Erről írtunk 30 éve augusztus 5-én: árhullám a Balatonnál

30 éve: Árhullám a Balatonnál

A gazdagok külföldön, a csórók kuliznak 

Azt látni kellene, mi lett a Piroskából. Esztendőkkel ezelőtt sorban álltak kapui előtt a kocsik, harminc, talán még ötven is, üde kertjét csodálni lehetett. Most lakat alatt a Piroska, elhagyatott, a természet vette birtokba. Mármint a Hotel Piroskát, a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat üdülőjét Csopakon. Márpedig aligha nyújthat szomorúbb látványt egy szálloda a Balatontól egy kőhajításnyira a nyár derekán, a tomboló kánikulában, főidényben, kirekesztve a vendégeket, mint most a Piroska. Meddig lesz zárva, és egyáltalán miért jutott erre a sorsra? - nem volt kitől megkérdezni. Dehát hasonló sorsra jutott kevés kivétellel sok tucat tóparti üdülő.

- Tudja hol találhatók most az egykori „szoros” beutaltak? - kérdezte a csopaki strand pénztárosa.
- A gazdagabbja Spanyolországban, a csórók, akik tényleg rászorultak az olcsó üdülésre, ha szerencséjük van aratnak, vagy valamelyik gyárban buliznak. A hétvégén pedig ledöcögnek kis kocsijukban, egy éjszakára megteszi szállodának is. Szombaton és vasárnap vagy tizenkétezer ember zsúfolódott a strandunkra. Ennél több csak egyszer volt, tizenötezer, de akkor a pénztárbódéba is belépett néhány ember lába. 

Drágaság, drágaság...

Balatoni nyár: a főszezon felén már túl vannak a településeken. Ezer és ezer kérdésből és a rájuk adott válaszból rajzolhatnánk meg egy átfogó körképet. Majdnem reménytelen vállalkozás. 

 A megélhetés sehol sem olcsó most, a Balaton mellett azonban különösen nem az. Az idei nyár sajátosságait megismerendő először a balatonfüredi polgármesteri hivatalba kopogtattunk. 
Az északi part fővárosának mintegy tizenhárom és fél ezer lakója van, télen négy-ötezer ideiglenes lakó jön még ehhez, ezekben a napokban azonban talán még százezren is lakják. Valamennyi szállodában, fizetővendéghelyen telt ház van. De hogy valójában hány vendége is lehet a városnak, dr. László Margit jegyzőnő szerint lehetetlen lenne megmondani.

A helyiek fizetnek

Két éve nem kellett bejelenteni a kétnapos vendégeket, az új rendelkezések szerint most azokról nem kell tudnunk, akik egy napig tartózkodnak a szállásadónál. Alighanem kitalálta, Balatonfüreden, de tudom, hogy máshol is, csak és kizárólag egynapos vendégek tartózkodnak. Szóval átutazó vendégek. Katasztrófa. A szállásadónak nem kell nyilvántartást vezetnie. Mi ugyan előírtuk, de mit értünk vele. Annyi ellenőr a világon nincs, amennyi kellene. A rengeteg vendég óriás mértékben leterheli a partot, az önkormányzatnak nincs, vagy nagyon kevés lehetősége van, hogy ebből bevételhez jusson. Az egynapos vendég pedig nem vendég. Nyilvánvaló, ha több bevételhez jutnánk, az idegenforgalomra fordítanánk. Közvetve mindenképpen. Balatonfüred a tizenhárom és fél ezer lakosságra kapja az anyagi forrásokat. De mindenről úgy kell gondoskodni, hogy alkalmasint százezer vendégnek is megfeleljen. Nem kell mondani, hogy ki fizeti meg a különbséget. A helyi lakos. Ezért drágább nálunk a víz, a távfűtés, minden. Nagyon nagy a probléma.

Hasonló véleményeket hallottunk más településeken is. Kevés például a településeken a rendőr. Alig kapnak némi segítséget máshonnan. Márpedig nem mindegy, hogy az állandó lakosok számánál három-négyszer több ember nyugalmára vigyáz ugyanannyi rendőr, vagy se. Erejükön felül dolgoznak - állították mindenhol.

-Van-e az 1994-es nyárnak sajátossága? - kérdeztük a balatonfüredi jegyzőnőt. 

Minden rosszabb lett 

- Ha csak az nem, hogy minden rosszabb lett - közölte. - Az önkormányzatnak nincsen eszköze a vállalkozások kordában tartására. 

 Engedély nélkül nyitják a kisboltokat, mi küldjük a határozatot, harminc nap a kivárási idő, s lehet fellebbezni. Mire a másodfokon döntenek, vége a nyárnak. Azt mondja a törvényszegő, akár lőhetnek utánam. És az élet jóformán minden területére ez vonatkozik. Füred gyógyüdülőváros, szeretnénk felhívni a zajforrások ellen, az éttermek azonban minden eszközt felhasználnak, hogy becsalogassák az embert. Lassan törvényen kívülivé válik a Balaton. Ez a nyár különösen kemény. Nem ritkán kerülnek a kollégáim veszélybe, én is jó néhány esetben kértem rendőri védelmet. A törvényszegők elképesztő arroganciával lépnek fel. Csak akkor várható változás, ha jogrendszerünk is változik. S persze, ha az önkormányzatok valódi gazdáivá válnak a településeknek. A lángossütőt, az engedély nélkül dolgozó borkimérőt, pénzváltót nemigen lehet meginterjúvolni se Alsóörsön, se Badacsonyban, se Szigligeten. 

Milyennek tartják az idei nyarat a szállodások? 

Nyugati munkanélküliek 

Tihanyban az egykori pártüdülőt most két tapasztalt szállodai szakember, Bene Dezső és Balogh Géza bérli. Az utóbbi mondja: - Sok a vendég, jól mondták és jól látja, de nem olyanok, akik a mienkéhez hasonló szállást igényelnének. Számukra ott vannak a magánházak és kempingek. Lapos zsebű vendégek forgolódnak most a Balaton körül. A mi hetven szobánkban közel sincs telt ház. Pedig mondhatni a tavalyi árszinttel dolgozunk. A Balaton körül teljesen kicserélődött a vendégkör. Megszűntek a szakszervezeti üdülők, a régi, hazai vendégkör eltűnt, a kispénzű magyar a szállodává alakult üdülőket nem tudja megfizetni. Hozzánk, mármint a Balatonra most is zömmel németek jönnek, csak éppen a keleti országrészből. Igaz, hogy ők is márkával fizetnek, de nem a szállodákban. Megveszi a boltban, ami kell neki és elfogyasztja a kempingben, vagy a magánszálláson. A korábbi években a kereskedelemben és vendéglátásban, itt a tóparton egyszer kellett alkalmazkodni, ma mindennap. 

A tihanyi Schloß Szálló kastélyépülete és új szárnya a magyar államé. A két úr csupán bérlője, azt állítják, minden évben nehezebben boldogulnak. Költségeiket tizenkét hónapra számítják, és ezt hat hét alatt nem lehet megkeresni. Idehaza minőségi turizmusról beszélnek. Miközben a budapesti szállodák átlagos évi kihasználtsága húszszázalékos. A Balatonhoz érkező külföldi vendégek hatvan-hetven százaléka munkanélküli otthon. Nálunk olcsóbban él, ezért jön, és az ő pénzükért folyik a verseny. Füreden a Marina mellett tizenöt-húsz márkáért kínálják a szobát, mellesleg 3-4 éve huszonöt-harminc márka volt. Persze, hogy sok a mi százötven márkánk, amit egy kétágyas szobáért kérünk. A kisbefektetők boldogulnak, sőt jól boldogulnak ma a Balaton mellett, aki többet áldoz viszont, évről évre reménytelenebb helyzetbe kerül.
 

20 éve - Családok közötti cserével Mexikóba

Tapasztalatszerzés: Szülei nélkül is világot láthat a diák 

A cseregyerekrendszer páratlan lehetőséget nyújt az élményszerzésre, a népek kultúráinak megismerésére, a nyelvtanulásra. A 18 éves győri Lencsés Lili nemrég tért haza Mexikóból.

A lány csaknem egy évet töltött Reynosában és környékén, a karácsonyt például Texasban ünnepelte. A latin-amerikai kultúra mindig is érdekelte, kiskora óta vágyott távoli tájakra. A kíváncsiság olyan erős benne, hogy még honvágy se nyomasztotta, míg szüleitől messze, cseregyerekként tett határozott lépéseket az önállósodás útján.

Chili a fagyiban is

A Kazinczy-gimnázium egykori diákja angoltudással felvértezve érkezett kinti „anyukáihoz”, „apukáihoz”, azaz befogadóihoz, de tőlük és osztálytársaitól spanyolul is egészen jól megtanult. Több családnál lakott és elleste többek közt a tortilla és a salsa, azaz a chilis szósz készítésének fortélyait. Lencsés Lili emlékezetes történetei is a csípős ételekkel függnek össze és érdekességként elmondta: még a fagyiba is chilit tesznek a mexikóiak és nem furcsállják, ha a tizenévesek autóval járnak.

Jóval vidámabban élnek

Élményeit az fűszerezte, hogy részese lehetett a latin-amerikaiak jókedvű, optimista mindennapjainak. Szerinte ők nálunk jóval vidámabban, stresszmentesebben élnek. Kint léte hasznát főképp abban látja, hogy ezt a mentalitást átvehette. Olyan kalandban volt része, aminek nem lehet turistaként idegen helyen részese. Úgy véli, hogy mindez sokat segíthet további boldogulásában.

Visszatérés felnőttként 

Lili édesanyja elmondta: csak nyert a család a csereakcióval. Ő a vendégül látott diákok révén tudott meg új dolgokat más népekről, lányát pedig felnőttként kapta vissza. A távollét hónapjai alatt persze voltak olyan pillanatok, amikor nagyon hiányzott neki bolygónk túlsó felén lévő gyermeke, de bízott benne, érettségében. Megfogalmazása szerint kultúrmissziót teljesített, büszke rá, hogy idegen helyzetekben megfelelően viselkedett, alkalmazkodást, döntésképességet tanult. Mindezt főleg a Győri Rotary Clubnak köszönhetően. 

Eddig csak jó élmények 

Csermák Gusztáv, a győri rotarysok soros elnöke elmondta: évente 4-5 gyermek külföldre kijutását segítik és ugyanennyi cseregyerek fogadásáról gondoskodnak a fiatalok közti kapcsolatápolás jegyében. Eddig egy diákot sem ért idegenben hátrány, rossz élmény. A megyénkben járt japán lánytól a napokban kapott hálás levelet a klub, egy magyar fiú nemrég tért haza Kaliforniából, és arról számolt be örömmel, hogy ott osztályelsőnek számított. A jelentkezőknek egyébként szigorú feltételeknek kell megfelelniük, a szervezet ügyel arra, hogy méltón képviseltesse magát. A magyar fiatalok kint ellátást, zsebpénzt kapnak a rotarysoktól, de így sem túl olcsó utazásuk, a repülőjegyek, a felszerelések árát a szülőknek kell állniuk.

10 éve - Előbb készül el az új út 

M85-86 - JÖVŐ JÚNIUSRA GYŐRTŐL CSORNA DÉLI RÉSZÉIG KÉTSZER KÉT SÁVON HALADHATUNK

A korábban közöltnél egy-két hónappal korábban készül el a Győrt Szombathellyel össze kötő M85-86-oS főút három Győr-Moson-Sopron megyei szakasza. Az utolsóra viszont még bő két évet kell várni. 
A térség legdrágább közlekedési beruházása éppen ez a fejlesztés. A Győr-Enese, valamint az Enese-Csorna szakaszépítését a Colas-csoport összesen 27,1 milliárd forintért nyerte el közbeszerzésen, a csornai elkerülő első ütemére pedig a Magyar Aszfalt Kft. és a Közgép Zrt. tette a legkedvezőbb, 30 milliárd forintos ajánlatot. Tavaly ősszel az is eldőlt, hogy a Csorna-Hegyfalu szakaszra a Közgép Zrt. és a Strabag Zrt. vonulhat fel, s munkájáért 65,9 milliárd forintot kap. A beruházó, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. tájékoztatása szerint a legelőrébb a két Eneséhez közeli résszel tartanak, ahol már betonoznak, sőt, Győr és Enese között az aszfaltalap és a kötőréteg beépítése is zajlik.

Győr és Enese, valamint Enese és Csorna között a kivitelező folyamatosan végzi a töltés- és hídépítési munkákat is. A leginkább várt szakasz azonban nem ez a kettő, hanem a csornai elkerülő első üteme, amely elkészülte után tehermentesíteni fogja a várost az észak-déli irányú hatalmas átmenő kamion- és teherautó-forgalomtól. Ennek nagy részén most töltésépítés és -alapozás folyik, a településtől délre kialakítandó csomópontban pedig csapadékvíz-elvezető csatornák készülnek. Emellett számos híd építése ad munkát a szakembereknek.

A beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. szerint a munkálatok mindegyik szakaszon az ütemterv szerint haladnak. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy míg korábban  arról volt szó: az említett három szakasz 2015. nyár végére készül el, most jövő májusra és júniusra tervezik a forgalomba helyezéseket. Szűk egy év múlva tehát már az M85-86-osúton is haladhatnak az autók Győrtől egészen Csorna déli részéig.

A gyorsforgalmi útból Győr-Moson-Sopron megyében jelenleg csak az enesei elkerülő kész, Vas megyében azonban a szelestei és a váti elkerülőt már négy-öt éve, a Szombathely-Vát szakaszt pedig két hete használhatják a közlekedők. A Szeleste-Hegyfalu közti aszfaltcsíkot jövő szeptemberben adják át, s akkor így már csak két rész marad hátra: Hegyfalu és Csorna között 2016 októberére végeznek a kivitelezők, míg a csornai elkerülő második ütemét 2017-ben fejezik be. Utóbbi azt teszi lehetővé, hogy Soprontól Győr felé vagy Győrtől Sopronba tartva se kelljen átmenni a rábaközi városon.