Erről írtunk 10 éve június 24-én: Vasúti fordítóból fiatalok színpada Sopronban

30 éve - Tábor a katicabogárhoz, a táltos emlékének Rábapatonán

Népi hagyományőrző tábor nyílt vasárnap Rábapatonán. A Mediawave Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány harmadik alkalommal szervezte meg a programot Bilibáncs néven - ez a katicabogarat jelenti népiesen. A rendezők arra törekedtek, hogy a népi kultúra szellemiségét vigyék közel a táborlakókhoz, főként közép- és főiskolásokhoz. A fiatalok Rábapatona és a Rábaköz népi kulturális örökségével ismerkednek egy héten át, ízelítőt kapnak a kismesterségekből, a kultikus szertartásokból. Gyöngyöt fűznek, kerámiát formálnak, sőt, kipróbálhatják magukat tűzugrásban, sámánkodásban is. Az esti tábortüzeknél az utolsó besenyő táltos, a rábapatonai Tudós Nagy Ferenc szelleméhez híven felelevenítik, megidézik az ősi népi hitvilágot, s nem feledkeznek meg szentivánéj megünnepléséről sem. A programot táncházak, népi muzsikálások egészítik ki. Vendégül látnak zenészeket Erdélyből és a Vajdaságból is.

- A vártnál lényegesen kevesebben jöttek el idén - mondta Győre Gabriellaszervező, akinek a patonai besenyő táltos a dédöregapja volt. - Jövőre későbbre szervezzük a tábort, hiszen most még a főiskolákon vizsgaidőszak van, a középiskola is éppen hogy véget ért.

- Hogyan emlékezik vissza a dédapjára? 
-A Kisalföldön sokan ismerték, alig van olyan falu, ahol ne gyógyított volna meg valakit. Valószínűleg hipnotikus képessége lehetett, bár ő ezt nem tudta, hanem azt tartotta magáról, hogy jó szellemei segítségével tud hatni a rontások ellen. A tudományáról, a titkáról soha nem beszélt.

Timaffy László néprajzkutató Táltosok, tudósok, boszorkányok című könyvében több történetet is feljegyzett Nagy Ferencről: „Egy szombat este hívtak, hogy egy kis borozgatás mellett jól elbeszélgethessünk. Együtt volt a család és Feri bácsi jókedvűen mesélgetett, boszorkányok rontásairól, híres tudóspásztorokról. Ott ült a társaságban egy rendőr őrmester, aki fitymálóan hallgatta a történteket. Nem bírta sokáig, folyton közbe szólt. 

- Ez már csak olyan vénasszonyoknak való beszéd. Mink materialisták ilyenekben már nem hiszünk. 
- De nagyra van - szólt rá Feri bácsi -, pedig még csak a nevét se tudja leírni. -Mi az, hogy nem? - nevetett fel a rendőr -, én őrmester létemre ne tudnám leírni a nevemet? - Hát fogadjunk, hogy nem tudja! Fogadtak is öt liter borban. Papírt, ceruzát kerítettek, és a rendőr öntudatosan fogott az íráshoz. De amint a papírra ért a ceruzája, megállt a keze. Hiába erőlködött, egy huncut betűt sem tudott leírni..." 

A táborlakók a régi idők felidézése mellett két kezük munkájával, egyszerű eszközök felhasználásával lakóhelyeket építettek maguknak. Volt, aki az Árpád-kori házak mintájára földházat, ágkunyhót készített. Szőke Andrásszínész, filmrendező, a tábor egyik meghívott vendége például a Rába partján egy „izzasztókamrát” (szaunát) épített. A vasárnap véget érő tábort a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány, továbbá a megyei önkormányzat, a rábapatonai termelőszövetkezet és az ikrényi állami gazdaság támogatta anyagilag. 
 

20 éve - Működtetési pénzeket is áldoznak felújításra a Nyugat-Dunántúlon

Működtetési pénzeket is áldoznak felújításra 

A nyugat-dunántúli kórházak átlagéletkora 49 év, s legalább 15 milliárd forintot igényelne modernizációjuk. Az állami ispotályok négyszeres támogatást kapnak az önkormányzatiakhoz képest. A felújítások önrészét a működtetésre szánt összeg egy részéből kénytelenek finanszírozni az intézmények.

Az állami tulajdonú kórházak háromszor-négyszer akkora támogatást kapnak műszervásárlásra és épületfelújításra, mint az önkormányzatiak - ez derül ki az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete által nemrégiben elvégzett felmérésből. Százötven kórháznak küldtek ki kérdőívet, ám csak hetvenhárman válaszoltak: ezekből látható, hogy az intézmények átlagállapota a közepesnél rosszabb, s százmilliárdokkellenének a modernizációhoz. 

Olcsóbb lenne újat építeni? 

Eőry Ferenc, a mosonmagyaróvári Karolina Kórház gazdasági igazgatója, a kutatás egyik készítője szerint a válaszoló hetvenhárom kórház 187 milliárd forintot igényelne az épületek és a műszerállomány modernizálására. Ekkora összegesetén felmerült: olcsóbb lenne új kórházakat építeni, mint a régieket felújítani. A megyéből az összes intézmény - a csornai, a soproni, a győri, a kapuvári és a mosonmagyaróvári - részt vett a felmérésben: ezek a nyugat-dunántúli régió összesítésében szerepelnek.

A legkevesebb a régiónak 

A régió kórházainak átlagéletkora49 év, s összesen 15 milliárd forintot igényelnének modernizációra. A kérdőívekből kimutatható: az utolsó ötévben Nyugat-Dunántúlon fordítottak a legkevesebbet felújításra. A minimálfeltételek teljesítéséhez a régiónak 7,2 milliárdra lenne szüksége épületfelújításra, és 1,6 milliárdra gépbeszerzésre. A közművek esetében a szennyvízrendszer és a szükségáram (a kórházisaját áramellátás) szorul felújításra. Eőry Ferenc - aki a nagykanizsai kórház gazdasági igazgatójával, Papp Péterrel végezte a felmérést - elmondta: a kérdőívből kiderült, hogy a legtöbb pénzre a közép-magyarországi intézmények szorulnak, míg a legjobb helyzetben talán a közép-dunántúli régióintézményei vannak.

Több jut az államiaknak 

Érdekes módon azonban állapotuk nem földrajzi elhelyezkedésükön, hanem tulajdonosukon múlik. Az állam ugyanis saját kórházainak többszörös támogatást nyújt az önkormányzatiakhoz képest. (A megyében a soproni szanatórium kivételével mindegyik intézmény önkormányzati tulajdonban van.) Az előbbi típusú ágyanként 252 ezer forint támogatási kedvezményt kap (34 ezres saját forrás mellett) felújításra, utóbbi mindössze 69 ezret (41 ezres saját forrással). Gépbeszerzéseknél hasonló az arány: 58 ezer jut az államinak, 17 ezer az önkormányzatinak: az önrész mindkét esetben 18 ezer forint. A gazdasági igazgató kijelentette: a legtöbb kórház a saját forrást csak úgy tudja biztosítani, hogy az OEP-től kapott működtetési költségből „csípi le a szükséges összeget”.

Félnek a csődhelyzetektől

Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága tegnap hallgatta meg a felméréseredményét, s ahogy Eőry Ferenc fogalmazott: „tudomásul vette azt”. Az ellenzék és a kormánypárt képviselői abban egyetértettek: az ellátórendszer változtatásra szorul, s gondok vannak az egészségügy finanszírozásával is. Az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete megállapodott arról, hogy az országos intézményéknél pénzügyi átvilágítást végeznek: félnek attól, hogy a májustól életbe lépett finanszírozási változások elősegítik a kórházak sorozatos csődhelyzetét

10 éve - Vasúti fordítóból fiatalok színpada Sopronban

Az egykori Déli pályaudvar környékén feltártak egy Ferenc József idejéből származó, 18 méter átmérőjű vasúti fordítókorongot. Ifjú tehetségek színpadát álmodott belőle a tulajdonos, aki szolgáltatóegységeket is tervezett a ma még rendezetlen területre.

Az ókori szabadtéri színházakhoz hasonló, kör alakú lépcsős építmény tűnik szembe a Bánfalvi út mentén, a volt Déli vasúti pályaudvar térségében. Esetünkben azonban nem kultúr-, hanem ipartörténeti emlékről van szó. A területen nemrég tártak fel egy Ferenc József idejéből származó vasúti fordítókorongot. Idős emberek szájhagyományaiból tudta Bognár Csaba, a terület tulajdonosa, hogy az 1847-ben épített soproni Déli pályaudvarhoz egy vasúti fordítókorong is tartozott. Ennek oka, hogy a gőzmozdonyokat mindig orral előre kellett a szerelvények elé állítani, mert úgy 80-100 kilométeres sebességre is képesek voltak, míg hátrafelé csak 40-nel tudtak haladni. Aztán megjelentek a dízelmozdonyok, s a fordítókorongok feleslegessé váltak.

Bognár Csaba amikor elhatározta, a vasút melletti ingatlannak a benzinkúttól az Erzsébet-kert felé eső részét is rendbe rakja és funkcióval látja el, akkor gondolt arra, fel kellene kutatni ezt az ipartörténeti emléket. A kerítéstől nem messze sikerrel jártak. Szakértők szerint a korongot határoló, kézzel faragott, ívelt mészkövek megegyeznek az Országház épületének anyagával. Az is kiderült, hogy a fordítókorong egy része a bombázás során megsérült. A vállalkozó először az eredeti állapotot szerette volna visszaállítani, de a becsült 36 millió forintos költség túl magasnak bizonyult. A feltáró munkák során viszont örömmel tapasztalták, milyen pompás a mélyedésben az akusztika. Ez vetette fel az ötletet, hogy egy olyan - részben forgó -színpadot kellene létrehozni, ahol a város tehetséges fiataljai szerepelhetnének. A még rendezetlen területet is hasznosítják, oda szolgáltatóegységeket építenek. Lesz kávézó és fagyizó, valamint biztonságtechnikai telephely és informatikai kiskereskedelemmel foglalkozó üzlet.