gyirmót hatalmas meglepetésre legyőzte a Romát, s döntetlent játszott a Fiorentinával. Bár a bajnokságban akadt néhány gyengébb mérkőzése is, magabiztosan végzett az élen a – stadionjának felújítása miatt – mérkőzéseinek javát ősszel idegenben játszó gyirmóti együttes.

Völgyi Dániel (sárgában) és gyirmóti csapattársai az élvonalban folytathatják. Fotó: Mészáros Mátyás

Sokan gondolták úgy, ha a szezon elején jól jön ki a hét egymás utáni hazai mérkőzéséből a Gyirmót, meglehet a bajnoki cím. Igazuk lett.

– A téli szünetben három játékos, Dukát Péter, Szekeres Adrián és az utolsó pillanatokban Máté János érkezett. Nem volt tehát nagy mozgás a keretben.

– Ez mindenképpen tudatos volt. Nem akartam nagy felfordulást a csapatnál. Csak posztra igazoltunk – válaszolta a vezetőedző Bene Ferenc.

– Remekül sikerült a felkészülés, a horvátországi edzőtáborban rangos tornát nyert a csapat.

– Ahogyan nyáron, a felkészülésünk alappillérei a külföldi első osztályú csapatok elleni mérkőzések voltak. Büszke lehet minden Gyirmót-szurkoló, hiszen a nyári Roma, Fiorentina és St. Pölten elleni sikerek után, télen az Olimpia Ljubljana vagy a szlovák Myava elleni mérkőzéseken is bizonyította a csapat az ütőképességét.

– Hat pont előnnyel vágott neki a folytatásnak az együttes, s hét hazai találkozóval kezdődött a tavaszi szezon. Ez mindenképp bizakodásra adhatott okot.

– Ugyanakkor felelősség is volt rajtunk, hiszen pont a tavasz időjárási szempontból legnehezebb időszakában kellett eredményesen és a szurkolóinkat szórakoztatóan játszanunk. Igyekeztünk ennek megfelelni.

– Jól sikerült ez a szakasz, a hét meccsből ötöt megnyert a csapat, s kettőn döntetlent ért el. Elégedett volt ezzel?

– Nem lehet panasz a csapatra. Míg ősszel volt jó pár meccsünk, ahol egy-egy játékos extra teljesítménye jelentette a különbséget a javunkra, addig tavasszal nagyon szépen összeállt a csapat, és sokszor szemre is tetszetősen játszott.

– Bár Zalaegerszegen kikaptak, jól jöttek ki a többi fontos összecsapásból. Sikerült legyőzni többek között a legnagyobb riválisnak tartott Mezőkövesdet is.

– Ez a játékosok mentális erejét, az egész csapat és a szakmai stáb egységét dicséri. Nagyon büszke vagyok a játékosaimra, és sokat köszönhetek nekik, csakúgy, mint kollégáimnak a stábban. Ha már a Mezőkövesd elleni mérkőzést említi, vissza lehet nézni, a győztes gólunk előtt  húszat passzoltak egymásnak a játékosok, úgy, hogy nem ért hozzá mezőkövesdi játékos. Ezt a világ bármely pontján megsüvegelnék.

– Sopronban, három fordulóval a bajnokság vége előtt dőlt el a feljutás. Mit érzett ekkor?

– Fantasztikus érzés volt! Nagyon jó volt látni az örömöt a játékosok arcán. Külön örültem, hogy sikerült a tulajdonosok évtizedes álmát teljesíteni. Ugyanakkor büszke voltam rá, hogy történelmet írtunk ezzel a klub életében.

– Összességében nyilván elégedett. Miben volt jobb a Gyirmót, mint a többi csapat?

– Talán azzal, hogy rendkívül intenzíven, magas hőfokon edzettek egész évben a játékosaim és igazi csapattá értek. Tudtak egymásért küzdeni a pályán. Tavasszal azt éreztem, sok esetben gyorsabbak és egységesebbek vagyunk az ellenfeleknél. Illetve a többi vetélytárssal ellentétben az egész szezon folyamán nagyjából egyenletes teljesítményt nyújtottunk, vagyis nem volt hullámvölgye a csapatnak.

– Kit emelne ki a játékosok közül?

– Nem szeretnék kiemelni senkit, egyértelműen a csapat érte el ezt a sikert. Mindig volt, aki átlendítette a fiúkat a nehéz periódusokon, illetve mindig volt, aki kisegítette a hibázó társát.

– Sokakat váratlanul ért a döntés, ami szerint távozik Gyirmótról. Nem sajnálja, hogy nem megy tovább az élvonalba ezzel az együttessel?

– Nem így terveztem, hiszen már a felkészülési tervet és az edzőmérkőzések időpontjait is megterveztem, kész volt a teljes program az első bajnoki meccsig. Szerettem volna együtt tartani a csapatot, hiszen akik elérték a sikert, megérdemlik, hogy az NB I-ben is szerepet kapjanak. Azt sem titkolom, hogy három-négy poszton erősíteni szerettem volna, de csak olyan labdarúgókat szerettem volna a csapatban látni, akik egyből bevethetőek és segíthettek volna az ott lévő játékosoknak a legmagasabb osztályban. Érzelmileg ez nagyon rosszul érint, csalódott és szomorú vagyok, de az élet megy tovább.

– Mit gondol, mire lehet és lett volna képes önnel az együttes az élvonalban?

– Nem féltem az NB I-től ezt a csapatot. Az említett elképzeléseimmel akár meglepetéscsapat is lehettünk volna az első osztályban, de hogy így lett volna-e, már  sosem tudjuk meg.