Fő utcai házak: Kimlei Péter bemutatta egykori lakóikat

Amint arról többször is beszámoltunk a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület hiánypótló munkába kezdett: a Lajta-parti város 72 országosan jegyzett műemlékét gyűjtötte össze és rendszerezte. A Mosonmagyaróvár műemlékei címet viselő, tartalmában és megjelenésében egyaránt igényes kiadványt tanulmányozva figyelt fel Kimlei Péter helyismereti könyvtáros közel tíz Fő utcai épületre, amelyek valamilyen személy, vagy család nevét viselik. 

A Fő utca többször cserélt nevet

– Ezen összeállítás szerkezetét követve, életrajzi adalékokkal, családtörténeti érdekességekkel egy kis életet szeretnék vinni ezekbe az ódon épületekbe. Munkámat a kíváncsiság vezette. Előadásomban közismert tények, valamint kevésbe ismert történetek is jól megférnek egymás mellett, szereplőim egyben ismeretlenek és ismerősök is – kezdte kutatásait ismertető előadását Kimlei Péter a Huszár Gál Városi Könyvtárban, mely zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.

A könyvtáros rámutatott, kutatásában egyik nehézséget az adta, hogy többször is változott a Fő utca elnevezése (mely viselte Széchenyi és Lenin nevét is) és a házak számozása is. A házak neve is változott, annak függvényében, hogy éppen mely család birtokolta. 

 – magyarázta a kutató.

Kimlei Péter előadásából kiderült: a Fő utcai ingatlanokat nemes, tanult emberek, iparosok lakták, akik akár jelentős közéleti funkciókat is betöltöttek. Szakmai életútjuk mellett magánéleti különlegességekre is kitért, házasságokra, gyermekeikre. Több család síremléke található a magyaróvári temetőben, s érdekesség, hogy többen nemcsak életünkben voltak szomszédok, örök nyughelyüket is egymás mellett találták meg.

Neves személyek laktak itt

Megtudhattuk, hogy a tizenkilencedik században kik lakhatták többek között a Mayr-, Draskovich-Hegedűs-, a Króner-Küffner-házakat. Utóbbi ingatlanhoz kötődik a kor egyik legismertebb közéleti személyisége, Króner Lajos, aki Magyaróváron született 1809-ben. 1832-től dolgozott Magyaróváron a vármegyei igazgatásban: aljegyző majd főjegyző lett. Moson vármegyét követként az 1843-1844. évi és az 1847-1848. évi pozsonyi országgyűléseken is képviselte. 1848-1849-ben a vármegye alispánjaként mindvégig a Habsburg-ház oldalán állt, ténykedését Haynau példaként állította más megyék vezetői elé. 1849 nyarán Moson és Pozsony megyék császári-királyi biztosává nevezték ki, aktívan részt vett a megyerendszer felszámolásában. Szolgálataiért többször megkapta a Ferenc József rend lovagkeresztjét. 1862-1865 között Moson vármegye főispáni helytartója volt, majd fokozatosan visszavonult a közélettől. Magyaróváron halt meg 1890-ben.

A Cselley-házról

Ma már a Hansági Múzeum részeként működő Cselley-házra is kitért Kimlei Péter, aki a történetet Zizelsperger Károllyal kezdte, akinek nyolc gyermekéről tudunk. A fiúk az érdekesek, mert ők megváltoztatták a vezetéknevüket. A legidősebb fiú kezdte a sort, 1859-ben még Zizelsperger János jogtudorként, 1861-ben már Cselley János néven szerepel a korabeli lapokban. Továbbá rövid újsághír is előkerült 1867-ből arról, hogy Zizelsperger Károly, Gyula és Gusztáv nevüket Cselleyre változtatták. Ez utóbbiaknál a névváltoztatást a születési anyakönyvekbe is bevezették.

– Az itt elhangzott elnevezések egy adott pillanatot rögzítettek, ez a pillanatfelvétel azonban elég hosszúra, több mint száz évesre sikeredett, ami örömmel tölt el minket. Örömre ad okot, hogy megvannak ezek az épületek és több esetben az egykori lakók, a „névadók” síremléke is fellelhető még. És az is örömre ad okot, hogy ilyen sok embert érdekel ez a téma – zárta előadását Kimlei Péter.

Dr. Kalmár Sándor, a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület alelnöke javasolta, hogy Kimlei Péter kutatásait emeljék be a cikkünk elején is említett Mosonmagyaróvár műemlékei kiadványba. Többen is érdeklődtek arról, hogy várható-e további Fő utcai épületek lakóinak felkutatása.