Erről írtunk 30 éve: Tragédia a vizsgalövészeten - A győri kórházban kezelték azt a férfit, akinek a lőtéren, robbanás miatt szakadt le az egyik lába

10 éve - Vénül a buszpark

Hat és fél év alatt három évvel öregedett a Kisalföld Volán járműállománya. A minisztérium új buszokat ígért. 2003-ban 8,5, évvolt az átlagéletkor, 2008-ban pedig még mindig csupán 9,4 esztendő volt, 2014-re a viszont elérte a 12,4 évet.

Ebből a szempontból a legjobb helyzetben a mosonmagyaróvári helyi közlekedés van, az ott futó mindössze öt busz átlagosan 10,2 éves. A szám a soproni helyi buszok esetében 13,7, a győrieknél 14,1, a helyközi járatoknál pedig 11,8 év. Összesen 39 olyan buszt üzemeltet a társaság, amely már a harmadik X-ét rója - akadnak olyanok is, amelyek kétmillió kilométert tettek meg. Emiatt jelentősen nőtt az éves karbantartási igény, amelynek éves költsége egyes régebbi típusoknál átlagban eléri a három-hat millió forintot.

Egy az iparágat jól ismerő forrásunk név nélkül kifejtette: éppen a korábbi beszerzések elmaradása miatt most már minimum 600, de inkább 1000 autóbuszt kellene venniük a közlekedési társaságoknak évente. Ehhez képest a hazai szolgáltatók tavaly csupán 263 újonnan gyártott és 26 újszerű állapotú használt járművet vásároltak.

20 éve - Győri motorosok a Dakaron

Két győri fiatalember is elindul a januárban kezdődő legendás Dakar-ralin. Nagy Péter és Varga Ákos az első magyar motorosként szeretne végigmenni a sivatagon. A nevezési díj első részletét már mindketten befizették.

Nagy Péter és Varga Ákos hosszú évek óta a motorozás megszállottjai. Az enduro- és endurokrossz-bajnokságon rendszeresen induló, s ott előkelő helyezéseket elérő versenyzők úgy döntöttek: januárban nekivágnak a Dakarnak. A nevezési díj (összesen 11.500 euró, azaz 3,1 millió forint) első részletét, 3000 eurót már be is fizettek, s megrendelték a KTM speciálisan erre a versenyre kifejlesztett gyári motorját. A rendszeres motorozás mellett fizikailag és lelkiekben is készülnek az emberpróbáló feladatra. Remélik, sikerül sporttörténelmet írniuk, s első magyar motorosként teljesítik a távot. Ez ugyanis korábban még egyetlen olyan magyar indulónak sem sikerült, aki két kerékkel vágott neki a sivatagnak.

30 éve – Tragédia a vizsgalövészeten

A rajparancsnoki kiképzés utolsó állomásán, a vizsgalövészeten történt tragédia. Az egyik elsütésnél olyan robbanás történt, aminek következtében Sz. Imre lőszer-előkészítő egyik lába olyan szinten roncsolódott, hogy már nem lehetett megmenteni. A férfit azonnal a Győri katonai kórház sebészeti osztályára szállították, ahol az orvosok mindent megtettek érte. A fizikai sebek mellett a lelki traumával is meg kellett birkóznia a balesetet követően.

Győri katonai kórház sebészeti osztálya, csütörtök délelőtt. Az újságírók ez egyszer dr. Gyarmathy László igazgatóhelyettes kíséretében indulnak beteglátogatóba. - Felkészítettem rá Imrét, hogy bejönnek hozzá - mondja a főorvos. - Amikor szerdán lehoztuk az intenzív osztályról ide, a nyílt kórterembe, szegény fiú még nagyon rossz lelkiállapotban volt. Miután azonban a pszichiáter kolléganő beszélgetett vele, hihetetlenül gyorsan szembetűnő és kedvező változást tapasztalhattunk állapotában. A 211 -es kórteremhez érkezünk. A várpalotai aknavetős baleset túlélőjének ágyánál a kerületi tábori püspök. Míg Sz. Imrével beszélget, tisztes távolban, a folyosón várakozunk.

- Cáfolnom kell az egyik lap közlését - mondja a dr. Gyarmathy László . - Nem igaz, hogy Imrét késve hozták hozzánk. A várpalotai kollégák megtették, amit megtehettek. Elvégezték az elsősegélynyújtást. Imre lábának lágy része és csontja is olyan mértékben roncsolódott, hogy eleve kizárta: vissza lehessen varrni. Ennek ellenére a végtagot eljuttatták hozzánk. Aki megkísérelte volna a visszahelyezését, óriási kockázatot vállal, az eredmény legkisebb esélye nélkül. Az operációt egyébként Dékány kolléga végezte. Sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint a beteg jelenlegi állapota. Imre láztalan, még nyugtató adására se volt szükség. Egyébként olyan csonk kialakítása volt a feladat a roncsolt lábon, hogy később művégtagot kaphasson a fiatalember. Az eddig tapasztaltak szerint egy-két hét múlva Imrét Budapestre lehet szállítani és elkezdődhet rehabilitációja. Délelőtt tíz órakor már második látogatókként érkezünk a tüzér katonához. Markáns arcú, erős felsőtestű fiatalember. Takarónak használt lepedője alatt kirajzolódik árván maradt egyetlen lába. 

- Hajdúböszörményi vagyok, kőműves - néz a takarójára, aztán befejezetlen marad a mondat. A főorvos úr szól be a kórterembe: - Imre, most beszéltem telefonon anyuval. Csókolja. Azt üzeni, hogy a németországi rokonok miatt csak este jön. 

- Hogyan emlékszik a robbanásra? - Vizsgalövészetünk volt, a rajparancsnoki kiképzésnek ez volt a befejezése. Miután előzőleg megvolt az írásbeli és a szóbeli, következett a lövészet. Én voltam a négyes kezelő, másként lőszer-előkészítő. Hogyan is történt? Fantasztikus, hogy minden részletre pontosan emlékszem. Egyszer betöltöttünk, aztán az erdő széle, amolyan bozótos rész kigyulladt. Ezért leállították a lövészetet. Mentek a tűzoltók, eloltották a tüzet. Amikor visszajöttek, folytatódott a lövészet. Újra töltöttünk, de az akna nem roppant, ezért aztán az őrmester odament és csákánya nyelével megütögette. A „Tűz!” vezényszóra emlékszem, aztán a robbanásra. Fájdalmat éreztem, nagyon erős fájdalmat, lenéztem a lábamra és láttam, hogy vége. Elveszítettem az eszméletem. Még nagyon kevés idő telt el, gyógyulnom kell, egyelőre nem tudom, hogyan is lesz tovább. A várpalotai tragédia okainak kivizsgálásába bekapcsolódott a Győri Katonai Ügyészség. Dr. Bacsy Imre alezredes, az ügyészség vezetőhelyettese közlése szerint a Honvédelmi Minisztériummal történt megállapodás alapján a vizsgálatról nem közölnek részleteket, annak befejezte után viszont a tárca illetékesei tájékoztatják a közvéleményt. Pákai László százados, a XIV. Rába Légvédelmi Rakétaezred humán részlegvezetője közölte szerkesztőségünkkel, hogy tegnap délután a likócsi laktanya több katonájával meglátogatták az amputált lábú Sz. Imrét. Egyebek között egy színes tévét vittek a fiatalembernek.