2024.06.08. 09:00
A Keffel-gyár a történelemben - A győri textilipar hajdani dicsőségéről mesélnek
Viszonylag rövid idő jutott Győr történelmében Keffel Ede viaszosvászonáru-gyárának. A fennmaradt tárgyi emlékek azonban a város mára szinte feledésbe merült textilipari tündöklésének ékes lenyomatai.
Nyomódúcok segítségével nyomtattak mintákat, feliratokat a szövetekre. A technika nagyon sokban hasonlított a korabeli kékfestő kelmék mintázására. Fotó: Csapó Balázs
A győri fülnek még mindig ismerősen csengnek az olyan nevek, mint a Richards posztószövetgyár vagy a Győri Textilművek Rt. A város textilipari múltja azonban egyre inkább a feledés homályába vész.
Közel 30 évig állt fenn önállóan Gyárváros ipartelepi részén a Keffel-gyár, azonban az innen származó, a Rómer-múzeumban megőrzött 195 mintanyomó dúc a hajdanvolt győri textilipar egyik leginkább kompakt emléke. A sokak által ismert patinás, győri textilgyárakat az 1900-as évek elején, a késői dualizmus éveiben alapították. Kivételt képezett a sorból a Keffel-gyár, amelynek alapítását 1924-től számítják – tehát ez már a Horthy-kor volt.
– Ekkor még nagyon erősen érződött az I. világháború és a trianoni békediktátum hatása. Keffel Ede lipcsei német gyáros helyzetét tovább nehezítette, hogy komoly konkurenciája volt a városban, nevezetesen a Grab-gyár, amely hasonló termékeket gyártott – mondta el Cserhalmi Zoltán, a Rómer Flóris Művészeti és Történelmi Múzeum történésze.
A múzeumban 195 nyomódúcot őriznek, amelyek a kor tömegfogyasztási cikkeinek is lenyomatai. – A gyár termelése csak a húszas évek végére futott fel, 1929-ben viszont már meghaladta az 1 millió pengőt. Szerepet játszott ebben az a körülmény is, hogy a Grab-gyár eladta a viaszosvászon kizárólagos gyártási jogát a Keffel-gyárnak, míg maga a padlókárpitra és műbőrre specializálódott.
A bőr és a viaszosvászon könnyű tisztán tarthatósága miatt a korszak közkedvelt termékének számított. Műanyag és más, ma használt szintetikus anyagok híján takaróponyvák, utazótáskák, bevonóvásznak, partedlik és reklámhordozók is készültek belőle.
– A győri Keffel-gyár elsők közt alkalmazta a „direktmarketing” módszerét német mintára, nagyon sikeresen. Ez annyit jelentett, hogy nemcsak újsághirdetések útján hívta fel termékeire a figyelmet, hanem vásárlóközönsége kiválasztott rétegei számára toborzóleveleket küldött postán.
A gyár a II. világháború idején érte el csúcskapacitását, amikor a Honvédelmi Minisztérium nagy mennyiségben vásárolt tőle. Ugyanakkor a nyilas hatalomátvétel után nagy mennyiséggel gyártott különféle fasiszta és katonai karszalagokat, ezért és német vezetősége miatt a rossz- nyelvek csak „náci gyárként” emlegették a háború után.
A háború befejeztével a vállalat szovjet fennhatóság alá került. Azonban a termelés igen nehézkesen indult újra, a beígért tőkeinjekció elmaradt, és a háború utáni nyersanyag-utánpótlás is akadozott. A helyzetet végül azzal oldották meg, hogy a Keffel-gyárat 1953-ban beolvasztották a nagy konkurens üzembe, a Grab-féle Pamutszövő és Műbőrgyárba – a Graboplast elődjébe.
A bombázás alatt
A gyár a mai Bútorgyári úton helyezkedett el. Az ipartelepek ezen része különösen sokat szenvedett az 1944-es év bombázásaitól. A Keffel-gyárat a negyedik, azaz az 1944. szeptember 20-i angolszász bombázás alatt érte végzetes csapás. A gyújtóbombák lángra lobbantották a gyárban tárolt vegyi anyagokat és az épületekben is jelentős kár keletkezett. A Keffel-gyár vállalati tőkéjének mintegy 18 százalékát vesztette el. Azonban mindez elenyésző volt a szomszédos Lenszövő 90 százalékos veszteségéhez képest. A Keffel-gyári nyomódúcok közül néhány megtekinthető a város bombázásáról szóló 24x a pokolban kiállításon.
