Cél a párizsi paralimpiára kijutni – Az Év Paraedzője jelentős eredményeket ér el a sportolóival Győrben

– A Magyar Evezős Szövetség díjátadó gálája keretében a napokban vehette át a 2023. év paraedzője kitüntetést. Mit jelent önnek ez az elismerés?

– A Magyar Evezős Szövetség minden évben elismeri a legeredményesebb edzőket, így az utánpótlás-, felnőtt- és paraedzőket egyaránt. Utóbbi elismerést negyedszer sikerült elnyernem az előző évi nemzetközi, Európa-, világbajnoki és világkupa-eredmények alapján. 2019-ben lehettem elsőként az év paraedzője, aztán feleségemmel, Nagyné Valkai Évával, aki Mosonmagyar­óváron foglalkozik parasportolókkal, felváltva többször is díjaztak.

– Különleges kihívás parasportolókkal foglalkozni, főként, hogy más bánásmódot igényel egy látás- vagy egy mozgássérült, egy értelmi fogyatékos fiatal is…

– Ma még az országban a feleségemen és rajtam kívül csupán három-négy klubban vállalják fel a parasportolók edzését. Ugyanis egyelőre kevés klub felel meg a feltételeknek, hogy sérültséggel élő sportolókkal foglalkozzanak. Nincsenek a csónakházak akadálymentesítve, és szakember is kevés van. Pozitívnak ítélem, hogy az egyetemen az edzők oktatása parairányba is elkezdődött.

2013–2023 között a Magyar Evezős Szövetség paraszövetségi kapitányaként tevékenykedtem, mely időszak alatt több eredményt is sikerült elérni. Jelenleg 16 parasportolót edzek, köztük autistákat, Down-szindrómásokat, de van mozgássérült és vak sportoló is köztük. Nagy öröm és nagy kihívás is velük együtt dolgozni, sokat kapok a velük való munka során. Hálásak a lehetőségekért.

– Több parasportolójával is jelentős eredményeket sikerült elérnie. Most is telefonon tudunk csak beszélni, mert éppen Szegeden edzőtáboroznak.

– Nagyon büszke vagyok Pető Zsolt Eb- és vb-érmes helyezéseire, ahogy Vince Dávid eredményeire is. Jelenleg Zsolttal Szegeden edzünk, készülünk a jövő heti evezős olimpiai és paralimpiai pót­kvalifikációra.

Célunk, hogy legyen magyar paraevezős az ötkarikás játékokon. Erre megvan az esélye Pető Zsoltnak, aki a tokiói játékokról csak kevéssel maradt le. Most erőt ad az is, hogy hazai közönség előtt bizonyíthat. Tudni kell, hogy az európai mezőny a legerősebb paraevezésben. Most az utolsó napokban még csiszolgatjuk a tudását, meglátjuk, mire lesz ez elég. Jövő csütörtökön lesz az előfutam, szombaton pedig a döntő.

– Ehhez sok sikert kívánunk, és követni fogjuk az eseményeket. Most viszont kicsit visszakanyarodnék a gyökerekhez. Az ön életében hogyan jött a sport?

– Hetedikesként, tizenhárom évesen kezdtem el sportolni a Győri Vízügy SE-ben. Nyolc évig eveztem, utána kezdtem el edzősködni, az év utánpótlásedzője címet is elnyertem. 2000-ben költöztem Mosonmagyaróvárra, ahol szintén edzőként tevékenykedtem. 2016-ban tértem vissza Győrbe, ahol jelenleg a 16 parasportoló mellett 30, 14–16 év közötti serdülővel is foglalkozom.

– Még van olyan álma, természetesen a párizsi olimpián túl, amit szeretne elérni?

– Kétszer voltam az év nevelőedzője. Bízom benne, hogy idén a kis csapatommal sikerül olyan eredményeket elérnem, hogy harmadszorra is kiérdemelhetem az év utánpótlásedzője elismerést. Most szombaton egyébként egy tízfős csapattal mérettetjük meg magunkat Csepelen. 

Névjegy

Nagy Gábor Győrben született 1978-ban, 1999 óta mosonma­gyaróvári lakos. 2002 óta nős, és egy 18 éves lány édesapja, evezőssportedző. A Győri Vízügy Sport Egyesület után a Mosonmagyaróvári Vízisport Egyesület színeiben versenyzett korábban.

Edzőként a Győri Vízügy Sport Egyesületnél, a Mosonmagyar­óvári Vízisport Egyesületnél tevékenykedett, 2013–2023 között a Magyar Evezős Szövetség evezős-paraszakágának vezetője, 2016-tól a Győri Atlétikai Club evezősszakosztályánál utánpótlás- és paraedző.

Díjai: Győr-Moson-Sopron Megye Prima Díja (2008), Az év embere Mosonmagyaróváron (2013), Az év paraedzője (2019, 2020, 2021, 2023), Az év utánpótlás-nevelő edzője (2019, 2021). Ötszörös magyar bajnoki cím és 25 dobogós helyezés fűződik a nevéhez országos bajnokságon evezés sportágban.