Villám csapott két házba - Erről írtunk augusztus 15-én

50 éve - Kenyérgyár Mosonmagyaróváron

Négy éve, hogy megkezdte működését a Sütőipari Vállalat mosonmagyaróvári kenyérgyára. Ebből az üzemből kerül a mindennapi Mosonmagyaróvár, Ásványráró, Várbalog, Rajka, Csejkepuszta lakóinak asztalára. Hatvanötezer ember fogyasztja termékeiket. A gyár erejéből még arra is telik, hogy segít más üzemeknek. A győri kenyérgyár rekonstrukciójakor naponta hetven mázsa kenyeret szállítottak Mosonmagyaróvárról Győrbe, most Jánossomorjának segítenek. Huszonnyolcan dolgoznak közvetlenül a termelésben, naponta száznegyven mázsa kenyér, húsz mázsa morzsa és ötvenezer péksütemény hagyja el a dolgos kezeket. Harmincnyolcféle pékáru a választék: dupla zsemle, császárzsemle, sós kalács, rozskenyér — csak hogy a legfinomabbakat említsem. Itt készül a kerek mexikói sütemény is, ovális alakú, anyaga finomtészta. A fogyasztók nagyon kedvelik a fél kilogrammos, gömbölyű búzacipőt, amelyből naponta kétezernégyszázat készítenek. Az üzem korszerűen gépesített, mindenütt magyar gyártmányú gépek. A kovászolók, dagasztok, előszedők, kemencénél dolgozók munkája alig kíván erőfeszítést. Csupán akkor van rá szükség, amikor a tészta a szakajtóba kerül, vagy előkészítik dagasztásra. A gyári közösség fiatal, az átlagéletkor nem több harmincöt évnél. Lelkes fiatalember az üzemvezető is: ifjabb Kránitz Ferenc, aki nemcsak szakmai tudásával — ottjártunkkor éppen a malomipari dolgozatát nézte át —, hanem politikai munkájával is példát mutat. A mosonmagyaróvári kenyérgyár az óvári malomból jó minőségű lisztet kap. Legnagyobb gondjuk a liszttárolás. Az épülettömbből kiemelkedő toronyszerű rész az úgynevezett silótorony, azaz liszttároló. Ez négy aknára van osztva, és együttesen mintegy huszonkét vagon lisztet tud befogadni. A huszonkét vagon liszt a gyárnak gyakorlatilag huszonkét napra elegendő. Az előírások szerint azonban tíz napra kell lisztet tárolni. A gondok ezzel még korántsem teljesek. Az aknák belül csupasz betonfalaik, ezekre rárakódik a liszt, és csak újabb szállítmányok beöntésekor viszi magával a lezúduló liszttömeg a fennakadt liszt egy részét. Közben a fennakadt liszt megkeményedhet, rovarok telepedhetnek meg benne, így állandó tisztítást követel ez a tárolási rendszer. Nem is beszélve a gépek tisztítási nehézségeiről. A liszt teljesen zárt rendszerben jut a feldolgozókig, és a csövek kanyarulata csak akkor tisztítható, ha a zárt rendszert szétszerelik, ami azt is jelentené, hogy a gyárnak le kellene állni. Természetesen az üzem nem állhat le, hiszen éjjel is termel, szabad szombat, nincs, helyette szabadnap, hogy a város és a környező községek ellátásában ne legyen fennakadás. — Mi lehet a megoldás? — kérdezem az üzemvezetőtől. — A huszonkét vagon lisztet befogadó tárolót nem tudjuk kihasználni — mondja —, mert ekkora mennyiséget tárolni felesleges a termelési ütemünk mellett. A betonfalú siló helyett célszerű volna kisebb liszt tárolókat létesíteni, amelyeket fémlapokkal vagy fával bérelnének. Ehhez már kértük a megyei tanács segítségét. Azt is megtudtam az üzemben, hogy amikor a kenyérgyárat építették, akkor még más volt a szabvány. A szabványváltozás járult hozzá, hogy most a huszonkét vagonos tárolóban csupán négy-öt vagon lisztet tárolnak, mert szükség van a liszt szárítására és keverésére is. Ez a nehézség különösen az új liszt érkezésekor érezhető. A kész termékek raktárában meggyőződhettünk arról, hogy a Sütőipari Vállalat mosonmagyaróvári kenyérgyárában, ahol a dolgozók nagyobbik része szakmunkás, illatos, finom kenyeret, búzacipőt készítenek. Négyévi munkálkodása óta sem a gépekkel, sem az elektromos vezérlőberendezésekkel nem volt baj, nem kellett az üzemet leállítani. A fiatalok jó gazdáinak bizonyultak Mosonmagyaróvár és környéke kenyérellátásának. 

40 éve - Uborkatermesztési tapasztalatok Koroncóról 

Megyénk házikertjeiben az eladásra termelt zöldségféleségek között az egyik legkedveltebb növény az uborka. Idén közel tizenhatezer tonna átadására kötöttek szerződést az áfészekkel és egyéb felvásárló szervezetekkel a kistermelők. Ezzel a mennyiséggel a megye a hazai uborkatermesztés egyik fellegvára. Pedig nem vol ez mindig így. Tizennyolc, húsz esztendővel ezelőtt mindössze ezer tonna uborkát termeltek a Kisalföldön. Hogy minek köszönhető a növekedés? Nos, elsősorban annak, hogy az uborka a munkaigényes, ám emellett az egységnyi területen jó jövedelmet biztosító növények közé tartozik. Ahhoz, hogy egy növény jövedelmezősége kielégítő legyen, aránylag magas termésátlagok kellenek. Ez pedig csak új, korszerű fajtákkal, termelési eljárásokkal érhető el. A kistermelők zömének önmagában nagyon keveset mond a Wide, a Colet, a Nanet, vagy éppen a kecskeméti keseredésmentes fajtaelnevezés. Igazán csak akkor tud megismerni egy fajtát, ha a gyakorlatban is látja, hogy mire képes az, ha össze tudja hasonlítani más fajtákkal, és valakitől hallja a szükséges termelési tapasztalatokat. Nos, ez utóbbiakat segítik az olyan bemutatók, mint amelyet tegnap tartottak (meglepően sok érdeklődő kistermelő részvételével) Koroncón. Magát a bemutatót a Royal Liuis holland vetőmagtermeltető cég magyarországi közös vállalata, az Agrovet szervezte. Alapvető célnak az általuk forgalmazott, túlnyomórészt nővirágú, illetve partenokarp fajták bemutatását tartották. Ám az egyes fajták megjelenésén túl, a szakemberek és a kistermelők , számos más, hasznos dolgot is láthattak, hallhattak. Simon Györgynek, a termelőszövetkezet elnökének szavaiból kitűnt például, hogy Koroncón fontosnak tartják a háztáji gazdálkodás szervezését, integrálását. Jelzi ezt az a tény, is, hogy tavaly a téesz árbevételének közel egyharmada a kistermelőkkel bonyolított forgalomból származott. A termelőszövetkezet vezetősége arra törekedett, hogy a tagok a háztáji földeken olyan növényeket termeljenek nagyobb mennyiségben, amelyek jövedelmezőek és biztonsággal értékesíthetők. Konzerv uborkatermesztéssel a kiskertekben már jó tizenöt-húsz esztendeje foglalkoznak a koroncóiak. Öt-hat éve azonban már nem nagyon lehetett tovább növelni a házikertekben a területet. Éppen ezért a téesz elhatározta, hogy a háztáji földjárandóságot, igény esetén, uborkatermesztésre alkalmas területen egy tömbben méri ki a tagoknak. Az elképzelés bevált. Ennek köszönhető, hogy idén már több mint húsz hektárnyi egybefüggő területen termelnek téesztagok és kívülállók Koroncón uborkát. A téesz ehhez nem csupán a földet adja, hanem a talajmunkákat is elvégzi. A vetéstől a szedésig azonban már a termelőnek kell a vállalt uborkaterületen helytállni. Dr. Oláh Kálmán, a megyei főkertész az uborkatermesztés legsarkalatosabb tényezőire hívta fel a figyelmet. Ugyanis az intenzív uborkatermesztés nemcsak korszerű fajtákat jelent, hanem ezek tápanyag- és vízigényének kielégítését, valamint az olyan módszerek alkalmazását, mint például a támrendszeres termesztés. A megyei főkertész hangsúlyozta jó volna, ha a termeltetők falvanként, vagy más kisebb körzetenként jelölnének ki bemutatóhelyeket, s így is segítenék az új fajták kipróbálását, bemutatását. Hernádi Ottó,az Agrovet ügyvezető igazgatója a Royal Siuis cég fajtáit propagálta. Külön szólt a partenokarp fajták jelentőségéről, melyek az utóbbi években egyre inkább terjednek és intenzív körülmények között kiemelkedő terméseket hoznak. Az érdeklődők zöme az, uborkaföldekre volt kíváncsi, hogy a helyszínen a saját szemével lássa, milyen képet mutatnak az egyes fajták. Nos, nekik sem kellett csalódniuk, mert Kovács Györgynek, a termelőszövetkezet háztáji agronómusának kalauzolásával hat-hét újabb és régebbi fajtát sikerült szemügyre venni. Takács József kertjében például a Levina elnevezésű fajta aratott osztatlan elismerést. Ez azonos körülmények között a Widónál magasabb termést ad. A háziasszony elmondta, hogy a háromszáz négyszögölnyi területről eddig mintegy húszezer forint értékű uborkát szedtek le. Kint a termelőszövetkezeti földön termelt háztáji uborkánál a Witta és a Fantomit az uralkodó fajta. A szárazság ellenére itt is elfogadható termést hozott az uborka, igaz, hogy a téesz háromszor megöntözte a területet. Itt szintén háromszáz ölnyi földön Bejczi Dezső(akit véletlenszerűen kérdeztem meg) eddig tizennyolc ezer forint körüli uborkát termelt. A bemutatott fajták közül a Colét már ismertebb, a Vilma, a Belinda, vagy a Favola várhatóan a következő években terjednek el majd nagyobb területen.

10 éve - Villám csapott két házba

A sokadik vihar csapott le ezen a nyáron szerdáról csütörtökre virradóra. Útját villámkárok és kidőlt fák jelezték. „Az volt a szerencsénk, hogy még nem aludtunk el, különben lehet, hogy leégett volna a házunk” - idézte fel a szerda éjjel 11 órakor történteket a győrladaméri Demján Csaba. Az Audiban dolgozó férfi kezében a leendő napkollektornak azt a megégett szigetelődarabját mutatta, amely meggyulladt, amikor villám csapott a főutcán álló családi ház tetőszerkezetére szerelt parabolaantennába. „Hatalmas csattanást hallottunk. Rögtön kiugrottam az ágyból, hogy körbenézzek. Az egyik gyerekszobában még nincs felszerelve a plafonra a szellőző, és így megláttam a fényt a tetőzugban. Rögtön tudtam, hogy tűz van” - mondta a háromgyerekes apa. 

A győrladaméri Demján Csabafeleségével rögtön létráért szaladt és egy vödör vízzel gyorsan sikerült eloltaniuk a lángokat. Azt mondják, ha valamivel később érkeznek, akkor a tűzoltókat valószínűleg már nem csak biztonságképpen kellett volna kihívniuk. Csornán az egyik Dózsa György utcai háznál tegnap lázas munka folyt, hiszen a szerdai villámcsapás nem csak a kéményt rongálta meg. A szakemberek szerint a környező villanyoszlopok több vezetéke is leégett. Csütörtökön délután számos szolgáltató cég szakemberei dolgoztak a házon és környékén, elhárítva a vihar okozta károkat. A család csendes rezignáltsággal fogadta az égből jött balszerencsét, próbálták segíteni a szakemberek munkáját. A vihar útját másutt is károk jelezték. Ruskáné TakácsAnita, a Győr-Moson-Sopron megyei katasztrófavédelem szóvivője arról tájékoztatott, hogy a két villámcsapáson kívül négy helyen vízszivattyúzásra is szükség volt. A győri hivatásos tűzoltók az abdai Ifjúság utcában, a börcsi önkéntesek az öttevényi Zrínyi utcában, a kunszigeti önkéntesek a kunszigeti Ady Endre utcában, míg a lébényi önkéntesek a lébényi iskola közben családi házak pincéjéből távolították el az eső következtében befolyt vizet. A mostani zivatarlánc már a sokadik volt ezen a nyáron. Míg legutóbb, két hete a legtöbb csapadék Sopron térségében hullott le - akkor Balfon 104 millimétert mértek -, ezúttal a Rábaköz kapta a jelentősebb égi áldást. A legnagyobb eső tegnap reggelig Csornán esett, ott 65,2 millimétert jegyeztek fel. A közeli Bogyoszlón 61,3, Himodon pedig 43,4 milliméter esett. (1 milliméter , 1 négyzetméterre lehullott 1 liter csapadék.)