A Pro Aqua díjas Kertész József vízügyi szakértő munkája a hobbija is egyben

Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szigetközi Szakaszmérnökségét huszonkét évig irányító Kertész József a Duna 31 évvel ezelőtti elterelését követő rehabilitációs munkákban döntő szerepet vállalt. Tevékenysége nyomán alakult ki a szigetközi hullámtér és a mentett oldal korszerű szemléletű, természetes vízjárást követő vízpótló rendszere. Nyugdíjba vonulását követően is segíti szakértőként a vízügyet, és ahogy elhivatott munkájában, úgy most is a szigetközi emberek életének jobbítását tartotta a legfontosabbnak. 

– Kisbodaki születésűként, a vizek közelében gyermekeskedve mennyire volt egyértelmű a pályaválasztása? 

– A Duna ölelésében lévő szülőfalum, Kisbodak meghatározó ebben. 1953-ban születtem, és még nem voltam egyéves, amikor 1954 júliusában a szülőházunkat elvitte az ár. A családunkban a vizek tisztelete mindvégig fennmaradt. Építőmérnökként végeztem 1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon helyezkedtem el. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a munkahelyemen mindvégig azzal foglalkozhattam, amit nagyon szeretek. A munkám a hobbim is. 22 évig voltam a szigetközi szakaszmérnökség vezetője. A Duna és a mellékágrendszerei mindvégig fontos szerepet játszottak az életemben. Már gyermekként is nagy élményt nyújtottak. Itt tanultam meg többek között úszni, evezni, és ekkor ismertem és szerettem meg a szigetközi embereket, valamint a Szigetköz növény- és állatvilágát! 

– Milyen volt akkor és milyen most a Szigetköz? 

– Az egyébként folyamatosan változó Szigetköz összességében nagyon szép volt az 1950-es években, és szerencsére ma már ugyanezt mondhatjuk el napjaink Szigetközéről is. 

– Munkája során melyek voltak a legnagyobb kihívások? 

– A feladataim között szereplő árvízvédelmi munkák kapcsán több alkalommal irányíthattam a Szigetközben a helyi árvízvédelmi munkákat. Ezek során három alkalommal az addig észlelt legnagyobb vízszintek mellett is sikeresen teljesítettük a feladatainkat. Jelentős kihívást jelentett a bősi vízlépcsőrendszer magyar oldali építésének felfüggesztése és a Duna folyam szlovák oldali mederelterelése. 

– Több mint harminc év távlatából visszatekintve: sikerült jó megoldásokat találni a Duna elterelése után? 

– Úgy érzem, hogy a sok nehezítő körülmény ellenére sikerült. A Szigetközben Európa egyik legnagyobb vizes élőhelyének a rehabilitációját sikerült megvalósítanunk az elmúlt harminc évben. 1993-ban helyeztük üzembe a mentett oldali vízpótló rendszer első ütemét a Zátonyi–Nováki-­csatorna nyomvonalán. 1995 májusában építhettük meg a dunakiliti fenékküszöböt, és helyezhettük üzembe a hullámtéri és a mentett oldali vízpótló rendszereket. Az azóta eltelt időszakban tovább folytattuk a szigetközi revitalizációs munkákat. Ma már a hullámtéren 189 kilométer hosszúságú mellékágban tudjuk biztosítani az 1950-es évek vízjárását. A Szigetköz újra él! 

– Tevékenységét az utóbbi időben több elismeréssel is jutalmazták. Mit jelentettek önnek ezek a díjak? 

– Természetesen ezek jól­esnek. Eddigi legkedvesebb elismerésem az volt, amikor szülőfalum, Kisbodak díszpolgárává választottak. Az első tanító nénimmel együtt vehettem át az elismerést azért, amit a vízpótlás keretében a településért és az egész Szigetközért tettem.