Ezt írta a Kisalföld 5 éve november 10-én - Áramlás a város felett

5 éve – Áramlás a város felett

Győr beadta második fordulós Európa Kulturális Fővárosa-pályázatát a napokban. Ezt követően, aznap este negyed hétkor elindult az 50 méter magas Győr Óriáskerék is, ami január 13-ig biztosan marad a Dunakapu téren. A csodás panorámát ígérő szerkezet a pályázat vezérfonalának, az áramlásnak a szimbolikus jelképe.

Az Európa Kulturális Fővárosa 2023-as címért Győr, Debrecen és Veszprém száll harcba, a győztest december 14-én hirdetik ki. Borkai Zsolt győri polgármester tegnapi beszédében a Dunakapu téren hangsúlyozta, jó volt látni, hogy tudnak együtt gondolkodni az emberek, ha van egy közös ügy – ez történt a pályázati anyag összeállításnál is.

Átadta Borkai Zsolt polgármester Győr Európa Kulturális Fővárosa-pályázati anyagát az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkárának, Krucsainé Herter Anikónak. A győri közgyűlés rendkívüli ülésén, csütörtökön fogadta el ezt a kiegészített dokumentumot.

A második fordulóban Győr, Debrecen és Veszprém száll harcba a 2023-as címért, december 14-én hirdetik ki a győztest. A pályázat leadását követően este elindították az óriáskereket a győri Dunakapu téren, ami a pályázat vezérfonalának, az áramlásnak a szimbolikus jelképe. Borkai Zsolt megnyitóbeszédében azzal kezdte, hogy több mint egy éve kezdték meg a pályázat előkészítését, a lakosság is segített: ötletekkel látták el a szakembereket, akik összeállították azt az anyagot, amit péntek délelőtt nyújtottak be.

A pályázatban a kultúráé a főszerep. Borkai Zsolt hangsúlyozta: jó volt látni, hogy tudnak együtt gondolkodni az emberek, ha van egy közös ügy. Az utóbbi két hétben slágertémává vált a Győr Óriáskerék építése a Dunakapu téren. „Örömmel nyugtáztuk, hogy sokan érdeklődtek az óriáskerék iránt. Az építése másfél hetet vett igénybe” – mondta nyitás előtt az üzemeltető Németh Károly. Az biztos, hogy január 13-ig velünk marad az óriáskerék Győr rendezvényterén, utána a Dunakapu téri jégpálya zárásához igazodik majd az üzemelése. A pénteki nyitást követően hétfőtől csütörtökig 14 és 21 óra között emelkedhetünk a magasba, pénteken és szombaton 11-22 óráig, míg vasárnap 11-21 óráig üzemel. A nyitvatartási idő advent idején majd változik: mind a nyitási, mind a zárási időt kicsit kitolják. Az óriáskerék be- és kiszállás idején teljesen megáll, egyszerre három gondolába (kabinba) léphetnek az utasok. Egy gondolába összesen hat ember fér. Ilyen élményre számíthatnak az óriáskerék utasai? – kérdezte lapunk.

„Mind nappal, mind esti fényben különleges panorámában lesz részük a vendégeknek. Tiszta időben a pannonhalmi főapátságig ellátni a gondolákból” – mondta el Németh Károly. Egy kör az óriáskeréken körülbelül nyolc percig tart. Bár az óriáskerék akadálymentesítése technikai okokból sajnos nem megoldható, Németh Károly hangsúlyozta: kollégái mindent megtesznek azért, hogy segítsék a mozgáskorlátozottak beszállását a gondolákba. Este az óriáskereket és a gondolákat kék és hideg fehér fénnyel világítják ki. „Akad még meglepetés a tarsolyunkban, ezt hamarosan a győri adventi vásár szervezőivel közösen jelentjük be” – tette hozzá. Az 50 méter magas, 30 gondolás, 180 fő befogadására alkalmas óriáskereket nyolc hónap alatt készítette el az eszköz tulajdonosaként jegyzett Horváth Lunapark Kft. Egy felnőttjegy ára 2000 forint, a kedvezményes tikettek (140 centiméter alatti gyereknek, diákigazolvánnyal és 65 év felett) 1500 forintba kerülnek. A csoportos jegy négy felnőttnek 7000 forint.

15 éve – Modellből tévésztár

A tragikus sorsú győri labdarúgó, Fehér Miklós húga, Orsolya portugáliai karrierje újabb állomásához érkezett. A gyönyörű magyar lány először modellként lett ismert, napjainkban pedig már egy televíziós show-műsor vezetője. Orsi elvállata a feladatot, azóta olyan sztárokkal találkozhatott a műsorban, mint Luis Figo vagy Cristiano Ronaldo.

A Kisalföld hasábjain olvashattak először arról, hogy a tragikus sorsú Fehér Miklós húga, Orsolya modellként építi karrierjét Lisszabonban. A győri lány több portugál lap hasábjain, valamint divatbemutatók kifutóin szerepelt,idén áprilisban ismét egy újságcímlapján volt látható. Korábban elmondta, Miklós halála után egy évvel döntött arról, hogy Portugáliában szeretne dolgozni. Sokan úgy vélik, hogy gyors sikerét testvére hihetetlen népszerűségének köszönheti, ám előfordult, hogy Orsi teljesen ismeretlenül állított be egy-egy ügynökséghez, s úgy is kapott munkát. Persze, ha Miklós nem futballozott volna Lisszabonban, agyőri lánynak esze ágában sem lett volna épp oda költözni. Testvére elvesztése után szükségét érezte a változtatásnak. Azt várta, minél hamarabb sikerül túltennie magát a családját sújtotta tragédián. Ebben segített neki a munka, amely kapcsán lassan olyan sikeres lesz, amelyről sok helybéli csinos lány csak álmodozik.

Annak ellenére, hogy arca és neve egyre ismertebb lett, meglepetésként érte az egyik portugál kereskedelmi televíziós csatorna megkeresése. „Nem voltam benne biztos,hogy alkalmas vagyok erre a munkára -mesélte el érdeklődésünkre Orsolya. – Egy hírességekről szóló show-műsorhoz kerestek riportereket, s eleinte tartottam a feladattól. Aztán úgy döntöttem, belevágok, s márciusóta műsort vezetek. Nyilván így a modellkedés kissé háttérbe szorult most az életemben, de ezt egyáltalán nem bánom, mert nagyon élvezem az új munkámat.” A portugál SIC kereskedelmi csatornán hetente jelentkező FamaShow ismert hírességeket mutat be a megszokottnál könnyedebben, humorosabban az ismeretlen oldalukról. Orsi már több hírességgel készített interjút, s külön érdekesség, hogy futballisták is akadtak a riportalanyai között. Munkája kapcsán többször utazott külföldre, nemrég Kelet-Európában is megfordult.

„Legutoljára Simao Sabrosával, Miki volt csapattársával, az Atlético Madrid jelenlegi játékosával beszélgettem. A téma egy olyan film volt, amiben ő labdarúgást oktat gyerekeknek. A show vendége volt egyébként Cristiano Ronaldo és Luis Figo is. Utóbbival Bukarestben készítettük a felvételt, mert ott hozott létre egy alapítványt. Érdekes élményvolt Romániába utazni. Ki tudja, egyszer talán majd épp Magyarországon kell forgatnunk. Lehet, erre nem is kell nagyon sokat várnom, hiszen ősszel játszik Portugáliával világbajnoki selejtezőt a magyar válogatott.”

Orsit eleinte zavarta, hogy nem beszélte tökéletesen a portugál nyelvet, s volt, aki fenntartással fogadta a magyar lányt. „Öten vezetjük a műsort, mindannyian modellként lettünk ismertebbek s természetesen egy stáb is segíti a munkánkat. Nekem külön nehézséget jelentett a nyelv, hiszen más egy televízióban beszélni. Külön kiejtésórákra is járok, hogy minél tökéletesebben elsajátítsam a portugált. Előfordult, hogy más szemmel néztek rám, mivel külföldi vagyok, de nem ez a jellemző. Mára elfogadtak, mert látják, hogy mire vagyok képes. Egy másik országból érkezőnek van úgy, hogy a dupláját kell teljesíteni, hogy befogadják. Nekem megvolt ehhez a kitartásom.

20 éve – Keleti kalandok

Mosonmagyaróvárról és környékéről jó néhányan dolgoztak ázsiai országokban az elmúlt évtizedekben. A magyar munkavállalók emlékezetes kalandokat is átéltek ott-tartózkodásuk alatt. A jó kereseti lehetőség reményében vagy az anyacég delegáltjaként több száz magyar dolgozott néhány ezer kilométerre keletre a szülőföldjétől.

Az ázsiai országok lakóinak életformája és vallási szokásai nagyban eltérnek a miénktől, így az ebbéli tapasztalatok hiányában érkező magyarok váratlan eseményeken mentek keresztül. A mosonmagyaróvári Kühne-gyár főleg az egykori szocialista országokba gyakran szállított különböző alkatrészeket, s munkásokat is küldött melléjük.

Schmatovich Jánosa Kühne kiküldöttjeként jó néhány távoli, ázsiai országban megfordult a nyolcvanas években. – Ezekben az államokban cégünk különböző gépeit szerelték, s ezt a munkát felügyeltem – kezdte Schmatovich János. – Jártam az egykori „szocialista tömb” összes országában, valamint Algírban, Kínában, Iránban, Jemenben és Perzsiában is. Számomra mindegyik különleges volt, sokban különbözött a mi világunktól. Amit érdekességként megemlítenék: mindenhol rendkívül büszkék voltak a hazájukra. Még az a szerencsétlen kínai is, akire csak két négyzetméter fedél jutott, s nyomorúságos körülmények között élt. Érdekes volt, hogy akkor már hallani lehetett a kommunista Kínában, hogy Magyarországon megjelentek az utcalányok. Az egymás nyakán élő ottaniak tőlem kérdezgették: egyáltalán hol van hely ehhez a szakmához?

– Iránban történt egyszer, hogy Teheránból sofőr vitt egy távoli városig. Kérdezte tőlem, elhozhatná-e a némettanárként dolgozó feleségét is az útra. Mivel nem volt ellene kifogásom, ezért ők előre ültek, míg én a hátsó ülésen foglaltam helyet. Útközben beszélgetésbe elegyedtem németül az asszonnyal, s örültem, hogy valakivel jól megértetem magam, hisz ott mindenki csak töri az angolt. A hölgy egyre lelkesebb lett, s belemelegedtünk a beszélgetésbe. Egyszer csak azt vettem észre, hogy férje többször rámordul, a felesége pedig egyre visszafogottabb lett. Egy idő után már nem is szólhatott hozzám: mint kiderült, a vallásuk tiltja, hogy egy asszony egy idegen társaságában jól érezze magát és sokat beszélgessen vele. Algírban pedig egy parkolóhely miatt keveredtem konfliktusba egy helybelivel. Én értem előbb oda, ennek ellenére felszólított egy darab kábelt a kezében szorongatva, hogy menjek el onnan. Egyszerre nyolc társa is ott termett, így kénytelen voltam meghátrálni. Egyébként az arab országban a francia gyarmatosítók miatt nagy az ellenszenv a fehér emberek iránt –mondta Schmatovich János.

A dunaremetei Nagy István Teherántól nyolcszáz kilométerre baromfinevelőket épített fel. Sokáig azonban nem tudott az országban maradni, mivel 1978-ban kitört ott a háború. – Ötvenkét fokos melegben magyar mintatelep kialakításán fáradoztunk Iránban, ám egy idő után rendkívül veszélyessé vált a helyzet – kezdte Nagy István. – Pedig a dolgok jól alakultak, még az ottani császárnő is ellátogatott hozzánk s elismerte munkánkat.

Ám ez nem volt könnyű: az országban nem lehetett gázolajat kapni, így a baromfitetem-égetőből sikerült szereznünk néhány gallonnal. Ezzel karácsony előtt felautóztunk Teheránig egy taxisofőr segítségével. Mivel a légi közlekedés szünetelt, ezért innen átszöktünk Törökországba, majd Bécsen keresztül jutottunk haza – meséli Nagy István.