Mopeddel kitörhet a falak közül - A nehéz helyzetű nagyszentjánosi férfi a könnyeivel küzdve mondott köszönetet

– A műtét után nagy nehezen összeforrt a törés, de nem jól, ezért a következő évben újraoperálták. Orvosi fertőzést és érelzáródást kaptam, ami miatt mindennap egy darabot levettek a lábamból. Aztán a budakeszi Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben térd alatt amputálták a bal lábam. Ott rehabilitáltak, majdnem egy hónapot töltöttem a kórházban. Először próbalábat, majd végleges protézist kaptam, azóta azzal járok – mesélte dióhéjban a most 56 éves László húsz évvel ezelőtti kálváriáját. 

Csípőprotézis-műtét előtt 

László szakmája hentes. Az amputáció után nem tudott a szakmájában dolgozni, a nehéz fizikai munkát nem lehet fél lábbal végezni. Rokkantosították. Évekig gondozta beteg édesanyját, akivel együtt élt. Az emelgetés, a cipelés, a bal láb hiánya miatt annyira túlterhelte a jobb lábát, hogy jelenleg csípőprotézis beültetésére vár. Most éppen októberre van kiírva a műtétje, amire nagyon számít, mert szinte nem tud járni a fájdalomtól. Alig bír aludni, fájdalomcsillapítókon él. 

Ezért is volt szüksége közlekedési eszközre, mert biciklizni már nem tud, a gyaloglás, de még az ülő helyzetből történő felállás is csak fájdalmakkal megy. Így marad számára a négy fal, és a kertje, amit ennek ellenére is igyekszik rendben tartani. Egyik kezével a fűnyírót húzza, a másikkal a botba kapaszkodik. 

Minden fillért beoszt 

A rokkantnyugdíja százhúszezer forint, ebből kell az otthonát fenntartania, az élelmezését megoldania, a gyógyszereit beszereznie. Nagyon oda kell figyelnie minden fillérre, hogy kijöjjön belőle. Mindig tönkremegy valami. Most ebben a melegben pont a ventilátor romlott el, újat kellett vennie, nemrégen a fűnyíróra kellett költenie. A megrendelt ebédet házhoz hozzák neki. Rendszeres segítője, jó angyala Ibolya, a Nagyszentjánosi Bakony-ér Humán Szolgáltató Intézmény munkatársa, aki látogatja, bevásárol, kiváltja a gyógyszereit. Nem csak fizikailag segíti, lelkileg is támogatja Lászlót, sőt, alapítványunk figyelmét is felhívta a nehéz sorsú férfira. Mint levelében írta, a rehabilitációs intézményben felírtak számára régebben mopedet, de az önrészt a rokkantnyugdíjából nem képes fizetni. Többször beadott közgyógyellátásra kérelmet, de azt elutasították. 

Látogathatja a barátait 

– Hogyan telnek a napjai a négy fal közé zárva? – kérdeztük. 

– Hallgatom a rádiót vagy nézem a televíziót. Más nincs számomra. Örülök a mopednek, mert ezzel most ki tudok mozdulni itthonról, meglátogathatom a barátaimat. Igaz, néha ők is eljönnek, de mindenki tele van munkával. Szerencsére van olyan is, akinek kicsit több az ideje, ő ha kell, be tud vinni Győrbe orvoshoz. Erre most majd megint szükségem lesz, mert a műtét előtt újabb vizsgálatok szükségesek.