A hét embere - Gazdátlan kutyákon és egzotikus vadakon is segít Dr. Vigh Márta

Legemlékezetesebb esetei közé tartozik, amikor egy oroszlánt kellett császározni, valamint egy cirkuszból szökni próbáló zebra sebeit varrta össze. Dr. Vigh Márta állatvédelmi és egzotikus szakállatorvos, a győri Xantus János Állatkert munkatársa segített, hogy a Győri Gyepmesteri Telep árva lakói könnyebben találjanak új otthont. Állatvédelem terén végzett munkáját az Év Állatvédő Állatkerti Szakembere címmel ismerték el.

Kisállatoktól a nagyvadakig

Mindig is állatorvosnak készült vagy később szeretett bele a szakmába?

– Kisgyerekkorom óta rajongtam az állatokért, de egy Budapesti emeletes házban laktunk így sokáig nem lehetett saját kedvencem. A szüleimnek volt egy kis nyaralója Pest mellett, ahol a szomszéd rengeteg állatot tartott, ott tudtam kiélni magamat. Sokáig remélték, hogy mérnöki pályára lépek, mivel ezen az úton többet tudtak volna segíteni nekem, én végül mégis kitartottam és az Állatorvostudományi Egyetemre adtam be a jelentkezésem.

Hogyan került kapcsolatba a győri állatkerttel?

– Végzés után visszatértem a településre, ahol a víkendházunk volt, itt nyitottam meg a saját praxisomat. Majd később magánéleti okokból költöztem Győrbe, ide házasodtam, és szép lassan elkezdtem belefolyni a Xantus János Állatkert életébe. A kisállatpraxis nagyon jó alapokat biztosított ehhez a kezelések, technikák, problémamegoldás és a műtétekhez szükséges kézügyesség terén.

Legemlékezetesebb páciensek

Az állatkerti állatorvosi szakma mennyiben igényel más tudást, mint egy hagyományos praxis?

– Ég és föld a kettő. Különösen a patások jelentettek kihívást, mivel korábban nem igazán dolgoztam velük. Ugyanakkor sok olyan faj is van, ami anatómiáját, betegségeit tekintve sokban hasonlít a kutyára vagy a macskára csak a méret különbözik. A főemlősöknél pedig a gyerekek betegségei szolgálhatnak támpontul. Nem tagadom az első időszak nagyon nehéz volt, de rengeteg segítséget kaptam, mind az itteni, mind pedig a más állatkertekben dolgozó kollégáktól. Az állatkertekben ritkák a műtétek, de ha még is szükség van rá arra nagyon alaposan fel kell készülnünk.

Van olyan állatkerti esete, amely különösen emlékezetes az ön számára?

– A mókusmajom csoportban volt egy elakadt ellés. Az operáció az állat apró mérete miatt volt nehéz, de legnagyobb örömünkre olyan jól sikerült a beavatkozás, hogy a nőstény a következő évben is vemhes tudott lenni. De hasonló eset volt, amikor egy oroszlánon kellett császármetszést végrehajtani, hasonló okokból. 

Az állat túl nagy volt a műtőhöz ezért a szabadban raklapokkal emeltük meg a testét, hogy a varrás közben megfelelő pozícióban legyen. Közben be is sötétedett, így reflektorokkal világítottuk meg a területet. A sebet nagyon szépen sikerült lezárni. Viszont tudni kell, hogy a zebrák bőre teljesen fekete, így csak azután vettük észre, hogy a csíkjai nem illeszkednek pontosan, amikor visszanőtt a szőre. Erről a pici szépséghibáról könnyen megismerjük, ha meglátogatjuk.

Otthont az esélyteleneknek

Az állatkert mellett a Győri Gyepmesteri telepen is oroszlánrészt vállal a munkából. Sőt segített a működési elvek lefektetésében is. Hogy volt mindez?

– A kisállatokkal szerzet tapasztalatok alapján, adta magát a helyzet, hogy én lássam el az orvosi teendőket. Fontos, hogy nálunk nincs altatás. Korábban a folyamatos telítettség miatt felmerült, hogy a legreménytelenebb eseteknél alkalmazzuk, de mindig tiltakoztunk.

A közösségi oldalak és más szervezetek példáját követve mi is elkezdtük védenceinket játékokkal, kis kiegészítőkkel vidám fotókon bemutatni.

A gyepmesteri telep esetében milyen elképzelések, célok vannak a jövőre nézve?

• – Ivartalanítási kötelezettség helyett már ivartalanítva szeretnénk örökbe adni az állatokat. 
• Sajnos az utólagos ellenőrzés és betartatás sokszor nehézkes, így ez sokkal hatékonyabb lenne. 
• Jelenleg bent van egy pályázati jelentkezésünk, amiből egy műtőasztalt szeretnénk a gyepmesteri telep orvosi szobájába, hogy ezeket a beavatkozásokat helyben elvégezhessük.

Állatvédelem mai helyzete

Több mint két évtizedes szakmai tapasztalattal a háta mögött vágott neki az állatvédelmi szakorvosi továbbképzésnek kollégáival. Tudtak még újat mondani?

– Természetesen, elsősorban az állatvédelem jogi alapjairól tanultunk sokat. Ez segít abban, ha problémás helyzettel találkozunk úgy tudjuk megszüntetni őket, hogy a munkánkkal a hatósági folyamatokat segítsük. Az állatkerti állatvédelem terén pedig arra törekszünk, hogy élményszerűen, érdekes tényeket megosztva hívjuk fel a figyelmet a vadvilág megőrzésének fontosságára. Valamint saját helyi projektünk is van tanzániai keskeny szájú orrszarvúk megóvása érdekében.

Mit tapasztal változott a felelős állattartáshoz való hozzáállás az utóbbi években?

– Évi 200 kutya kerül be hozzánk a telepre és 70 százalékukban továbbra sincsen chip, pedig 11 éve kötelező, így nehéz pozitívan nyilatkozni. A vadállatok terén azonban határozott a javulás. Az évek óta tartó híradásoknak köszönhetően, a kirándulók előbb telefonálnak és kérdeznek és csak utána nyúlnak az állatokhoz. 10 éve még 15 őzgidát hoztak be hozzánk túlságosan segíteni vágyó túrázok, idén már egyet sem.