Szegények és gazdagok, határnyitás, terményáldás - erről írtunk 10, 15 és 30 éve szeptember 5-én

10 éve - Szegények és gazdagok 
 

Két évtizede a társadalom legszegényebb és leggazdagabb tizede között négy és félszeres volt a jövedelmi különbség. Ma nyolcszoros. Mi történt? 

Egy trambulin - ez minden vágya a péri Nagyné Erdős Tünde fiának, a szegénységben élő családnak azonban nemhogy erre a játékra, sok más fontosabbra is alig jut. Egy házhoz épített melléképületrészben élnek, amelyben nincs fürdőszoba. Az édesanya közmunkásként dolgozik helyben az önkormányzat megelégedésére - kislánya betegsége miatt Győrben nem tud elhelyezkedni -, férje pedig alkalmi munkákból él. „Sokat nélkülözünk” - mondja az asszony. 
Az embernek régóta az az érzése, hogy mind több a péri Nagyékhoz hasonló sanyarú sors, mintha a szegények szegényebbek, a gazdagok pedig gazdagabbak lennének. Ezt megerősítik a Központi Statisztikai Hivatal adatai is. A magyar társadalom alsó tíz százalékába tartozóknak 1993-ban fejenként 62 ezer forint volt az éves átlagjövedelme, miközben a legtehetősebb tíz százaléké 277 ezer. A különbség tehát akkor négy és félszeres volt. Az eltérés - ahogy címlapgrafikánkon látható - 2003-ra 5,7-szeresére, tavaly pedig már nyolcszorosára hízott. 
A lapunk által megkérdezett győri társadalomkutató, Bugovics Zoltán szerint a szembetűnő folyamat három fő okkal magyarázható. Az egyik többé-kevésbé a szocializmusból megörökölt probléma: több százezres tömeg él ma hazánkban mindenféle szakképesítés nélkül, márpedig ők így biztosan nem tudnak javítani anyagi helyzetükön. A másik, hogy rendkívül gyenge a gazdaság termelékenysége (vagyis alacsony az egy dolgozóra jutó teljesítmény, bevétel). Ennek hátterében részben az áll, hogy a külföldi befektetők jellemzően az alacsonyabb hozzáadott értékű gyártást hozzák hazánkba, mert az itteni olcsóbb energia a futószalagmunkának kedvez, s mert a szakmunkások bére arányaiban elmaradottabb a nyugatiaktól, mint a képzettebbeké, például a mérnököké. „Magyarországon tűrhetetlen az alulfizetettség, viszont a termelékenység húszszázalékos javulásával ötven százalékkal lehetnének magasabbak a fizetések” - mondta a szociológus. 

És van még egy ok: a kapitalizmusnak az a természete, hogy nőnek az egyenlőtlenségek. „A magyar helyzet nem kirívó. Távol-Keleten vagy Szlovákiában a különbségek nagyobbak, Szlovéniában és Csehországban kisebbek. Azért furcsa ezt a hétköznapokban megélni, mert a Kádár-rendszerben nem volt ekkora eltérés a bérrendszerben és mert hazánkban - ellentétben például Amerikával - a gazdagok és a szegények sokszor egymás szomszédjai. A gond inkább az, hogy míg Nyugat-Európában alma, addig nálunk körte alakú a társadalom, azaz ott van egy széles középosztály, itt pedig nincs, ami nagy hátrány. A kormányzat mintha felismerte volna ezt, mert intézkedéseivel - például az adórendszer átalakításával - erős középosztály és erős tőkés réteg kialakulását akarja elősegíteni. Ezek nélkül nem lehet egy társadalmat - benne a szegényekkel - felemelni” - fejtette ki Bugovics Zoltán. 

15 éve - Zsiránál is szabad lesz a határ 
 

A gépjárműforgalom előtt is megnyitják a Zsira és Locsmánd (Lutzmannsburg) közti határt - erről döntöttek az osztrák településen megtartott népszavazáson. Sopron térségében jelenleg két helyen, Lépesfalván (Loipersbach) és Meggyesnél (Mörbisch) tilos az átjárás. 

Hazánk schengeni övezethez való csatlakozása után elsőként Locsmánd és Zsira között tették ki a behajtani tilos táblát. A zsirai önkormányzat, miután az egyeztetések nem vezettek eredményre, megterveztette az elkerülőutat. A határon átnyúló fejlesztést uniós forrásból szeretnék fedezni. Az osztrák fél azonban nem írta alá a partnerségi nyilatkozatot. A locsmándi polgármester ugyanis azt mondta: a helyi lakosság döntse el, akarják vagy sem a közlekedést a két település között. Most újabb tiltó tábla tűnhet el az osztrák-magyar határszakaszon. 

A népszavazást az elmúlt vasárnap tartották meg Locsmándon és Micskén (Strebersdorf). A szavazásra jogosult 840 főből 248-an voksoltak a határ megnyitása mellett, 173-an ellene szavaztak. Érdekesség, hogy Micskén a nem szavazatok nyertek, ám a két eredményt összesítették, így jött ki 50,6 százalékos igen többség. Tegyük hozzá, a kampány nem nélkülözte a politikát. A Szabadság Párt erőteljesen agitált amellett, hogy minél többen szavazzanak nemmel. Magyar szemszögből érthetetlen okból, hiszen azokon a településeken, ahol szabad az átjárás, nem nőtt számottevően a személygépkocsi-forgalom, valamint a bűncselekmények száma sem emelkedett jelentősen. A jobboldali párt tehát ismét elővette a „magyar kártyát” és olyan felesleges ellentétet szított, amely korábban nem jellemezte a térséget. A népszavazás azonban pontot tett az ügy végére. 

A tervezett út Zsiráról indul és a régi határátkelő helyén keresztezi a határt. Tóth Günther locsmándi polgármester kifejtette, az eddigi ideiglenes utat felújítják, készre építik és átadják a forgalomnak.

- Sajnálatos, hogy ebben a kérdésben népszavazást kellett tartani, az eredmény viszont örvendetes, hiszen a lakosság többsége az európai szellemiségre, az egymás mellett élésre mondott igent - fogalmazott Dorogi Árpád,Zsira polgármestere. - A végeredmény értelmében alá kell írni a partnerségi nyilatkozatot. Az idő sürget, ugyanis az ilyen, határon átnyúló fejlesztésekre szánt uniós pénzek egyre fogynak, és félő, hogy mire beadjuk a pályázatot, kimerül a keret. 

30 éve - Terményáldás '94

Az időjárás csaknem tréfát űzött Győrött a Terményáldás ’94 szervezőivel és résztvevőivel, hiszen a rendezvény első napját egy másik, nevezetesen az „égi áldás” is kísérte. Ez azonban nem szegte kedvét a szombat délelőtt egybegyűlteknek, s az eső miatti, alig félórás késéssel megnyitották a bemutatót. Az immár második alkalommal megtartott, a Labora Alapítvány által szervezett esemény jelszava - Ora et labora, azaz imádkozzál és dolgozzál - így az eredeti jelentésétől eltérő felhangot is kapott, ugyanis sokan emelték tekintetüket az ég felé, bízva a szürke fellegek távozásában. Vasárnapra aztán már napsütés köszöntötte a Széchenyi térre látogatókat és a színpadon egymást váltó szereplőket. 

Agyőri Terményáldás ’94 programját Kolozsváry Ernő polgármester nyitotta meg szombaton a Széchenyi téren. Elmondta, hogy a városnak már igazi ünnepe lett, hogy a termelőket köszönthetik. A munka dicsérete ez a nap, amely dicséri azokat, akik szorgoskodása révén kiváló és friss termények kerülnek az emberek asztalára. Ők szakértelemmel és végtelen szeretettel dolgoznak a kertjeikben, a földeken azért, hogy a termést a közösség javára bocsássák. 

A polgármester után az Európa Fesztivál Alapítvány kuratóriumának elnöke, Beke András szólt a rossz idő ellenére kitartó közönséghez. Üdvözölte, hogy egy napon nyílik meg a két rendezvény, a Terményáldás és az Európa-Japán Fesztivál. Megköszönte a város vendégszeretetét, majd reményét fejezte ki, hogy két év múlva újra megrendezhetik a fesztivált is. Az esemény vendége volt dr.Lakos Lászlóföldművelésügyi miniszter, aki beszédében méltatta a rendezvényt. Mint mondotta, csak alig néhány napja, hogy Szent István királyunk ünnepét ülhettük, és köszönthettük az új kenyeret. Az ország kenyérnek valója megtermett, jegyezte meg. Majd azzal folytatta, hogy a magyar mezőgazdaság átalakulóban van, hiszen a nagytermelők mellett már egyre több kistermelő is a piacra jutott. Az ő bemutatkozásukra kiváló alkalom egy-egy ilyen kiállítás, mint a mostani. 

A koalíciós kormány fontos szerepet szán a mezőgazdaságnak, jogbiztonságot akar az új tulajdonosoknak, szabályozni kívánja a piacot azért, hogy a magyar termelőket védje. Megyénkről úgy vélekedett a miniszter, hogy mindig is a színvonalas termékekkel volt jelen az országban. Végezetül sok sikert kívánt a termelőknek és rendezőknek. A beszédeket követően dr. Ternyák Csaba katolikus püspök, a magyar püspöki kar titkára - református és evangélikus lelkészek közreműködésével - áldotta meg a terményeket. 

Az esemény ünnepi kereteit a Szentlélek-templom kórusa és a Győr Kerületi Cserkészcsapat tagjai nyújtották. A programot művészeti és kulturális csoportok tették színesebbé, így szombaton fellépett a szanyi Bokréta Táncegyüttes, illetve a Rába Fúvószenekar. Délután mutatkozott be a Rába Táncegyüttes és a Rakonca zenekar, ezt követte a Kapuvári Városi Zenekar fellépése, majd Mosonmagyaróvár képviseletében a Kamasz Színpad, a Bolyaiszakközépiskola tánccsoportja és a Mészáros-Kovacsics gitárkettős, valamint Győrből a Városi Fúvószenekar. Vasárnap már ragyogó idő, hétágra tűző nap fogadta a rendezvény szereplőit és a közönséget. Térzenével mutatkozott be a kőszegi Ciróka együttes, amit a bágyogszováti Bojtár Néptáncegyesület és a Kislaptáros Zenekar fellépése követett. Délután Sopron képviseletében az Ürmös és a Lajtha László Táncegyüttes mutatkozott be. Egyházi énekeket adott elő a győri Szentlélek-templom Énekkara. A délutáni órákban sorsolást rendeztek azok között, akik megvásárolták a Labora Alapítvány támogatási jegyeit. A díjakat a kiállítók ajánlották fel. Zárásként a Transzfolk együttes az európai népek zenéjéből adott ízelítőt. 

A földművelésügyi miniszter nyilatkozata 

Dr. Lakos László földművelésügyi miniszter nem is oly rég még ellenzéki székből kemény bírálatokkal illette az előző kormány mezőgazdasági politikáját. A győri Terményáldás ’94 ünnepség közben tartott szombati sajtótájékoztatóján arra kértük, elevenítsen fel néhány kritikus kérdést ezekből az időkből, s immár kormánynál lévén, rögtön adja meg a választ is. 

- Az első, legkritikusabb pontként a tulajdonviszonyok átalakítását említeném, amelyre a kárpótlás, azaz az igazságtétel volt a jellemző. Ennél szerintünk sokkal jobb lett volna, ha a földet azok kapják meg, akik hatékonyan művelik, illetve akiknek megélhetést jelent. A kialakult állapoton éppen ezért úgy próbálunk meg segíteni, hogy támogatjuk a termelői tulajdonszerzést, támogatjuk a hatékony termelőket. 

- Ezen belül a hatékonyság milyen mutatószámait részesítik előnyben? 

- Elsődlegesnek a piaci versenyképességet tekintjük, illetve a kisgazdáknál is figyelembe kívánjuk venni, hogy vajon hány ember megélhetését biztosítják. Azokat a termelőket akarjuk támogatni, akik az exportot fokozzák és azokat, akik képesek a hazai piacon térnyerésre. Az általunk második legtöbbet bírált pont volt az előző kormány politikájában, hogy a mezőgazdasági átalakítás együtt járt a korábbi integrációs rendszerek felbomlásával, helyette másikat viszont nem alakítottak ki. A biztatás a termelői önállóságra megvolt, ám ennek semmilyen feltételét - mint például a piaci, az információs hálózat létrehozása - nem biztosították. Mi tehát szorgalmazzuk a régiek helyébe lépő, nyugati típusú beszerzői, értékesítési szerveződések létrejöttét. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, hogy a régi állami monopóliumot a magánmonopólium váltja fel. A termelők és a piac közti távolság nem csökkent, sőt a tulajdoni tagozódást figyelembe véve hatlépcsősre növekedett. A harmadik kritikus terület a mezőgazdasági támogatások csökkentése. Ezt az előző kormány a hazai 40-50 éves „tapasztalatok” szerint folytatta megalapozatlanul. Gondoljunk csak a nyugat-európai támogatási és piacvédelmi rendszerre... Az előző kormány 1990 júniusában azzal kezdte tevékenységét, hogy elvette a kedvezőtlen adottságú termelők támogatását. A következő évben 30 milliárd forintot vontak el a mezőgazdaságtól, s csak a bekövetkezett leépülés láttán javítottak a helyzeten 1992-ben. Mi egyaránt támogatni szeretnénk az export fokozását, a felszereltség javítását beruházási, jövedelemkiegészítő és a piaci zavarok elhárítására alkalmas támogatásokkal. 

A Magyar Távirati Iroda kérdésére a miniszter elmondta még, hogy a falugazdász-hálózatot a mai formájában nem kívánják fenntartani, és azt a helyébe lépő más rendszer felépülésével együtt megszüntetik.