Csak nyugalom – Győri kollégánk véleménye a sietős mindennapokról

Emlékszem, Izrael már a nyolcvanas években is bombázta Dél-Libanont, vagyis egykoron Közel-Kelet Svájcát. Chrudinák Alajos akkor is erről beszélgetett a fejkendős Arafattal. Aki elég hosszú ideje követi a híreket, az bizony arra is emlékszik, hogy a most az egyik politikai oldal dédelgetett kedvence évtizedekkel ezelőtt a másik oldal újságjába írogatott bősz cikkeket. Vagy arra, hogy a most hatalomra vergődött nagytekintélyű úr is volt pályakezdő, bizonytalan, hibát hibára halmozó. Amikor most pánik van, mondjuk a tőzsde miatt, a klíma miatt, akkor ugyanúgy pánik volt harminc-negyven évvel ezelőtt, szinte pontosan ugyanezekért. 

Már nem esik olyan könnyen kétségbe az ember. Nem lehet fenyegetni piszlicsáré dolgokkal. Az életben minden megtörténhet és minden meg is fog. csak egy számomra kedves példa: 1982 óta szurkolok egy olasz kiscsapatnak, a Comónak. A kutya nem tudott róla, sokáig a negyedosztályban is lézengett, most viszont megvette a klubot valami indonéz milliárdos, akinek több pénze van, mint a nagyágyú Juventus-Inter-Milan trió tulajainak együttvéve, és valami pazar tervei vannak ezzel az én kis csapatommal. Soha nem gondoltam volna, de megtörtént. Akárcsak minden, és mindennek az ellenkezője a magyar politikába, a gazdaságban, a világban. Minden lesz, csak ki kell várni. Türelem. Zárásként annyit, hogy az amerikai fociban létezik a siettetés fogalma, vagyis amikor az irányítót azért támadják, hogy gyorsan tegye dolgát és hibázzon. Tanácsom, hogy ne hagyjuk magunkat siettetni, csak szépen nyugodtan. Jobban érezzük majd magunkat. És ennek jegyében rezignáltan fogadjuk a napi híreket is.