A Lajtát már meghódította a nagyon káros jelzőrák

Nemrég számoltunk be arról a Kisalföldben, hogy egy harmincöt dekagrammos folyami rákot fogott a Lajtán Nagy Attila. Nem sokkal ezután kiderült, hogy nem jól határozták meg a rák fajtáját, mert a fotón amerikai folyami rák vagy más néven jelzőrák volt látható. E faj terjedését kutatja Liziczai Márk, az ELTE biológia–kémia szakos hallgatója is.

– A Lajtában élő rákokra a testvérem hívta fel a figyelmemet. Ezek után meg szerettem volna bizonyosodni róla, hogy védett őshonos, avagy inváziós idegenhonos fajjal állunk-e szemben. Sikerült egy jelzőrákot kifognom körülbelül két kilométerre a Lajta Mosoni-Dunába ömlésétől. Ha a vízállás alacsony és a víz tiszta, akkor a rákok akár hálóval is begyűjthetőek. Emellett horgászbotra is akadhatnak, ökológiai felmérések során a biológusok leginkább varsacsapdákat alkalmaznak vagy a rákok által a partfalba vájt lyukakat keresik – magyarázta a fiatalember. A jelzőrák Lajtában való megjelenését jelentette az MTA Ökológiai Kutatóközpontja egyik szakértőjének is.

A jelzőrák végzetes az őshonos rákjainkra.

A jelzőrák inváziós faj, ami azt jelenti, hogy korábban nem volt jelen a hazai fajkészletben, de sikeresen megtelepedett és gyorsan terjed. Hordozza a rákpestis nevezetű gombabetegséget, mely őshonos rákjainkra végzetes, s emellett képes őket teljesen kiszorítani élőhelyükről. Három őshonos faj él Magyarországon, a folyami (más néven nemes) rák, a kövi rák és a kecskerák. Mindhárom védett, eszmei értékük 50 ezer forint. A folyami és kövi rákok kimondottan érzékenyek a vízminőség változására és az elmúlt néhány évtized során nagyon megritkultak. Márk szerint a jelzőrák Lajtában való terjedése azért is aggasztó, mert nagyon könnyen kijuthat a Mosoni-Dunába, ahonnét továbbterjedve a Duna teljes hazai vízrendszerét meghódíthatja.

– Az akár 15–20 centiméterre is megnövő, barna színű jelzőrák könnyedén felismerhető az olló tövében lévő fehér-halványkék foltról, mely megkülönbözteti őt a hozzá leginkább hasonló, de ilyen mintával nem rendelkező, védett folyami ráktól. Azokban a folyókban, ahol már stabilan megtelepedett, kiirtása szinte reménytelen, ám gyors terjedése lassítható. Fontos, hogy a kifogott példányokat ne engedjük vissza a vízbe. Emellett fontos lenne, hogy a horgászok fertőtlenítsék eszközeiket két különböző vízben való horgászás között. A jelzőrák által terjesztett rákpestis kórokozóját ugyanis könnyű így átvinni egy korábban betegségtől mentes vízbe. Ezenkívül a jelzőrák jó étek is – magyarázza a biológushallgató. 

A jelzőrák kifejezetten szapora, magas utódszám és gyors fejlődés jellemzi. A párzási időszak októberben van, az utódok tavasszal kelnek ki a petékből, melyeket a nőstény hordoz. Egy szaporulat átlagosan 200 és 400 közötti utódszámot jelent.

– Mivel a faj jelenléte a Lajtában korábban tudományosan nem volt igazolt, így pontos faunisztikai felmérések még nem készültek róla. Ismerve szaporodási stratégiáját, akár több száz példány jelenléte is könnyen elképzelhető.

A Lajta magyarországi szakaszára nagy valószínűséggel Ausztriából érkezett, terjedési útvonala nyugat–kelet irányú – vélekedett végezetül Liziczai Márk.