Erről írtunk 20 éve - Napirendre került a győri Frigyes-laktanya sorsa

Ötven évvel ezelőtt az üzemi demokráciáról elmélkedett egy kapuvári könyvtáros. 

1974. július 10.

Vita a demokráciáról - Hogyan látják a fiatalok?! Egy felmérés tanulságai 

Vita az üzemi demokráciáról 

A szocialista demokratizmus fejlesztése hazánkban napirenden levő feladat. Megoldása egyszerre számos területen bontakozik ki: — az állami szervek felépítésének és munkájának további demokratizálásában, ami magában foglalja a választási rendszer tökéletesítését, a választott testületek szerepének növelését, a helyi szervek hatáskörének kiterjesztését; a dolgozók közéleti érdeklődésében és állampolgári felelősségtudatában, ami megkívánja a tájékoztatás megjavítását, a nyílt és őszinte politikai légkör kialakítását és ápolását stb.; — a párt- és a különböző tömegszervezetek szerepének növekedésében, munkájának megjavításában; — és végül, de nem utolsósorban a dolgozók széles rétegeinek a közügyek intézésébe való közvetlen bekapcsolódása révén, ami feltételezi a közvetlen vagy képviseleti demokrácia hálózatának, így az üzemi demokráciának fejlesztését és kiszélesítését is. 

Fiatalok között 

Maradjunk az utóbbinál, az üzemi demokráciánál. Fiatalok részére tartottam a napokban előadást. A hallgatók a Rábaközi Művelődési Központ ifjúsági klubjának tagjai, a helyi üzemek munkásai voltak. Az előadás végén fáz alábbi kérdéseket intéztem a fiatalokhoz: Hallottak-e az üzemi demokráciáról? Mit tudnak róla mondani? Van-e üzemi demokrácia munkahelyükön? Megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy egy kivételével ezzel a kifejezéssel nem találkoztak. Beszélgetésünk közben, amikor az iránt érdeklődtem, vannak-e az üzemben termelési tanácskozások, brigádértékezletek, akkor természetesen igennel válaszoltak. 

Később elmondták, hogy ezeken a tanácskozásokon, megbeszéléseken értesülnek az üzem terveiről, eredményeiről, gondjairól. A tanácskozásokon hozzászólásaikkal segítik a gondok, feladatok megoldását. Ha úgy jön, bírálnak, s ha szükség van rá, munkafelajánlást tesznek. Az egyik üzem fiataljai a legutóbbi termelési tanácskozáson éppen társadalmi munkafelajánlást tettek. Úgy javasoltak, bíráltak, tettek munkafelajánlást, hogy közbeen tudomásuk sem volt róla, hogy ők az üzemi demokrácia biztosította jogaikkal és kötelezettségükkel éltek. Igen, a fiataloknak csakúgy, mint az üzem összes dolgozójának, joguk van beleszólni a közügyekbe, s nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ez a jog egyben kötelesség is. A közügyekbe, az üzem ügyeibe való beleszólást részükre az üzemi demokrácia biztosítja. Az üzemi demokrácia pedig ott jó, ahol az üzem vezetői a dolgozók számára megteremtik a feltételeket is ahhoz, hogy a jogokkal ténylegesen élhessenek. 

Vélemények 

Az utóbbi időben sokat hallani az üzemi demokráciáról. Sokat beszélnek rádióban, televízióban s írnak folyóiratokban a témáról. Megfigyeltem, amikor a riporter megkérdezi: Mi a véleménye az üzemi demokráciáról?, akkor a legtöbb esetben nem kap világos választ, vagy a megkérdezettek kimondottan kitért választ adnak. Példaképpen az egyik folyóiratunkból idézek. KÉRDÉS: Mi a véleménye az üzemi demokráciáról? VÁLASZOK: 19 éves segédmunkás: „Én nem politizálok, hanem dolgozom. A demokráciát csinálja az, akinek az a dolga.” 25 éves betanított munkás: „Még az hiányzik, hogy ezt is a nyakunkba varrják!” 40 éves szakmunkás. "Ha odafönt annyira akarják, hogy üzemi demokrácia legyen, rendeljék el és kész.” Miért ezek a válaszok? Véleményem szerint azért, mert még sokan nem tudják, hogy mi is valójában az üzemi demokrácia. Tapasztalataim alapján szükségesnek tartom a dolgozók ez irányú felvilágosítását, tájékoztatását. Erre ugyanúgy szükség van, mint a munkahelyi kollektívák rendszeres tájékoztatására a vállalati gazdálkodás helyzetéről, a helyi célokról és feladatokról. 

Mindenkinek tudnia kell 

Nemrég felmérést, készítettem az ifjúságról szóló törvény végrehajtásának tapasztalatairól. A megvizsgált üzem a Kapuvári Szabó Ipari Szövetkezet volt. A szövetkezet vezetősége a KISZ-szervezet bevonásával elkészítette az intézkedési tervet. Az intézkedési tervbe az előzetes megbeszélésen elhangzott javaslatokból belekerült az alábbi két pont. ..A felsőbb KISZ-bizottság részéről kapott kitüntetés alkalmával a szövetkezet vezetősége anyagi elismerésben részesíti a kitüntetett fiatalt.” Majd felsorolás következik, ki milyen kitüntetés után hány forint jutalmat kap. A következő pont így hangzik: ,,A szövetkezet gazdasági vezetése részéről biztosítani kell az anyagi alapot a sportoláshoz vagy egyéb kulturális rendezvényekhez.” Eddig látszólag minden a rendjén van. Ha viszont megvizsgáljuk azt, hogy az intézkedési terv kidolgozása előtt megbeszélték-e a tennivalókat az üzem összes fiatal (30 éven aluli) dolgozójával, kérték-e véleményüket és javaslatukat, adtak-e lehetőséget a véleménynyilvánításra, akkor az derül ki, hogy nem. Noha az üzem dolgozóinak nagyobb része fiatal, az említett javaslatot az aránylag kis létszámú KISZ-szervezet tagjai tették. Tették azért, mert éltek jogaikkal, hozzászólásukkal, véleménynyilvánításukkal elérték, hogy javaslataik az intézkedési tervbe kerültek. 

Ezek a fiatalok dicséretet érdemelnek, mert éltek az üzemi demokrácia nyújtotta lehetőséggel. Vitáztak, érveltek, javasoltak ott és akkor, ahol és amikor szükség volt rá. A hiba az, hogy a dolgozók nagy része nem tudott a közvetlenül őket érintő intézkedési terv kidolgozásáról. A tervet elkészülte után sem ismertették a dolgozókkal. Így a vállalat dolgozóinak nagyobbik része nem élhetett a részére törvényesen biztosított jogokkal. Íme egy példa arra, hogy egy üzem kollektívája csak akkor tud élni az üzemi demokrácia által nyújtott lehetőségekkel, ha az üzem, vállalat vezetősége erre módot ad neki. Példánkban a KISZ- szervezet tagjait tájékoztatták, a dolgozók többségét viszont nem. Pedig tájékoztatni kell a dolgozókat mindenről, ami az üzem életében fontos szerepet játszik, legyen az az ifjúsági törvény végrehajtása, vagy egyéb gazdasági vonatkozású kérdés. 

Képzett közösség 

A fenti szövetkezet munkáskollektívájára nem a fenti ' példa' jellemző. Négy szocialista brigád dolgozik az üzemben. Ezek a brigádok, de a többi dolgozó is, szinte kivétel nélkül részt vesz a különféle társadalmi megmozdulásokban. 

Kommunista műszakokat szerveztek, s a bevételt mindig nemes célokra fordították. Pld. vietnami alapra. A legutóbbi műszak bevételét a helyi termálfürdő építésére ajánlották fel. Jó a szocialista brigádok kollektív élete. Jó az üzem dolgozóinak közérzete. Ha azt kérdezzük, van-e ebben az üzemben üzemi demokrácia, azt kell válaszolnunk: van. De mégis ide kívánkozik egy megjegyzés, éppen a fenti példa miatt: jobb is lehetne. A fiatal dolgozóknak — s ebben az üzemben ők vannak többségben — tájékoztatását is meg kell oldani. Az üzemi demokrácia gyakorlásának, mivel ez a szocializmus építésének egyik fontos eszköze, minden üzemben biztosítani kell a feltételeit. Ahhoz azonban, hogy a dolgozók élni tudjanak az üzemi demokrácia nyújtotta lehetőségekkel nem csupán az üzemek felelősségét, szerepét kell állandóan és kizárólagosan hangsúlyozni. Fontos, hogy a dolgozók képzés, illetve önképzés útján olyan műveltségi szintet érjenek el, amely lehetővé teszi, hogy saját maguk segítsék a jó társadalmi légkör kialakítását. A közösségi célokért végzett munka jelentse számukra a társadalmi értéket. Az üzemi munkások műveltségi színvonalának emelésében nagy munka hárul a közművelődés területén dolgozókra, a népművelőkre is. A Központi Bizottság határozata a közművelődés fejlesztésének feladatairól világosan kimondja: „A közművelődésnek hozzá kell járulnia a közéleti tevékenység fokozásához, segítenie kell a szocialista demokrácia további kiszélesítéséhez szükséges szellemi előfeltételek megteremtését.’’

Negyven évvel ezelőtt a mosonmagyaróvári MOFÉM-üzem vidám napra hívta dolgozóit Doborgazszigetre.

Fémszerelvénygyáriak, ha találkoznak...  - Népünnepély a Szigetközben 

Sportkavalkád, napsütés, szürke varjú 

Akik szombaton reggel hét után kocsikáztak Mosonmagyaróvár és Dunasziget között, bizony rácsodálkoztak a kerékpározók népes seregére. Vagy százötvenen tekertek úticéljuk, a doborgazszigeti horgásztanya felé, ahol immár hagyományosan ismét megrendezte a Ságvári Endre KISZ-bizottság a MOFÉM szigetközi napot. 

De nemcsak kerékpárosok, hanem autósok is igyekeztek a festői környezetbe, több vállalati dolgozót és családtagjait pedig autóbusz szállította a helyszínre. Nyílt titok volt, hogy mi várt a résztvevőkre. Mindenekelőtt is ez fontos egy ilyen rendezvénynél, melynek célja a szabadidő hasznos eltöltése, valamint a sportolási lehetőség biztosítása a KISZ alapszervezetek és a szocialista brigádok sport- és kulturális vállalásainak teljesítéséhez —, tehát mindenekelőtt jónak ígérkező idő fogadta az ötszáznál több érdeklődőt. A röpke megnyitót követően csakhamar tűz gyűlt a bográcsok, kondérok alatt, s megkezdődtek a különféle versenyek. Volt kispályás labdarúgás külön a nőknél, külön a férfiaknál; izgalom és szurkolókedve kísérte az erőt fitogtató kötélhúzóversenyt; felelevenedett egy népi játék, a bilicke is. 

A nők egy csoportja a hulahopp karika belsejében ringott, mint a nád, miközben távolabb lövészversenyen bizonyíthattak a jól célzók. Míg a gyár dolgozói versengtek a pontokért, a gyermekeik játékos feladatokat oldottak meg ugyancsak sok mozgással. Közben hol a hangszórók ontották a friss slágereket, hol a gyári fúvószenekar szórakoztatta a népünnepély résztvevőit. S pattogó ritmusukkal tán buzdították is a főzőverseny alkalmi szakácsait. Rotyogott is a sok finomság: gulyás, pörkölt, halászlé és egyebek. 

A legkisebbek örömére pedig meg-megpörgette vattaruháját sok pálcika, majszolták is a habkönnyű nyalánkságot a gyerkőcök. Időnként besatírozódott az ég, de nedves terhét fenntartották a felhők, s csakhamar a Duna felé vitték, így az eredményhirdetésre napsütésben kerülhetett sor akárcsak a gazdasági, társadalmi és mozgalmi vezetők léggömbfúvó versenyére. Ez utóbbit a KISZ-bizottság titkára nyerte, s kapta meg jutalmát: egy szürke varjút. A versenykavalkád összesítése után a pálmát a melegüzem kollektívája vitte el. Másodikként végzett a szerelde gárdája, harmadik lett az iroda II. csapata. Ez utóbbiak remekeltek a főzőversenyben is. Persze a szombati találkozón nemcsak az említett kollektívák nyertek, hanem a jó szervezésnek köszönhetően valamennyien, akik a Szigetközbe rándultak. 

Húsz évvel ezelőtt Győr ikonikus épületegyütteséről szólt a beszámoló.

2004 július 10.

Lelkes befektető, óvatos győriek  - Frigyes-laktanya: Felújításának duplán ára van, a buszpályaudvart például el kell költöztetni 

Bertold Rieilt, a Frigyes-laktanyába 16 milliárd forintot befektetni hajlandó német üzletembert - úgy tűnik - nem riasztotta el az a számos kikötés, amellyel - mint tegnap beszámoltunk róla - Győr csütörtökön szembesítette. Lelkes és várja a folytatást, de a győriek szkeptikusak a fejlesztést illetően. 

A győri közgyűlés pontot tett a két éve húzódó kérdésre: a német tulajdonú, budapesti központtal működő Interbonum Kft. megépítheti multifunkcionális központját Győr szívében. A befektetés minimum 16 milliárd forint, s csak címszavakban a legfontosabb tervek: lesz új buszpályaudvar, szálloda, társasház, iroda, bevásárló-, fitnesz- és wellnessközpont a Frigyes-laktanyában, illetve a mára teljesen lepusztult épületegyüttes környékén. 

A megyeszékhely nem adta be könnyen a derekát, többek között azért nem, mert ekkora beruházáshoz valóban biztos lábakon álló cégcsoport szükséges. A csütörtöki közgyűlésen számos kikötéssel adta csak áldását a tervre: a beruházó akkor építheti meg a bevásárlóközpontját, ha a laktanya épületeinek külső-belső felújítását is garantálja. A multifunkcionális központ kereskedelmi célú területe legfeljebb 6 ezer négyzetméter lehet, s használatát a Tihanyi Árpád úti aluljáró működéséhez kötik. Szintén a beruházónak kell gondoskodnia a szükséges közlekedésfejlesztésről, s a buszpályaudvar ideiglenes áthelyezéséről, de leírták azt is: a forgalom ebben a városrészben nem lehet túlterhelt. Ezek a kikötések sok (száz)millióval megdobhatják a fejlesztő költségeit, ám csütörtök este nem látszott Bertold Riehlen, az Interbonum Kft. ügyvezető igazgatóján, hogy ez a tény különösebben megviselné. Az üzletember tegnap Düsseldorfba utazott, a cégtől kapott információ szerint reggeltől intézte a bevásárlóközponttal kapcsolatos ügyeket. „Lelkes, és mindenkinek azt mondja, a neheze csak most következik.” Nem túlzás azt állítani, Győr legjelentősebb városfejlesztése kezdődhet meg. Nádorváros ezen része szinte teljesen átalakul: túl azon, hogy az 1989 óta parlagon fekvő terület megújul, új buszpályaudvar épül, a bevásárlóközponthoz pedig parkolók kellenek. A győriek mégis felemásan látják a helyzetet. 

Egy idős győri asszony, aki neve elhallgatását kérte, egyértelműen kijelentette: „Nem kell semmilyen bevásárlóközpont a környéken, ezzel ugyanis csak a forgalom, a füst és a gondok nőnek.” Arra a felvetésre, hogy így viszont megszűnik a Frigyes-laktanya tetszhalott állapota, azt felelte: már rég meg kellett volna szüntetni, s nem ilyen áron. Csöngéné Kiss Ildikó, aki szintén a leendő (lehetséges) bevásárlóközpont környékén él, elfogadja, hogy a laktanya-felújítással „plazaépítés” is jár, de ő jobban örült volna — kisgyerekes anyuka lévén —, ha ezen a területen mondjuk játszótér épül. Azzal is tisztában van, hogy ezzel a fejlesztéssel változnak az ingatlanárak, vagy így, vagy úgy. Kis szerencsével, ha a közlekedést valóban úgy oldják meg, ahogy a város kikötötte, a családi és társasházak felértékelődhetnek a modern épületegyüttes szomszédságában. Ha azonban a forgalom miatt elveszíti báját, a csendes, családias légkört, amely ezt a városrészt ma is jellemzi, akkor rosszul járnak az ingatlantulajdonosok. Családjával költözés előtt áll, mint mondta, a sors pikantériája, hogy új otthonában, Révfaluban szükség lenne bevásárlóközpontra, ott azonban egyelőre senki nem akar „plazát” építeni. 

Ha nem, veheti a kalapját 

A városrész önkormányzati képviselője, Dézsi Csaba András nem kertelt sem csütörtökön, sem egy nappal később. „Ha a német befektetőnek ezek a feltételek nem elfogadhatók, akkor jobb, ha most veszi a kalapját. Akkor nem szabad tovább húzni az időt, nincs értelme a tárgyalásoknak, amelyek így is évek óta húzódnak. Ezzel együtt bízom abban, hogy a Frigyes-laktanya sorsa végre valóban rendeződik. Ezekkel a garanciákkal - amelyeket Balogh József polgármesterrel közösen fogalmaztunk meg a közgyűlés szünetében - most valóban megvan erre az esély” - mondta Dézsi Csaba András a Kisalföldnek. A fideszes politikus ezzel arra utalt, amit a közgyűlés alatt egyébként több képviselő is megemlített: történelmi pillanat volt, hogy a külön politikai nézetet képviselő s rendre egymással vitázó pártok ezúttal teljes összhangban szavaztak. 

A rossz példát nem kell követni

Ellenzékbe - bár ebben az esetben kicsit furcsán hangzik ez a kifejezés — a Volán-társaság vezérigazgatója került, aki aggályainak adott hangot a fejlesztés kapcsán. Ahhoz ugyanis, hogy a multifunkcionális központ megépüljön, a vidéki pályaudvart egy időre át kell költöztetni új helyre. Természetesen nem állunk a városfejlesztés útjába, de vannak feltételeink” - mondta egy nappal később Pócza Mihály. A Kisalföld Volán Rt. vezérigazgatójának egyik fő érve az utasszám volt, naponta ugyanis 30-40 ezer ember fordul meg a pályaudvaron.

 „Az ideiglenes áthelyezést úgy kell megoldani, hogy utasaink a lehető legkisebb hátrányt szenvedjék el emiatt. Azt az érvelést pedig, ami az egyik önkormányzati képviselő részéről hangzott el, nem tudom elfogadni, hogy Budapesten ugyanezt lenyelték az emberek, amikor a Deák téri autóbusz-pályaudvart áthelyezték a Népligetbe. A rossz példát nem kell csak azért követni, mert egyszer már volt hozzá »szerencséjük« az utasoknak” - tette hozzá a vezérigazgató. Az utasok éppúgy látják, van, aki türelmesebb, más kevésbé. Burján Károlyné mp mint nap Rábapatonáról jár be Győrbe, a munkahelyére. Mivel átszáll egy másik városi buszra is, ennél jobb helyet, mint a mostani, nem tud elképzelni a vidéki pályaudvarnak. Ezzel együtt, ha nem kell Marcalvárosból visszajönnie , mert esetleg oda helyezik a vidéki végállomást —, akkor hajlandó várni. Abban a reményben persze, hogy valóban csillogó-villogó pályaudvart kap Győr cserébe. Németh Péter diák szintén naponta utazik Dörről a megyeszékhelyre. Azt mondja, ha olyan pályaudvar lesz, ahol le lehet ülni, s ahol télen nem kell fagyoskodni a peronon, akkor már megéri az a kis kellemetlenség, amelyet az esetleges áthelyezés jelenthet. 

Hova kerülhet? 

De ne ugorjunk ekkorát, hisz egyelőre kérdés az is, hová kerül az ideiglenes pályaudvar. Pócza Mihály csak azokat a terveket ismeri, amelyek a Wesselényi utcába, a Frigyes-laktanyába jelölték ki az ideiglenes pályaudvar helyét, tehát közel a mostani Zrínyi utcai végállomáshoz. Ha azonban a német cégnek a pályaudvar jelenlegi helyére tervezett multifunkcionális létesítmény építésével egyidejűleg fel kell újítania a laktanya épületeit is, ez az elképzelés kivitelezhetetlen. Ha pedig messzebb teszik az autóbusz-pályaudvart, akkor a futott kilométerek száma nő meg drasztikusan. Pócza Mihály — hangsúlyozva, hogy ez durva becslés csupán 400—500 millió forintos pluszkiadással számol, amelyről kijelentette: a Kisalföld Volán ezt nem tudja és nem is kívánja vállalni. Legalább ennyire fontos kérdés a forgalmi rend leendő változása, illetve a környéken várható forgalomnövekedés. A környék forgalma - főképp reggel és délután - már most is akadályozza a zavartalan autóbusz-közlekedést, amelyet a multifunkcionális központ és az egyéb szolgáltatólétesítmények tovább növelnének. Érzékeltetésképpen egy adat: van olyan csúcs fél óra, amikor 136 járat indul és érkezik. „A multifunkcionális központhoz újabb parkolóhelyek kellenek, az utak úgynevezett áteresztőképességét pedig jelentősen meg kell növelni - folytatta Pócza Mihály. Az Eszperantó utcát minimum kétszer két sávosra kell szélesíteni. Az ugyanis nem elég, ha egy csillogó-villogó pályaudvarunk lesz, de az autóbuszok nem tudnak be-, illetve kiközlekedni, így ugyanis a pályaudvart nem lehet üzemeltetni és forgalmi dugók alakulhatnak ki. A közgyűlési döntésből az is kiderült, hogy ennek a problémának a kezelése, illetve megoldása is olyan feltétel, amit a befektetőnek teljesítenie kell.” Pócza Mihály mindazonáltal elmondta: nekik is érdekük egy új autóbusz-pályaudvar megépítése és a környék forgalmi helyzetének rendezése. A költségek ráadásul nem is őket terhelik. Tudva erről a lehetőségről (hiszen a német befektetővel az elmúlt két évben többször is tárgyaltak), egyelőre nem terveztek nagyobb beruházást a győri pályaudvaron. Kis szerencsével már nem is kell.