Hétvégi tűnődések (2024/06-08.)

Jézus működése során folyamatosan ki volt téve a farizeusok ármánykodásainak, akik minden alkalmat megragadtak lejáratására. Ennek ellenére mindenütt tömeg vette körül. Azonban ellenfelei sem voltak restek, ha arról volt szó, hogy hitelét rontsák. Egy alkalommal hírét keltették, hogy ördög szállta meg és eszét vesztette. Még követői közül is többen megütköztek rajta. (Olyannyira, hogy néhányan erővel haza is akarták vinni.) Látva zavarodottságukat, érdekes hasonlattal szólította meg őket: „Ha egy ország meghasonlik, az az ország nem állhat fönn. Ha egy család meghasonlik, az a család sem maradhat meg. Ha tehát a sátán önmaga ellen támad és így meghasonlik, nem maradhat meg, hanem elpusztul.” (Mk.3/23-27.)

Az evangéliumi sorokat újra olvasva, megdöbbentő párhuzamokat fedezhetünk fel szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt. Mert miről is van szó? Ha valaki oly mértékű fordulatot vesz, hogy tulajdonképpen szembefordul saját elveivel, hitével, identitásával, az valójában önmagát annullálja, azaz semmisít meg. Ha bármely eszköz képtelen a „rendeltetésszerű” működésre, hogy betöltse funkcióját, értelmetlenné válik… Ugyanis senki és semmi nem mondhat ellent önmagának, mert ezzel a saját létét kérdőjelezné meg…

A meghasonlás korában az ember (és sok-sok általa létrehozott intézmény) önmagával kerül szembe, amikor tudását, képességét, lehetőségeit az „elembertelenítő” rossz szolgálatába állítja. Istent játszik, amikor az emberi moralitás (és normalitás) határait régen felrúgva, már a természeti törvényeket igyekszik átírni… Globális intézményeink nagy része már régen nem a társadalmak boldogulását szolgálja. (Fájdalmasan olcsó lett az emberi élet, a mesterségesen fenntartott háborúban – nagy médiaérdeklődés mellett - részvétmentesen és számolatlanul vérzik el.)

Nem az Isten „tökéletlensége” mutatkozik meg korunk történéseiben, hanem a meghasonlott ember csődje. A huszonnegyedik órába lépve, egyetlen választásunk maradt: saját, helyes – Istentől rendelt - identitásunkat felismerve visszaforduljunk a pusztulás útjáról, a halál kultúrájának terjesztése helyett az élet mellett döntsünk; a széthúzás és pártoskodás helyett a békességet válasszuk…