Tanútégla, ágyúgolyó és Kossuth-bankó – Szabadságharcos relikviák a csornai Hunyadi-iskolában

A csornai csata 175. évfordulója alkalmából, azaz idén június 13-án egy vitrint állítottak ki a csornai Hunyadi János Technikumban. Kevés tárgyat helyeztek el az üveglap alatt, ám mindhez történet fűződik. Mind korabeli, tanúi a legendás időknek, ahogy Szalay Balázs, az iskola tanára, a tárlat berendezője fogalmazott, ez nem csupán egy szabadságharcos emlékhely. 

– mondta. 

A vitrinben három szabadságharcos ereklyét helyeztek el: egy papírpénzt, egy ágyúgolyót és egy téglát. Látszólag – talán a lövedéket kivéve – hétköznapi tárgyak, de bennük van a történelem, nemzetünk dicső éveiről tanúskodnak. 

A pénz: a szabadságharc idején a magyar kormány fennhatósága alatti területeken a forint lett a fizetőeszköz, amit Kossuth-bankónak is neveztek. Ebből egy 1848. szeptember 1-jén nyomtatott 5 forintos van a tárlóban, ami az iskola legendás tanára, Király Iván hagyatékából került Szalay Balázshoz. Annak idején a neves ornitológushoz is érdekes módon került. Az 1956-os forradalom előtt néhány hónappal Kossuth Lajos jelentőségéről beszélt az óráján, mire az egyik lelkes tanítványa, Tóth Mária megemlítette, hogy ők is őriznek otthon egy Kossuth-relikviát. A következő napon Mária elvitte az iskolába a valódi Kossuth-bankót, és elmesélte, hogy nagyapja, Tóth György maglócai bíró nagy tisztelője volt Kossuth Lajosnak. Király Iván arra kérte a diákot, ideiglenesen hagyja nála a bankót, hadd mutassa meg a többi osztálynak is. Az engedélyt megkapta, de röviddel ezután olyan események történtek a tanár úrral, melyek az egész életét megváltoztatták, és a pénzt nem tudta visszaadni: 1956 áprilisában kényszernyugdíjazták. A Tóth család igencsak sajnálta, hogy nem került vissza hozzájuk a féltve őrzött emlék. 

„Király tanár úr egykori tanítványa, Renner Kálmánné Tóth Mária most megnyugodott, hogy a család számára oly fontos és becses relikvia közel hetven év után ismét jó helyen van” – jegyezte meg Szalay Balázs. 

Az ágyúgolyó: tulajdonképpen tarackgránát. A csornai ütközet idejéből származik, mely úgy maradt meg, hogy nem robbant fel 1849. június 13-án. Az űrgolyónak is nevezett, körülbelül hét kilogramm súlyú lövedék belsejében még most is érezni, hallani a lőpormaradványok mozgását. A gránátot a közelmúltban elhunyt Szabó József, a csornai gimnázium egykori tanulója, a városi könyvtár nyugalmazott igazgatója hagyta a helytörténeti kutatóra. 

A tégla: a tárló harmadik darabja a szabadságharcot követő megtorlásokra emlékeztet. Aradról, a várból való, abból a falból, melynek a közelében 1849. október 6-án reggel hat óra után felakasztották a magyar hadsereg kilenc tábornokát, és négy másikat agyonlőttek. A tégla Marton Zsolt ihászi lokálpatrióta jóvoltából került a csornai iskolába. Zsolt lelkesen gyűjti az ihászi csata emlékeit, és különleges szenvedélye az aradi vár kutatása. 

– Az aradi vár pusztul, falai omladoznak, a környéke elhanyagolt, annak ellenére, hogy a román hadseregnek egy gyalogsági zászlóalja állomásozik ott. A környéke is gondozatlan, benőtték a bokrok, cserjék. Az aradi vértanúk akasztási helyét, illetve a vár másik oldalán agyonlövetésük helyszínét semmi nem jelöli. A téglát, amit Szalay tanár úrnak adtam, ott szedtem össze, ahol 1849. október 6-án a bitófák álltak. Tanútéglának nevezem – mondta a Kisalföldnek Marton Zsolt. 

Szalay Balázs szerint a vitrin a hunyadis összetartást is jelképezi és a Hunyadi szellemiségét élteti. Nemcsak az adományozóknak, de még a tárolót felajánlásként elkészítő asztalosmesternek, Nagy Zoltánnak is köze van az iskolához, hiszen egyik fia ott tanult. Az anyagköltséget a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata állta. A vitrin feltöltése korántsem ért véget, árulta el Szalay Balázs. Hamarosan ugyanis egy követ helyeznek el benne, amely a világosi várból származik, és „látta” a fegyverletételt. A pedagógus azt is elmondta, hogy a pákozdi csatatérről származó földet is szeretnének a relikviák mellé tenni.