Tíz százalék esélye volt - A rábapatonai Igaz Péter mindkét lábát elveszítette, de az optimizmusa töretlen

Ártalmatlannak tűnő megfázással kezdődött Igaz Péter és családja megpróbáltatása. A fiatal férfi január végén lett először beteg, majd február elején újra visszaesett.

– Akkor már háziorvoshoz fordultam, akitől fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt kaptam. Estére azonban annyira rosszul lettem, hogy mentőt kellett hívni hozzám – emlékezett vissza Igaz Péter, aki azóta az éjszaka óta most először, április derekán térhetett haza Rábapatonára.

Csoda, hogy túlélte az átszállítást

– A győri kórházba szállították. Hajnali fél háromkor összeomlott és a sürgősségiről azonnal átvitték az intenzívre, ahol lélegeztetőgépre került – vette át a szót édesanyja Igaz Lászlóné Éva, mert Péternek erről már nincsenek emlékei. – Az orvos elmondta, hogy Péternek súlyos tüdőgyulladása van és egy Ecmo nevű gépre lenne szükség, ami a tüdeje helyett oxigénnel tudja ellátni a vérét. Ilyen eszköz pedig csak a budakeszi-i kórházban van, a fiam azonban nincs szállítható állapotban.

Igaz Lászlóné elmondta, azóta is hálásak az orvosnak, aki másnapra még is megszervezte, a szállítást.

– Elmondták, hogy még a speciális mentővel is 10 százalék az esélye, hogy odaér a Korányi kórházba. Péter azonban rendben megérkezett és csak úgy mint Győrben, itt is fantasztikus orvosok és nővérek segítették. Nem csak szakmailag, de emberileg is olyan ellátást kapott, amit csak kívánni lehet.

Péternek szinte minden szerve leállt, két hétig csak a gépek tartották életben. Családja ez idő alatt is mindennap látogatta.

– Lassan elkezdték csökkenteni a gyógyszer adagokat és a gépi támogatást. Amikor először megláttam magam a szoba üvegfalának tükröződésében, ahogy csövek lógnak ki belőlem, elsírtam magam – emlékezett vissza a megrázó pillanatra Igaz Péter.

Az életét megmentették, de a lábait nem tudták

Az orvosoknak sikerült megmenteni a férfi életét, de a betegség miatt a testében számos ér begyulladt és a lábában lévő kapillárisokat még a modern orvostudomány segítségével sem lehetett megmenteni, így mindkét végtag amputálása mellett döntöttek.

– Ahogy javult az állapotom elkezdhettem a gyógytornát. Az első néhány alkalom nehéz volt, de később már vártam, hogy mikor mehetek megint. Pszichológussal is együtt dolgozom, mert azért voltak hullámvölgyeim. De belegondolva, hogy hányszor voltam életveszélybe, úgy érzem, az életnek még célja van velem. Ezért elhatároztam, hogy innét csak felfelé vezet majd az utam. Nem szabad keseregnem. A családomtól, ismerőseimtől és kollégáimtól annyi szeretetet és biztatást kapok, hogy el se tudom mondani. Még csak néhány éve élünk Rábapatonán, a közösség mégis mellém állt és még egy jótékonysági koncertet is szerveztek a megsegítésemre.

Már a jövőt tervezi

Igaz Pétert a múlt hét hétvégén engedték először haza a kórházból. Egyik első dolga volt, hogy üdvözölje Dolly nevű kutyusát, aki már nagyon hiányolta őt.

– Két hetente negyvennyolc órára jöhetek ki a kórházból, ahol gyógytornán és edzéseken veszek részt. Úgy becsülik, hogy hat hónapig tart még a rehabilitáció. Hamarosan lábprotéziseket is kapok, így könnyebben tudok majd mozogni. Az első dolgom az lesz, hogy feleségül veszem a páromat. Már egy ideje jegyben járunk, az egyik legnagyobb támaszom volt az elmúlt hónapokban, amiért nem tudok elég hálás lenni neki.

Később szeretnék újra munkába állni, kollégáim már nagyon várnak vissza, de egyelőre még nem tudjuk lesz e olyan pozíció, amit be tudok tölteni. Ha úgy alakul, hogy nem tudnak visszavenni, akkor akár új szakmát is kitanulok, amit protézissel is tudok csinálni. A páromnak már mondtam, hogy addig én főzök, mosok és takarítok a házkörül. Az első hazatérésem alkalmából is elhatároztam, hogy csinálok neki egy rántottát, mert nagyon szereti, ahogy főzök.