A költő végső költözése – Elhunyt Zentai László

Fél évszázados ismeretségünk alapján, ha egyetlen kifejezésben kellene összefoglalnom egyéniségét, az nem lehetne más, mint az ügybuzgó kötelességtudat. Érdemei közül kiemelkedik a társadalombiztosítás nyugdíj ágazatának magas szintű ismerete, melynek köszönhetően kidolgozta, hogy a nők 40 évi fő állású munkában töltött időt követően mehessenek nyugdíjba. Hivatali munkája során emberek tízezreit juttatta segélyhez és a magánéletben is önzetlenül ott segített, ahol csak tudott.

Tíz nyomtatásban kiadott könyve és két hangoskönyve tanúsítja, hogy műveiben az elesettek pártjára állt, az etikus magatartás híveként a nemes nemzeti, polgári, keresztény elvek jegyében formálta elbeszéléseinek, regényeinek témáit, alakjait. Nagy megtiszteltetést jelentett számára, hogy Kökényhúsú ég alatt című első verseskötetét a rangos Szépirodalmi Kiadó jelentette meg 1989-ben. Ebből idézem a népdalok harmat tisztaságával született sorait: „Anyám szeme / páros büszke csillag / parazsában / kék virágok nyílnak”. A sors kegyetlensége folytán írószövetségi tagfelvételét, Bolhasípok Jankó városában című regényének megfilmesítését nem élhette meg. Munkásságát Magyar Arany Érdemkereszttel, Idősekért-díjjal, és Sopron Kultúrájáért-díjjal ismerték el.

Mielőtt kivizsgálásra a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházba utalták, telefonon említettem neki, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége XIV. Kongresszusán tartott előadásában az európai társadalmi és kulturális kavarodás érzékeltetéseként megjegyezte: „A Pitagorasz-tétel akkor is Pitagorasz-tétel marad, ha a matematikatanár részeg.” Néhány napra rá Semjén Zsolt A józan ész ellenforradalma című könyve érkezett postán pályatársam utolsó ajándékaként, amit már nem tudtam megköszönni neki. Betegágyán elhangzott utolsó mondta: „Szeretnék hazamenni.” Földi élete során többször változtatott lakóhelyet, hosszú fizikai és lélek béli út vezette kitérőkkel Soprontól Szilasligetig. Szülővárosához azonban szellemileg mindig hűen kötődött. Végső otthonra olvasói szívében lelt, akikre ezentúl abból a bizonyos égi kávéházból tekint le, ahol kedvelt tanárnőjével, Sámson Klárával, Sarkady Sándor és Kerék Imre költőbarátaival, Dr. Kovács József László irodalomtörténésszel, valamint a soproni Hatok előre ment tagjaival, Kövesi Györggyel, Bősze Balázzsal és Huszár Lászlóval vitatják meg az emberi létből fakadó költészet aktuális kérdéseit.

Az életet megharcolta, lüktető lelkét Isten megnyugtatta. Nyugodjon békében!

Zsirai László