Nekrológ – Tanítványa emlékezik a kiváló pedagógusra

Megrendülve, szomorú szívvel vettünk végső búcsút egy augusztusi délutánon Vasné Mészáros Margittól, Grétitől, Gréti Tanító nénitől. Egy olyan nagyszerű, ízig-vérig pedagógustól, akinek keze alatt generációk nőttek fel, ismerkedtek meg a betűvetés, a számolás és nem feledkezve meg az életre való felkészülés „tudományával”.

Vele együtt távozott a sokéves pedagógusi tapasztalat, az emberség, az életigenlés

Olyan személy volt, aki pályafutása során mindvégig fontosnak tartotta a „kis községi iskolák” létjogosultságát, ahol a tanításon kívül az egymás segítése, megbecsülése is jelentős szerepet kapott. Régi tanítványaként hosszú időn keresztül tartottam vele a kapcsolatot. Tudtunk egymás magánéletéről, mindennapjairól, és sajnos, arról is, hogy Gréti néni évek óta súlyos betegséggel küzdött. Ennek ellenére, ha érdeklődtem Tőle egészségi állapotáról, mindig azt válaszolta: „megvagyok, inkább rólad és az iskolai emlékekről beszéljünk…”. Néhány mondat után, szinte minden alkalommal az oktatásra, a tanulókra és az iskolai élményeire terelődött a szó. Nagyon büszke volt a tanítványaira, a diákjai sikereire, előmenetelükre. Honnan is indult Gréti néni pályafutása? 

Vasné Mészáros Margit 1952. február 19-én született, Győrben. Alapfokú tanulmányait Bőnyön, a helyi általános iskolában kezdte, majd tízéves korában a család Győrbe költözött. A Bercsényi Ligeti Általános Iskolában folytatta az ismeretek megszerzését, ezt követően pedig felvételt nyert a Kazinczy Ferenc Gimnáziumba. A sikeres érettségi után az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola hallgatója lett. 1971-ben kezdett el oktatni Magyarfalván, (a mai Harkán) a helyi általános iskolában, majd rövid zsirai kitérő után, 1975-ben Vámosszabadira került tanítani. Két évvel később férjhez ment, házasságából két gyermeke született: Balázs és Eszter. Gréti néni 36 évig oktatott Vámosszabadin és 2011-ben, negyven év tanítással töltött munkaidő után, nyugdíjba vonult.

A mai napig élénken él emlékezetemben az a kép, amikor az utolsó tanévzárón, a hivatalos búcsúztatást követően, mi régi tanítványok is elköszöntünk Tőle. Hetekkel előtte már készültünk a „meglepetés” délutánra, emlékkönyvet állítottunk össze a tiszteletére, amelyben nagyon sok diákja osztotta meg a Vele kapcsolatos gondolatait, emlékeit. A búcsúztatáson szinte minden korosztály képviseltette magát, számos „régi diák tódult be” a faluház dísztermébe, hogy köszöntse egykori Tanítóját. Azt hiszem, mindannyian nagyon megilletődtünk ezen a délutánon, de talán Gréti néni hatódott meg a legjobban. Rá nem jellemző módon, kereste a szavakat, hirtelen azt sem tudta, hogy kihez, mit szóljon, hová forduljon. Amikor hetekkel később találkoztam Vele, még mindig a hatása alatt volt a köszöntőnek és csak ennyit mondott: „tudod, most már biztos vagyok benne, hogy megérte ezt a pályát választanom”. Munkája elismeréseként 2011-ben Vámosszabadi Község Önkormányzata díszpolgári címet adományozott részére. 

Az élet úgy hozta, hogy fiával egy munkahelyen dolgozunk, így az utóbbi időben még közelebb kerültünk egymáshoz Gréti nénivel. Ahogy a betegség egyre jobban elhatalmasodott felette, ritkultak a beszélgetések, a telefonhívások. Balázs 2024. július 31-én reggel jelezte, valószínűleg édesanyjának ez lesz az utolsó napja. Szomorú szívvel pillantottam rá három óra körül megcsörrenő telefonomra, amikor Balázs közölte, hogy „Anyu elment”. Távozásával gyermekkorunk egyik meghatározó személyisége, tanítója, példaképe, egy nagyszerű pedagógus búcsúzott el. 

Drága Gréti Néni! Nyugodj békében, Isten veled!

Egykori tanítványod, Áldozóné Tatai Zsuzsanna