Önmagát szépíti a kert

Az önmagukat „sokszorosító” virágok ültetése nagyszerű módja annak, hogy minimális munkával maximális virágözönhöz jussunk. Persze a virágzó évelők sem hiányozhatnak egy valamirevaló kertből, de az egynyári virágok pompája különlegesen szép látványt nyújt. Ezek egy része mielőtt elpusztulna, elhullajtja a magjait, amelyek a következő évben maguktól kihajtanak és váratlan színfoltokkal ajándékoznak meg. Ezek a virágok nagy vonzerőt jelentenek a beporzók számára is, remek pollen- és nektárforrást jelentenek a madarak, a lepkék és más vadon élő állatok számára. 

Az egynyári növények ültetésével megoldható az is, hogy az újonnan ültetett fiatal bokrok, cserjék, örökzöldek közötti csupasz területeket átmenetileg betöltsük, amíg azok megfelelő méretűre nőnek. 

Ilyen virág például a borzas kúpvirág, melynek 10–12 cm-es napsárga virágai vidám színfoltot jelentenek a kert napos részein. Ha eltávolítjuk az elhervadt virágfejeket, meghosszabbíthatjuk a virágzását (ez egyébként a legtöbb virágra igaz). 

A falusi kertek állandó lakója a napsárga vagy élénk narancssárga színben pompázó körömvirág. Ez a szívós egynyári növény magától elveti magát, ha a kertben elegendő hely van hozzá. Nemcsak szép, hanem hasznos gyógynövény is, szárított szirmaiból akár magunk is készíthetünk bőrnyugtató kozmetikumokat. Sőt, ehető szirmaival díszíthetünk desszerteket, salátákat is. 

Szintén igénytelen és minden évben „újratermeli” magát a kaliforniai kakukkmák, amely napos helyen fejlődik a legjobban, akár gyenge talajon is. Alapból narancssárga, de a nemesítésnek köszönhetően pipacsra emlékeztető virágai számos színben kaphatók, akár dupla virágú változatban is. 

A porcsinrózsa is évelőként viselkedik, hiszen minden évben kihajtanak az új növények. Rengeteg virágot hoz, igazi színkavalkádot jelent, ráadásul kifejezetten tűző napon érzi jól magát. A lila virágú ernyős verbénát is teljes napra ültessük, nagy előnye, hogy szereti a homokos, sovány talajokat.