2024.07.12. 10:48

Erről írtunk 25 éve - A jövő űrhajós-szakértője Sopronban?

Miről tudósítottak a lapok július 12-én? Erről írtunk 45, 35 és 25 éve a Kisalföld napilap hasábjain.

Kisalföld.hu

45 éve - Ruhatervek, olajképek a soproni Liszt-központban

Egy szürkén rendezett, de sokáig emlékezetes kiállítást és egy kifogástalanul bemutatott szürke tárlatot láthat a soproni közönség az ünnepi hetek alkalmából. A Liszt Ferenc Művelődési Központban Bakó Ilona iparművész jelmez- és ruhatervei láthatók. Ám tervről beszélni ez esetben csak pontosabb kifejezés híján lehet. Bakó Ilona ugyanis azok közé a művészek közé tartozik, akik a főiskolán és később az ennél is fontosabb egyéni stúdiumokon tanultakat, mint eszközt kezeli, amellyel a hazai tárgy- és látáskultúra közvetlenül szolgálható. Bár rendszeresen kiállítja a munkáit, tervezett a Debreceni Ruhagyárnak, ezenkívül fővárosi és vidéki színházainkban is gyakran láthatjuk kosztümjeit. Szemlélete egyszerre romantikus és modern. A régi idők női öltözeteiből az anyagot, a technikát és a díszítő motívumokat veszi át, de korunk művésze, amikor egyszerűsíti, anélkül, hogy szegényesítene. Az anyagot hangsúlyozza, jól tudva, hogy minden öltözet végső formáját a test vonala alakítja. Ruhái többnyire egyenes szabásúak, játékos festőiségüket a választott textil mintája, sokfélesége adja, ezért, egy-egy modell — a divatnak is megfelelően — olykor túldíszített. Tiszteletre méltó, ahogy a művész a régi népi iparművészet és a korai gyáripar által használt anyagokat, motívumokat kezeli. Azok közé tartozik, akik e motívumok természetét, alkalmazási területeit ismerik, de erőszakot tenni rajtuk nem akar. A kiállítás rendezése szerényebb igényű, mint a munkák. Bakó Ilona kiállításának ízléses katalógusa mutatja: a művész tisztában van azzal, melyik darab milyen hátteret tűr vagy kíván.A Liszt Ferenc Művelődési Központban nem volt mód,hogy éljen ezzel a hatásokkal, a rendezőnek a kapott paravánok mintha kedvét szegték volna. Még a ruhák változatosabb térbe helyezésének lehetőségével sem élt: kiállítás helyett ruhatárat rendezett. Hajós Éva olajképeinek elhelyezése a Festőteremben hibátlan. Tájképei és csendéletei azonban nem sok örömet szereznek. Annak ellenére, hogy Hajós Éva jól iskolázott festő. Talán túlságosan is. Választott, vagy valóságos mesterei a késő impresszionisták voltak, a hazai piktúrából Szőnyi István és követői hatottak rá. Jó képcsarnoknak is nevezett festészet ez, amely egy előrefeltételezett és a valóságban is meglévő vásárló közönség ízléséhez igazodik. Még a képek méreteit sem a művészelhatározása szabja meg, hanem hogy egy farostlemez hány részre szabható maradék nélkül. Amióta egyébként festőink vászon helyett az olcsó, könnyen kezelhető lemezt használják, megfigyelhető, milyen szegényessé, mechanikussá vált a kének felületkezelése. Hajós Éva amúgy is kényelmes festő,mint e szakmában oly sokan, akik eleve lemondanak arról,hogy a maguk örömére is dolgozzanak. Hazai kiállításokon legalább ötvenszer láttuk a nagymarosi művésztelepről, a Duna szemközti oldalára nyíló kilátást olajban,temperában, rézkarcon. Ezúttal is szerencsénk volt hozzá. Igaz, egy nagyobb kirándulás fárasztóbb, de több izgalmat ígér. A festészetben,de egyébként is.

35 éve - Kezdők kálváriája Győrújbaráton

Emlékszem, amikor jópár esztendővel ezelőtt az első uborkatermesztési bemutatóikat megrendezték a megyében, az előadókon és a hivatalos küldötteken kívül alig lézengett ott néhány érdeklődő. Mostanra sokat változott a helyzet. Bár nőtt a bemutatók száma, mégis kisebbfajta tömegek jelennek meg egy-egy rendezvényen, így volt ez tegnap Győrújbaráton, Fülöp Imre kertjében is, ahol több mint százan sereglettek össze egy kis uborkatermesztési tapasztalatcserére. Jómagam azt firtattam, mi érdekli a termelőket? — Mi Mosonszentmiklósról jöttünk — mondta Horváth Ferenc,aki a feleségével együtt nézelődött. — Már jó ideje termesztünk uborkát. Az eredményre sem panaszkodhatunk, mert tavaly 250 négyszögölön körülbelül hetvenezer forint áru uborkát termeltünk meg. Tudjuk, ha tartani akarjuk a színvonalat, akkor figyelni kell minden újdonságra. Engem a fajták érdekeltek legjobban. Feljegyeztem néhányat azok közül, amiket a jövőben szívesen termelnék. De nagyon tanulságos volt az öntözési módszerek végignézése is. — Engem más dolog hozott ide — mondta egy szőke fiatalember, Néder Gábor —, a véleményemet szerettem volna hallatni. Jómagam már túl vagyok azon, hogy most tanulgassam az uborkatermesztés alapfogásait. A célom az, hogy egy adott területen minél nagyobb jövedelmezőséget érjek el. Sajnos, míg a vetőmag, a felhasznált műtrágya, a növényvédőszerek ára évről évre jelentősen növekszik, addig az uborkáé már hosszú évek óta változatlan. Másik gondom, hogy a Zöldért győri telepén, ahova szerződtem, nincsen válogatógép. Pedig nekem egyáltalán nem mindegy, hogy a szedés után még jó pár órát a válogatásra fordítok. — Mi viszont kezdők vagyunk, és Győrszentivánról jöttünk — jegyezte meg Zugmann Péter, aki az egész családot magával hozta. — Bizony nem könnyű mesterség az uborkatermesztés. Idén már a harmadik vetésnél tartok. Az elsőt elpusztította a lótetű, a másikat valamilyen betegség, most bízok, hogy a harmadik megmarad. Természetesen én is igyekeztem hozzáolvasni, hogy milyen szereket érdemes használni, de jobb az, ha az ember szakember szájából hallja a választ. Egy idősebb férfi, Bedő Zsigmondegy egész kötegnyi uborkalevéllel érkezett. — A fene tudja, mi a baja, sárgul — mondta —, már annyi gálicot, meg rézoxit rápermeteztem, hogy a kezem is sajog tőle, most meg azt hallom, hogy a tetvektől és valamilyen aktáktól (atkák! sic!) romlott le ennyire. "Mióta megjelent az újságban, hogy bemutató lesz nálam — mondta Fülöp Imre, aki egyben a Zöldért Vállalat főagronómusa is —, azóta egymásnak adják az emberek a kilincset. Sokan jöttek már a bemutatót megelőzően is érdeklődni. A legtöbb termelő a növényvédelemben bizonytalan. Sajnos, csodaszert, amely minden betegséget és rovart pusztít, én sem tudok ajánlani. Inkább azt tanácsolom, hogy az adott időszakra és engedélyezett szereket használják, ám nagy vízmennyiséggel, hogy a növényeknek a lehető legnagyobb felületét érje a permet. Szükségtelennek tartom az előírt töménység megváltoztatását is. Most emellett még néhány, a koraiságot fokozó eljárást, így a takarást, a tápkockázást is ismertettem, bemutattunk víztakarékos öntözési eljárásokat, Oross Tibor,a vállalat igazgatója pedig apiac követelményeiről beszélt. Bár nemcsak a Zöldért termelői vettek részt a bemutatón, mégis egyértelműen hasznosnak nyilváníthatjuk. És bízom abban, hogy a megjelent érdeklődők is így vélekednek.

25 éve - A jövő űrhajós-szakértője Sopronban?

Túl hosszúra nyúlt a idei tanév, nem csoda, ha a diákok hallani sem akarnak az iskoláról. Vannak azonban olyanok, akik még a szünidőben is szívesen emlékeznek az elmúlt hónapokra, így van ezzel a soproni Bacsárdi László is, a Széchenyi -gimnázium kiváló hallgatója, aki a franciaországi űrügynökségen a székesfehérvári Bicsák Mátyással és Borbás Éva fővárosi felkészítővel Magyarországot képviselte. Az elmúlt évben 7. alkalommal rendezték meg Grazban a Fiatal Európaiak Információs Fórumát, amelyen székesfehérvári társammal és felkészítő tanárommal közösen az Eurisy jóvoltából többnapos részvételi lehetőséget nyertünk a franciaországi, toulouse-i űrközpontba. Megnéztük a űrholdirányítást, vezetőink megmutatták azt a termet, ahol felkészítik a kilövésre váró űrrakétákat. Látogatást tettünk egy olyan helyen, ahol az összes űreszköz életnagyságú makettjét kiállították. Megnéztük - egyebek mellett - az Ariane-5 modelljét és a különböző űrszondákat. Vendéglátóink csak a mi tiszteletünkre szerveztek különféle tudományos előadásokat angol nyelven. Kaptunk egy autót sofőrrel, aki minden kívánságunkat teljesítette. Elmesélte, hogy legutóbbi munkája során az űrügynökségre látogató Michael Jacksont,illetve a német kancellárt szállította. Jártunk Carcassone-ban, Toulouse-ban, s a francia, majd a spanyol tengerpartra vittek bennünket. A franciák nagyon barátságosak voltak, jól ismerik országunkat. Kellemes volt mindhármunk számára, hogy megkóstolhattunk egy sor különleges francia ételt. Bacsárdi László a franciaországi út elnyerését követően nem ült tétlenül, hanem ismét írt egy dolgozatot a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázatára. „A jövő Apollói” című megmérettetésen a soproni fiú az előkelő második helyezést érte el, amellyel részt vehet a kecskeméti augusztusi hatodik magyar ifjúsági űrtáborban. A diák munkájában kidolgozta, hogy milyennek képzeli az űrutazást harminc esztendő múlva, 2029-ben. Laci célpontnak az Europa nevű Jupiter-holdat választotta. Megtervezte azt a missziót, amelynek tagjai majd részletesen kidolgozzák, hogy milyen hajtóművek repítik az űrhajót. Foglalkozott az űrhajósok pszichológiai felkészítésével is, mivel hosszú ideig lesznek az emberek az anyaföldtől távol, egymással összezárva. Bacsárdi László képzeletben asztronautáinak holdraszállását, a bázisépítésnek és az adatgyűjtésnek a történetét egy tartalék űrhajóssal meséltette el.