Hétvégi tűnődések (2024/07-27.)

Vannak emberek, akik szeretnek a könnyen jött népszerűség fényében sütkérezni. Jóllehet, mindez önmagában még kevés. Mert manapság bárkit „fel lehet építeni”, elég pár szuggesztív mondat némi uszító gondolattal felturbózva, amitől lázba jön a tömeg. No de, mi történik akkor, amikor a stáb már elvonul, a reflektorok kialszanak, a kamera sem forog, akkor mihez kezd a „sztár”? Hirtelen olyan lesz, mint mi, vagy „még olyanabb”… Kiderül esetleg, nem is olyan „jólfésült” mint a színpadon, valójában az ékes szólás is távol áll tőle, egyébként a kedvesség sem sugárzik róla, sőt, egyenesen agresszív az alaphabitusa…

Aztán vannak, akik messze kerülik a nyilvánosságot és csendben tesznek nagy dolgokat. A tenni akarás nem az elsőség megszerzéséért fűti őket. A kettő között persze meglehetősen széles a skála.

A galileai tenger homokos partjára lépve nagy tömeg követte Jézust. Híre terjedt, hogy betegeket gyógyít és csodákat művel, ezért tódultak utána az emberek. Apostolaival felment egy közeli magaslatra, s ahogy körülnézett, a sokaság láttán egyik tanítványához fordult: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” (Az eseményt megörökítő János evangélista megjegyzi, ezzel csak próbára akarta tenni az apostolt, hiszen nagyon jól tudta, hogy mit fog cselekedni.) Majd elébe vezettek egy fiút, akinek a tarisznyájában volt öt árpakenyér és két hal. Jézus meghagyta, hogy az embereket telepítsék le, majd kezébe vette a cipókat és a halakat, hálát adott és kiosztatta a nép között. Mindenki evett és jóllakott. A maradékot tizenkét kosárba gyűjtötték. Mikor az emberek látták a nyilvánvaló csodát, futótűzként terjedt a hír: „Bizonyosan ez a próféta, akinek el kell jönnie.” Azonban amikor Jézus észrevette, hogy megindulnak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, visszavonult a hegyre, egészen egyedül. (Vö. Jn.6/1-15.)

Jézus tanított, betegeket gyógyított, csodákat tett, de kerülte a hétköznapi értelemben vett népszerűséget. Nem a szalmalángszerű lelkesítés, hanem a lélek mélységeit érintő gyógyulás, a sorsot fordító változás volt a célja úgy, hogy közben az örök életre érdemes távlatokat nyitott…