A vakság bölcsességre tanít

Nagyon gyakran hiányzik belőlünk a cselekvés bátorsága. Könnyen megriadunk, aztán elnémulunk. Ha pedig valami az elképzeltnél nagyobb erőfeszítésbe kerül, inkább lemondunk róla…

A Jerikóból kivezető út szélén, amerre Jézus elhaladt, egy vak koldus, Bartimeus üldögélt. Amikor tudomást szerzett róla, hogy Jézus a közelében fog elmenni, elhatározta, mindenképpen találkozik vele. Mivel nem láthatta, mikor tűnik fel – jobb híján -, minden közeledő lépés neszére kiabálni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen csitítani próbálták. Ő azonban nem hallgatott rájuk, sőt, annál jobban kiáltozott. Nem hiába. Egy idő múlva feltűnt Jézus és meghallotta a vak ember kiáltását. Magához hívatta. „Bátorság, kelj föl, téged hív” – szóltak hozzá. Az boldogan sietett Jézushoz. Ő pedig így bocsátotta el: „Menj, hited meggyógyított téged.”  Bartimeus azonnal visszanyerte látását és attól kezdve örvendező szívvel lett Jézus követője. (Vö. Mk.10/46-52.)

A vakság bölcsességre tanít, a világtalan sötét éjszaka megérteti az emberrel, hogy vannak olyan helyzetek, melyekből a saját erejével nem tud kilábalni. Ha azonban egyetlen kísérlet vagy rosszalló tekintet, illetve megjegyzés után feladja, a változásnak még a lehetőségét is elszalasztja. Milyen szerencse, hogy Bartimeus ennyire erős és elszánt volt, s nem hagyta magát befolyásolni. Nem a csöndes visszahúzódást, nyomorult sorsába való beletörődést választotta, hanem a külvilág ellenére mert Jézushoz kiáltani. Ha elhallgat az első kritika után, nagy valószínűséggel az útszélen üldögélve, vak koldusként kell leélnie egész hátralévő életét...

Mint megannyi Bartimeus, ülünk életünk országútjának szélén és tehetetlenül várakozunk. Közülünk többeket sikerül(t) tartósan elnémítani, s már-már elhisszük, hogy jobb nekünk az útszéli „parkoló-pálya”, mert helyettünk másoknak „kell” megtenni a „megfelelő” lépéseket. Sokak fülét bántja ma is Jézus neve. Kényelmesebb fülüket bedugni vagy másokat elhallgattatni, semmint szembesülni a holnapgyilkos cselekedetekkel…

Sorsunk jobbra fordulásának záloga: vajon megszületik-e bennünk a hit, mely képes elnémíthatatlan, őszinte kiáltásra nyitni ajkunkat. Olyan kiáltásra, mely nem maradhat visszhang nélkül. Az evangéliumi jelenet bemutatja, miként találkozhat az ember sorsfordító módon Istennel. Bartimeus példája reményre ad okot: a hit és a tántoríthatatlan kitartás  gyógyuláshoz vezet…