2 órája
A sortűzre emlékeztek Mosonmagyaróváron: lélekben ma is itt vannak hőseink - Fotók
A sortüzet soha nem fogom elfelejteni, és a megemlékezésekkor még inkább fájóan előjönnek az emlékképek – avatott be Gábor Józsefné az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűz egyik utolsó túlélője, aki a Lajta-parti város huszadik századának legvéresebb napján maradandóan megsérült, és bátyja karnyújtásnyira vesztette életét – sokakkal együtt – az egykori határőrlaktanyánál.
Fotó: Molcsányi Máté
Mosonmagyaróvár 68 évvel ezelőtt bekövetkezett tragédiájára, a sortűzre emlékeztek szombaton városszerte, koszorúkat helyezve el a hősök emléktáblájánál. A szörnyű pillanatokat a kórháznál Gábor Józsefné, az ’56-os egyesület elnöke elevenítette fel, s idézte meg számunkra is.
Fotó: Molcsányi Máté
A sortűz borzalmai
Mosonmagyaróváron már csak ketten vagyunk, akik túlélték ezt a borzalmat
– fogalmazott Ági néni, aki 16 éves korában élte meg az ’56-os forradalmat, a sortüzet pedig az első sorból.
Mindkét lába megsérült, szeme előtt lőtték halálra szeretett bátyját, az akkor 31 éves fiatalembert.
– Sebesülésemmel a győri kórházba vittek, szüleim tizenkilenc napig nem is tudtak rólam. Sokáig nem lehetett az akkor történtekről sem beszélni. Ahányszor a laktanyához kijövünk, mindig előjönnek a fájó emlékek. Szívesen megyek iskolákba is beszélni az akkor átéltekről, hogy a mai fiatalok is megtudják, mi történt akkor – fejtette ki érdeklődésünkre Gábor Józsefné, aki arról is beszámolt, hogy a visszaemlékezésekből egy tizenhat órás hanganyag készült, s reménye szerint ez hamarosan egy kiadványban is napvilágot lát.
Halljuk sikolyaikat
A magyaróvári temetőből a Gyári úton keresztül vonultak a megemlékezők a Gyásztérre – a hatvannyolc évvel ezelőtti eseményekhez hasonlóan.
A kegyeleti megemlékezésen Rákay Philip producer emlékeztetett a lélekben köztünk élő hősökre, ötvenhat mártírjaira.
68 éve már, de lélekben ma is itt vannak velünk a hőseink, mindannyian. Halljuk a sikolyaikat, látjuk a testükkel a gyengébbet védelmezőket, összerezzenünk a jéghideg fegyverropogástól, s döbbenten nézzük a vértől ázott kövezetet ma is
– hangsúlyozta Rákay Philip, aki szerint a hősöktől erőt, bátorságot, összekapaszkodást tanulhatunk.
– Emlékezünk az áldozatokra, a külföldre kényszerített honfitársakra, a kettétört életekre, az elhurcoltakra, a kivégzettekre és mindazokra, akik úgymond "kalandvágyból" itthon maradtak, s végigcsinálták a hazugság szocialista rendszerének léleknyomorító korszakát – húzta alá a szónok.
Az 1956. október 26-ai sortűzre emlékeztek Mosonmagyaróváron
Fotók: Molcsányi MátéNemzeti pantheonunk legnagyobbjai között
Rákay Philip még kiemelte: "Október 23-a az igazság, a hazaszeretet, a bátorság, s a nemzeti összefogás napja – a Mansfeld Péterek, Szabó bácsik, Angyal Istvánok, Tóth Ilonkák és Wittner Máriák ünnepe. A sortüzek fekete napjai és november 4-e pedig a hazaárulás, a gyilkos kommunista fondorlat és a kegyetlen túlerő szimbólumai Kádárral, Apróval, Münnich-hel, Biszkuval és a többi gazemberrel."
"A forradalom és a szabadságharc hősei, áldozatai a nemzeti pantheonunk legnagyobbjai közé kerültek" – Rákay Philip.
Az áldozatokért, túlélőkért Farkas Ervin evangélikus lelkész mondott imát, s a Piarista Gimnázium diákjai fájóan megható előadásban hozták el napjaikba a történelmet.
A megemlékezés koszorúzással zárult.
