Új korszak

Márk evangélista végidőket idéző képet fest, amikor Krisztus második eljövetelének közvetlen előzményeiről ír: „A gyötrelem után következő időkben a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából a föld szélétől az ég határáig.” (Lk.13/24-27.)

Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, meg kell állapítanunk, a harmadik évezred kezdete új korszakot nyitott az emberiség történetében. A különböző folyamatok, újonnan induló - vagy ismét felbukkanó - ideológiák, különböző eszmék, technikai vívmányok azonban nem felétlenül a javunkat szolgálják. Az elmúlt időszak világjárványai, a föld több pontján dúló brutális háborúk könnyen lángba boríthatják a kontinenseket. Megváltozott a politika, illetve annak gyakorlása is. Az újabb generációk már nem rendelkeznek történelmi tapasztalással – és sajnos sok esetben ismeretekkel sem – ezért nem látják a tágabb összefüggéseket. Általában hamar eladják magukat valamelyik „háttér hatalomnak”, s csak kevesen maradnak, akik a társadalom jobbításán, az általuk képviseltek érdekében szolgálnak. A régi megoldások és módszerek hatástalanokká váltak, újak pedig még nem alakultak ki…

Mára mintha alapjaiban rendültek volna meg azok az értékek, melyek évezredeken át megtartották az embert. Nincsen tekintély, sem isteni, sem emberi. Minden megkérdőjelezhető és kikezdhető, bármi megtehető. Az utóbbi időszak sorozatos botrányai pedig a maradék hitet és bizalmat is megingatják az emberben…

Valóban a világ vége felé tartunk? Szükségszerű a pusztulás, mely az újjászületés felétele is egyben? Jézus mondja: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.” (Mk.13/31-32.) Látjuk és tapasztaljuk a közvetlen környezetünkben is: megrendültek a világ összetartó erői, az ember visszaélt Istentől kapott „nagykorúságával” és csúfosan megbukott. Ám az evangélium komor soraiban ott van a remény is. Ugyanis mindezek ellenére érdemes kitartani meggyőződésünkben, megmaradni hitünkben. Ha néhány útjelző tábla ki is dől mostanság, attól még az úton végig kell menni! Jézus figyelmét pedig egyetlen igaz ember sem fogja elkerülni bármi történjék is: összegyűjti övéit a föld szélétől az ég határáig…