A hét embere dr. Szijjártó László gyermekorvos, akit Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjjal ismerték el

– Az Északnyugat-Magyarország régióban az ön munkáját ismerték el Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjjal. Mit jelent önnek ez az elismerés? 
– Természetesen örömöt és megerősítést, hogy a kollégáimmal jó munkát végzünk. A betegeink és kollégáink elismerése erőt ad az egyre nehezebb körülmények között, hogy folytassuk, merjünk új, korszerűbb módon gyógyítani, kommunikálni, és ne féljünk kritikusak lenni a betegeket, az orvoslást sújtó rossz döntésekkel, intézkedésekkel szemben sem. 
– Minek köszönhető ön szerint ez a támogatás a társadalom részéről? 
– Elsősorban annak, hogy a társadalom a gyakran emlegetett elmaradott egészségkultúra ellenére igényli és értékeli, hogy egyenrangú partnerként kezeljük a gyógyítás folyamatában is. Partnerként kezelve, kellő tájékoztatást adva befogadóak és megtapasztalhatják a legkorszerűbb ellátási módok előnyeit, melyek gyakran eltérnek az itthon megszokottól. Néha riasztóak első látásra. Persze ez csak jól felkészült és együttműködő ápolók és orvoskollégák segítségével érhető el, akiknek itt is köszönetemet fejezem ki. 

– Miként választotta ezt a szép hivatást, az orvosi pályát és azon belül a gyermekorvoslást? 
– A természettudományok érdekeltek, és mindig a közösségért is felelősséget vállaló emberként ez a segítő hivatás jó útnak tűnt. A gyermekgyógyászat talán a legdemokratikusabb és az orvoslást sajnos sokszor beárnyékoló negatív attitűdöktől talán legkevésbé érintett szakterület. A gyermekek őszinték, tiszták és kiszolgáltatottak, ezért megtiszteltetés és felemelő érzés nap mint nap őket segíteni, védelmezni. 
– Sajnos sok egészségügyi dolgozó hagyja el az országot. Ön is szerencsét próbált Nyugat-Európában, és még most is dolgozik kint. Az ottani jó tapasztalatokat sikerül beépítenie itteni munkája során? 
– Gazdasági és morális menekültként mentem Hollandiába dolgozni 1995-ben. Talán túlzásnak tűnik, de havi 12 ügyeletet vállalva sem tudtam két szakvizsgával albérletben lakva eltartani a családomat. A hálapénz és az egyéb, morálisan erősen megkérdőjelezhető jövedelemkiegészítések számomra elfogadhatatlanok. A kinti tudást, tapasztalatokat hazahoztam, és bár sok nehézség árán, de folyamatosan próbálom alkalmazni az itthon sokszor nagyon eltérő körülmények között is. Ez az egyik oka, hogy a betegeink egyre nagyobb számban értenek és értékelnek bennünket a Karolina gyermek- és újszülött-ellátása során. 
– Az orvoslás terén kiemelten fontos a kommunikáció. Gyermekorvosként ezen a téren is sok újítást vezetett be. 
– A több évtizedes lemaradá- sunk az egészségügyiek kommunikációs képzésében az egyik fő akadálya a színvonalasabb gyógyításnak, ápolásnak. Történtek előrelépések, de ezek messze nem elegendőek. Helyben próbálunk ezen javítani. S emellett hatalmas kihívás a digitalizáció és a közösségi média térnyerése. Helyesen al- kalmazva sokat profitálhat ebből a lakosság és az ellátók is. A betegek, a lakosság tájékoztatása, oktatása rövid és hosszabb távon is erősen javítja az ellátás minőségét és biztonságát. 

– A Magyar Orvosi Kamara megyei elnökeként is képviseli a kollégái érdekeit... 
– Borzasztóan aggódom a hazai egészségügy állapota és számos negatív folyamat miatt, melyet a központi irányítás változatlan autokratikus és korszerűtlen módon próbál kezelni. A problémákról való őszinte és nyílt kommunikáció az alapja, hogy jó irányba tudjunk elindulni. Jobb lenne, ha ellenségeskedés és politikai allűrök helyett korrekt, szakmai alapú egyeztető munka indulhatna meg a MOK és az irányítás között. 
– És talán a legaktuálisabb témát hagytam utoljára. Milyen jövőt lát a mosonmagyaróvári kórháznak? 
– A térségnek a lakosságszámot, a földrajzi elhelyezkedést is figyelembe véve egyértelműen szüksége van egy korszerű városi kórházra. Sajnos az ellátás mára összeomlott. Elsőként nagyon gyorsan a kórházat újra kellene éleszteni. Ehhez sok pénz és egy korszerű szemléletű válságmenedzsment kell. De ezt követően az ellátást hatékonyabban és folyamatosan javuló rendszerben kell végezni. Ennek sajnos számos helyi és országos szintű akadálya van. Nem véletlen, hogy más városokban is hasonló bajokkal küzdenek, és hogy az egészségügyünk teljesítménye, mutatói egyre rosszabbak, s hihetetlen mélységbe süllyedtek. De akármilyen szörnyű és sokszor kilátástalan is a helyzet, csak ebbe az irányba érdemes menni. Minden más megoldás rosszabb lesz a lakosságnak és az ellátóknak is.