Hálát mondhatott kétszer is hazánk lakóinak

Pliakasz Viron ötven éve Görögországban élő, már nyugdíjas építőmérnök. A görögországi, tengerparti nagyvárosban, Kavalában lakik, Thesszalonikitől 120 kilométerre. Az 1948-s görög polgárháború során hazájukból elűzött, és Magyarországon új otthonra lelt görögök Fejér vármegyei falujában, Beloianniszban nőtt fel, majd visszaköltözött Görögországba. Sűrűn visszatér hozzánk, amikor csak teheti. Néhány napja unokatestvérét látogatta meg Győrben, amikor a győri vasútállomás parkolójában elvesztette minden iratát, pénztárcáját, mobiltelefonját. Csak a Budapestre menő vonaton vette észre mindezt. Kétségbeesett, ám mindenki segítőkész volt, végül minden jóra fordult. És adjuk át neki a szót:

- Csak a legnagyobb elismeréssel tudok szólni a magyarokról. Tatánál leszálltam a vonatról és visszamentem a következő járattal Győrbe, hátha megtalálom. De semmilyen iratom sem volt, és pénzem sem, hogy helyjegyet vegyek - kezdte történetét a görög nyugdíjas, akit kavalai otthonában értünk utol telefonon. - Ám a kalauz segített, szólt a kollégáinak, hogy mi történt velem, nem büntettek meg. A győri vasútállomáson az elmondások szerint egy házaspár leadta az irataim, mobiltelefonom, pénzem, majd odaérve azt megkaphattam, pedig a hivatal elvileg már bezárt volna. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, és keresem a házaspárt, aki jót tett velem, mert szeretném nekik megköszönni.

Pliakasz Viron azt is elmondta, hogy egy hónapja hasonló eset történt vele: egy érdi étteremben hagyta a márkás, nagyon drága napszemüvegét, ám amikor három nappal később visszament, átadták azt neki, pedig nem is remélte, hogy meglesz a becses tárgy. Csak a legjobbakat tudja mondani hazánk lakóiról, szerinte nem biztos, hogy máshol is ilyen becsületesek lettek volna vele.