Megváltott emberek

Ma is keresztutadat járod itt közöttünk – velünk és értünk - töviskoronás Jézus. Naponta feszíttetik meg a szeretet. Te mégsem fordítod el tőlünk arcod. Koronád tövisei fájdalmasan szúrnak, az ostorcsapások véres csíkjai tarkítják a hátad, a kereszt porba sújt, de nincs megállás… Valahol mindig újra kezdődik… hullanak a véres könnyek…., s te ismét a keresztre feszülsz…  

A fagyos éjszaka után jóleső lanyha fuvallat kél és fényben fürdik a hajnal. Olyan gyorsan történik minden, hogy még könnyharmat borítja a virágos olajágakat. S a koponyák hegyének oldalában egy üres sír tárul a világra…

Nagypéntek iszonyata után nagyszombat zsibbadó fájdalma tompítja a néma gyászt, de a harmadnap a feltámadásé! Azt nem veheti el semmilyen ördögi hatalom! Az ember sorsa ugyanis nem a halálban, hanem a feltámadásban teljesül be. Így nyer értelmet a szenvedés bármilyen nyomorultul is menjen az ember sorsa.  

A húsvétvasárnapi nyitott sír Isten irgalmát és szeretetét tárja fel a világ előtt. Hiszen a sziklasír csak látszólag üres, valójában tele van bizonyossággal. Ez ad értelmet az egésznek…

Nem eleve elrendelt szükségszerűség, hogy mindig a brutalitás győzedelmeskedik a hűség és szelídség pedig eleve vesztes pozíció, ahogy a szenvedés után sem csak a vég következhet. Mindezt azóta tudjuk, mióta Jézus értelmet adott neki.

Isten szeretetének ereje olyan hatalmas, hogy beleremeg a föld, hegyek rendülnek meg. Akárhány követ is torlaszolnak az Igazság elé, mind elhengerül! Bár Pilátus az igazság ellen cselekedett, mégsem tudta legyőzni az igazságot. Mert a félelemből meghozott pilátusi döntések idővel szükségszerűen megbuktatják magukat a Pilátusokat is…

Nézzünk a véres keresztfára, aztán tekintsünk az üres sziklasírba és higgyünk! Ez a mindennél beszédesebb tény hitünk alapja. Minden szenvedés, nélkülözés ellenére is van értelme az emberlétnek. A húsvéti hajnali fény mindent új megvilágításba helyez. Megváltott emberek lettünk! Az utolsó szó mégsem a halálé, hanem a győzedelmes életé…