Oktatással, segélyekkel dolgozik Uganda és Kenya legszegényebbjeiért a győri segítő, Szilágyi-Könczöl Zsófia

Egészségért, oktatásért és az emberek jólétéért küzd a szegénység, és az emberkereskedelem ellen Ugandában és Kenyában a Szívemben Született Afrika Egyesület segítségével. Szilágyi-Könczöl Zsófia Győrben nőtt fel. Édesapja Könczöl Ferenc ezredes, aki huszonöt évig a Likócsi laktanyánál szolgált, édesanyja pedig óvópedagógus, aki több győri és Győr környéki óvodában neveli a legkisebb korosztályt. Azt mondja mindkettejüknek fontos szerepe volt abban, ahol ő most tart. De miért éppen Afrika?

Szülői minta és a békefenntartó

– Nyolcosztályos gimnáziumba jártam, és volt egy rendezvény, ahol több előadás között egy férfi a Közel-Keletről és Afrikáról beszélt – utólag kiderült, hogy humanitárius békefenntartóként dolgozott. Magával ragadott, de a végén, amikor odamentem hozzá, mondta, hogy a kulturális különbségek miatt nem nagyon ajánlaná fehérbőrű nőnek, mert mondjuk túsztárgyaláskor nem biztos hogy jól működne ezeken a területeken. De Afrika akkor bekattant.

A segítségnyújtás mindig is vonzotta, sosem csak pénzt akart keresni. – Jól látszik a pályaválasztásomon az, amibe belenőttem. Anyukám úgy nevelt minket, hogy ha láttunk egy hajléktalant az utcán, nem odébb húzott, hanem a korunknak megfelelően beszélt nekünk társadalmi problémákról, vagy arról, hogy nem minden gyerek olyan szerencsés mint mi, szerető családdal, szép otthonnal, ruhákkal és játékokkal. Afrikával kapcsolatban ez esett egybe édesapám vonalával, hogy ez a terep kicsit veszélyesebb, izgalmasabb. És mindig azt láttam, hogy a szüleimnek nem munkájuk, hanem hivatásuk van, és abban amit választottak nagyon elkötelezettek, ez nekem sokat jelentett, hogy belevessem magam, és megtanuljam azt, amivel majd tehetek a az emberekért.

Tíz évig készült

Az ELTE-n politológiát tanult és egy biztonságpolitikai szakkollégiumba is jelentkezett, ahol a mentora az afrikai gyermekkatonaságot javasolta témájának. Majd mesterképzésen nemzetközi kapcsolatok szakon tanult, képezte magát az emberi jogok és a nemzetközi fejlesztés és segélyezés terén. – Az egyetem végén kezdtem dolgozni egy civil szervezetnek, rajtuk keresztül jártam először Ugandában, de az a szervezet azóta megszűnt. Szerettem volna valamit csinálni. A Szívemben született Afrika, kezdetben csak egy blog volt az út történeteivel, de összefogtunk barátok, ismerősök és megalakítottuk a szervezetet. Ez hat éve volt, tíz évvel a Kazinczys előadás után.

Úgy mondja, Afrika szélsőséges élményeket hoz: vagy úgy jön haza az ember, hogy mikor mehet újra, vagy úgy hogy soha többet... Ezért utazás előtt izgult kissé, elvégre addigra élete tíz évét a felkészülésre fordította. De már a megérkezéskor magával ragadta, minden szempontból túlszárnyalva az elképzeléseit. – A szegénységnek olyan léptéke csapott arcon, amit hiába tanultam addig. Egész más a statisztika, mint az, amikor velük keltem, velük feküdtem, és történetek, arcok nevek társultak hozzá. Szeretjük azt gondolni, hogy csak mi teszünk jót az ott élőkkel, pedig tapasztaljuk a csapattal, hogy mi is nagyon sokat kapunk, és sokat tanulhatunk, mert ott még van egy őszinte közösségi egymás felé fordulás. Ha valahol haláleset történik, ott tud a gyászra koncentrálni a család, mert hoznak élelmet, vigyáznak a gyerekekre.

Elmeséli, hogy a gyerekek, amikor azt hitték elfogyott a keksz amit osztott nekik – pedig épp csak többért lépett vissza egy épületbe – akkor elkezdték megosztani azokkal, akiknek nem jutott, pedig amikor elkezdték ott a munkát heti két-három alkalommal jutottak ételhez a gyerekek a faluban. – Megindító látni, hogy nem betömi hanem eltördeli. Jó dolgunkban sokszor nem is látjuk milyen szerencsések vagyunk, hogy bizonyos betegségeket tankönyvekből ismerünk, bizonyos körülményeket pedig maximum filmekből. Ők pedig őszintén tudnak örülni akár egy következő napnak is. És egyáltalán nem ítélkeznek külsőségeken.

Egy önfeledt gyermekkorért

Az egyesülettel építettek egy iskolát egy bölcsődei- és három óvodai csoporttal, valamint öt általános iskolai osztállyal. Ugandában nincs ingyenes oktatás, magyar támogatók segítségének hála tanulhatnak a gyerekek. – Havi hatezer forinttal tudják támogatni egy-egy gyermek taníttatását, amiből telik az egyenruhára, tanszerekre, arra hogy szakképzett pedagógusok foglalkoznak velük, kétszer kapnak enni még az iskolai szünetek alatt is, és az orvosi ellátásukat is megoldjuk, amiből szintén nincs ingyenes az országban.

Zsófi azt mondja, megdöbbent az első találkozásokkor, hogy a gyerekek nem ismerték mi az a simogatás. Sajnos nagyon jellemző a családon belüli erőszak – elfogadott módja a fegyelmezésnek – és az elhanyagolás: már egy nagyon kicsi gyerekre is rá van kötve a kisebb, hogy vigyázzon rá.

Sok kisgyerek mikor elkezdett járni az óvodájukba, az első napokat végigaludta, mert otthon annyira zaklatott a környezet, hogy mindig éber és feszült. Az óvónénik, tanárnénik odamennek korán reggel, hogy akiknek a személyes higiéniájával nem foglalkoznak otthon – amiből komoly betegségek következhetnek – megfürdessék őket, vagy kimossák a ruháikat. – Nehéz a lányokat az oktatásban tartani, részben mert ahol több gyermek van, ott a fiúk taníttatása az elsőbb, másrészt ahogy biológiailag nővé érnek, azonnal szeretnék férjhez adni őket, hogy onnantól ne a családnak okozzon gondot az ellátásuk. Ezeken dolgozunk, próbálunk szemléletet formálni. Azon vagyunk, hogy legalább egy érettségiig, szakmáig el tudjanak jutni.

Női ügyek

Van felnőtt női csoportjuk is, akiknek szakképzés jellegű dolgokat és menstruációs egészséget, tudatos családtervezést egyaránt tanítanak. Tavaly elkezdtek az emberkereskedelem ellen is dolgozni egy kenyai partnerszervezettel. – Filmes emberrabló jelenetként képzelik ezt el, amikor valakit zsákkal a fején kisbuszba rángatnak, pedig sokszor úgy néz ki, hogy egy állásra jelentkezik a hölgy, azt hiszi takarítónőnek, megy, vagy dadusnak. Tanítjuk, őket, arra, hogy hogyan járják körül az állást, mikor fogjanak gyanút. Ahogy a gyerekeknek is a fürdőruha szabályt, hogy hol érintheti őt felnőtt és honnantól nem kell elfogadnia a közeledést, esetleg hol kérhet segítséget.

Vannak orvosi misszióik is, hol általánosabb ellátással, preventív oktatással, vakcinációval, hol pedig speciális orvosi misszióik, mint a jövő éve készülő nőgyógyászati. – Magas volt például a maláriás betegségek száma, ezért kaptak hálókat, és végigjártuk velük a házat és próbáltuk úgy felszerelni velük, hogy védjen is, megbeszéltük a tüneteket… Törekszünk arra hogy már ne is legyenek betegek.

Magas az otthonszülések száma. De fontos hogy tiszteljük és építsük be a kulturális különbségeket a munkánkba: nem lehetne például nekik azt mondani, hogy menjenek kórházba szülni. Viszont elérhető ilyen Mama Kit csomag, ami az otthonszülés higiéniai körülményeit igyekszik segíteni, és oktatunk is várandós anyukákat, meg szülés levezetőket. Szép eredményeit látjuk ennek.

Ahol a zsírkréta kincs

Idén először tárgyi adományokat, elsősorban játékokat is szívesen fogadnak. – Novemberben lesz az első olyan missziónk, amikor hat önkéntes is jön velem. A repülő miatt nagyon korlátos szokott lenni a tárgyi adományok útja, de most hogy többen megyünk lesz hat bőröndnyi helyünk olyan dolgoknak, amiket ott helyben nem lehet beszerezni, vagy rossz minőségben. Ilyen például a játék. Szeretnénk nekik egy kicsit önfeledtebb gyerekkort, mert nincs semmijük. Nincs egy saját plüssjátékuk például, de egy kirakó vagy színező is elképzelhetetlen adomány nélkül. Egy doboz zsírkréta akkora kincs, mint amekkora itthon a legmenőbb legújabb LEGO készlet sincs.

Önkéntesként és támogatóként is nagyon szívesen látnak mindenkit. Zsófi tartja: nem csak óriás adományokkal, de egy-egy vacsora árával is közösen csodákra vagyunk képesek!