2024.08.17. 08:27
A kenyér tisztelete
„Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” (Jn.6/58b.)
Forrás: Schutterstock
Istennek hála, mindenütt időben végeztek az aranysárga búzatáblák betakarításával. A mezőgazdaságban dolgozók becsületes helytállásának köszönhetően, jövőre sem maradunk kenyérliszt nélkül, így lehet ismét önfeledt az újkenyér ünnepe…
A búzaszem és a búzakenyér hasonlata többször is megjelenik az evangéliumokban, mint Jézus önátadásának, áldozatának fontos szimbóluma. Így talán nem meglepő, amikor Jézus testét és vérét kínálja ételül és italul. Nyílván nem valami vad kannibálszokásra gondolt, amikor ezekről szólt a kafarnaumi zsinagógában (vö. Jn.6/48-58.). Amikor saját testéről, mint kenyérről beszélt, az örök életet jelentő lehetőséget tárta követői elé. Pontosan tudta, milyen nyomorult állapot a testi éhség, de mégsem csak a testről gondoskodott. Hitünk szerint, a kenyér és a bor színei alatt tette láthatóvá magát egyházában. (Katolikus tanítás szerint, az Eucharisztiában, azaz az Oltáriszentségben.)
Ahogy a búzakenyér testi erőink pótlásának szolgálója, úgy válik az „örök élet kenyere” sorsunk rögös földi útján lelkünk táplálójává. Hiszen mindannyian megtapasztaltuk, a szeretet hajlamos az elfáradásra a gyakran tövises és szűrke hétköznapok taposómalmában. Szándéka szerint, ezért válik Jézus (örök) életünk táplálékává. Így segíti „szeretet-küzdelmeinket” diadalra. Ebből a bensőséges kapcsolatból okos megfontolások és életfordulók következhetnek. Hiszen lelkünk belső csendje és harmóniája nélkül földi valóságunk is összeomolhat…
Az új dimenziókba helyezett romlatlan étel, mely Jézus áldozatából fakad, képes önmaga korlátai fölé emelni az embert. Ugyanis bármennyire is szeretjük egymást, nem tudjuk átlépni személyiségünk határait, amelyek útjába állhatnak a teljes életnek. Arra sem futja bogárnyi erönkből, hogy szívünk szeretetét mindenkire kiárasszuk. Egyedül csak Isten olyan hatalmas és gazdag adakozó, aki megtehet ilyesmit. Ez mutatkozik meg az áldozatunkká, majd kenyerünkké alázkodó Istenfiú esetében.
A keresztény ember, ha igazán krisztusi kíván lenni, Krisztusból táplálkozik, s tiszteli a Kenyeret, hisz ebből merít erőt göröngyös vándorútja során…
