20 éve a postabezárások tapasztalatairól, 30 éve egy kultúrsétáról, 40 éve arról írtunk, hogy az első lépéseket az építési exportban a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat tette meg

20 éve 2004-ben

„Statisztikát csináltak belőlünk” 

„Mivel kezdjem?” - általában ez volt az első mondat arra a kérdésünkre, mi változott azóta, hogy mobil posta járja az adott települést. Az emberek elégedetlenek Tarjánpusztán, ahol áprilisban bezárt a postahivatal. Bezin is, ahol még csak két hete ismerkednek a mobil járatokkal és Rábaszentmihályon, ahol csak azért is a hivatalt használják az emberek, még ha nyolc helyett már csak kevesebb mint négy órában van nyitva. Nem számít, mert ezzel demonstrálnak a döntés ellen, a postájuk mellett. Répcevisen nincs már posta, s a panasz sem sok, bár az tény, hogy a napi posta később érkezik, s ez nem tetszik mindenkinek. Nincs lottó, sem újság.

„A menetrend ellenére kiszámíthatatlan, mikor érkezik meg a postáskocsi. Elég, ha Nyalkán kicsit többet kell várakoznia, és máris csúszik a járat. Nem lehet lottót feladni, az OTP kivételével a banki átutalásokat sem intézhetjük már helyben. Újságot, ha nem vagyunk előfizetők, csak úgy tudunk venni, ha a postástól kérünk, s ő hoz magával. Ezek után érthető, ha nem fogadtuk örömmel a változást” - mondta Tarjánpuszta első embere. Kálmán Józsefné egyike volt azon polgármestereknek, akik felemelték hangjukat a postabezárások ellen még azelőtt, hogy a hivatalukat bezárták volna, de érezték a veszélyt. Először tavasszal szólt a polgármester, s most is azt állítja, nem lehet, hogy olcsóbb most a postaszolgáltatás, hiszen a járat, amely Nyalkán is megáll, információja szerint Győrből indul. „A napi körutak árán ki lehetne fizetni egy alkalmazottat. Mondtuk ezt korábban és most, az eredmény ugyanaz maradt.” A községvezető számára nem elfogadható érv, hogy túl sokba került volna - a most divatos szóval élve - az EU-konformizálás. A falvak végítélete „Ki kell mondani, hogy statisztikát csináltak belőlünk, elfelejtették, hogy emberek élnek a falvakban is.” Kálmán Józsefné szavai visszacsengenek a többi településen is, ahol rendre azt mondják: túl a mindennapi problémákon, amelyet számukra a mobilizált szolgáltatás hozott, sokkal nagyobb veszély fenyegeti őket a megszűnés, amely ellen lassan fegyver nélkül küzdenek. 

A posta álláspontja szerint „a későbbiekben elvégzendő forgalomelemzés mutatja meg, mely települések esetében indokolt a szolgáltatás módosítása. Önkormányzatokkal kötendő együttműködés, illetve vállalkozó bevonása egyaránt elfogadott és lehetséges megoldás” - áll a posta legutóbbi nyilatkozatában, amelybe azóta is belekapaszkodnak a települések. 

Szerződtetnék a postást. Itt van mindjárt Bezi, ahol alig két hete járja a falut a mobil postajárat. A hivatal három órában nyitva maradt ugyan, a baj az, mondják az emberek, hogy mindez munkaidőben van, mire hazaérnek, zárva a posta is. Az önkormányzat küzd a hivatal megtartásáért: az épületért nem kér (évek óta nem is kért) bérleti díjat, s úgy tudjuk, arra is hajlandók lennének, hogy a postást átvegyék. A rábaközi településen még lehet lottót feladni, de pecsét például csak egy van, ami a mobil járaté, így a postai szolgáltatások egy része bajosabban teljesíthető, mint eddig. Ironikus megjegyzésük szerint mobil postával mentek az EU-ba, ugyanis rögtön a csatlakozás után vezették be náluk a járatot. Postájuk egyelőre nyitva van négy órában, de már hallani arról, hogy ez is megszűnhet hamarosan, s már csak dacból is ezt használják. Mivel azonban a nyitvatartási idő a felére csökkent, így a sorban állás is megnőtt: volt, hogy az utcán álltak az emberek. Ilyen sem volt eddig. A megkérdezett falubeliek azt mondják, mindez azt mutatja, nagy baj lesz, ha csak a mobil járat marad. Szerintük ugyanis így este kilencig sem végez a mobil postás, hiába van kis faluról szó, ami egyébként éppen a vesztüket okozta. A posta megszüntetése alkalmat ad arra is, hogy elgondolkodjanak a jövőjükről, s e tekintetben egyáltalán nem derűlátók, főképp, amikor szóba kerül az iskola is. De ez már külön történet. 

30 éve 1994-ben

Kultúrséta emlékeink között 

A zsellérházaktól a szőlőhegyekig 

Nem kell messzire utazni, ha üdítően szép vidékeket akarunk látni, ha meg akarjuk csodálni múltunk emlékeit, ha szíves vendégfogadásra vágyunk. Üljünk autóba, induljunk Tényő felé, onnan végig a Sokoróalján Kajárpécre, Gyarmatra, majd Tétszentkútra, Rábaszentmiklósra, Bodonhelyre - s közben kedvünk szerint tehetünk kis kitérőket jobbra-balra, garantáltan élménygazdagon érünk haza. Ezt tettük mi is az újabb „kultúrsétán”, amelyet a megyei önkormányzat szervezett Körmendy János főépítész kezdeményezésére a sajtó képviselőinek. Az invitálásnak az volt a nem titkolt célja, hogy nyilvánosságot kapjanak népi építészeti értékeink, mert bőven vannak még, s megérdemlik a figyelmet. 

Ezúttal sem csalódtak a sajtó képviselői, akik elfogadták - örömmel és szép számmal - a megyei főépítész, Körmendy János meghívását az újabb „kultúrsétára”. Az autóbuszos körúton ott volt Botos Gábor, a megyei közgyűlés elnöke és Németh Krisztina megyei sajtóreferens mint házigazdák. S hogy az újságírók, fotóriporterek, rádiósok és televíziósok a lehető legtöbb és legprecízebb információt kapják népi építészetünk meglátogatott emlékeiről, arról Várayné Bíró Ibolya, a Kisalföld Népi Építészeti Archívum kezelője és Kottmayer Tibor, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal népi építészeti felügyelője gondoskodott. 

Hétszáz kéve nád... 

Az első állomáson, Tényőn dr. Kincses Miklós polgármester várt bennünket - s persze ez a gyönyörű vidék, a Külső sorral, a Kétsor utcai tájházzal. Tényőről már az Árpádkorból származnak írásos emlékek. Az 1216-os összeíráskor 25 ház volt itt százötven lakossal (főleg szőlősgazdák, kádárok, fuvarosok). A török dúlás idején teljesen eltűnt a település, majd 1714-ben Celestin főapát telepített ide jobbágyokat, zselléreket (16-18 családot). Ekkor épültek például a külső sori házak, némelyik még ma is lakott! A fellelhető emlékeket szépen őrzi a tájház. (Vízelvezetésre és tetőfelújításra most kapott a falu 100 ezer forintot, ami nem sok ugyan, de igen szükséges...) Arra pedig, hogy egy ilyen házat miként lehet és kell átmenteni az utókornak, Lazár Barna messze földön ismert „tanyáján” találtunk jó példát. A lerobbant parasztházat tizenöt évvel ezelőtt vette 25 ezer forintért, azóta igen sok munkát és nem kevés pénzt ölt bele. Hogy csak egy példát említsünk: ma 180 forint körül van egy kéve nád, s legutóbb a tető helyrehozatalához 700 kéve kellett. Az 1797-ben épült ház ma is rendeltetésszerűen használható - muzeális berendezési tárgyai felbecsülhetetlen értékűek. 

Ha már a Sokoróaljátjárjuk, egy kis névtörténet. Lehet az eredet a „sok urú” vagy a „sok ormú” is, ám a legújabb kutatások szerint valószínűbb, hogy a név a „sokor” (zsugor) szóból származik - merthogy ez a vidék valóban „zsugoros", azaz kanyargós, dimbes-dombos. S ha már Sokoróalja: elkerülhetetlen a szőlőhegyek története. A sokorói borról az első biztos adat az Árpád-korból való, az esztergomi vámjegyzékben már külön is szerepel. A szőlőhegy kifejezés egyébként nem földrajzi, sokkal inkább jogi értelmű. Olyan helyet jelent, amely kiváltságos, saját törvényei vannak (voltak). Tilos volt például a „hegyben való lakás”, a káromkodás és megannyi előírás (kötelesség és jog) szabályozta az itteni életet. A „hegyekből” később zártkertek lettek, s most éppen majdnem teljesen rendezetlen a sorsuk. Szőlő azért persze manapság is terem, s vannak gazdák, akik igen ügyelnek jó boruk hírére. Erről meggyőződhettünk Gyarmaton, az Újhegyen. Az 1812-ben központi rendelettel létesített szőlőhegy eredeti állapotát meglepően jól őrző pincesor (a pincékben néhol még a régi, igazi és ma is használatos présekkel) 

Török pénz templomépítésre 
Tétszentkúton, a híres búcsújáró helyen át folytatódott a megyejárás (Kisboldogasszony napján, szeptember 8-a körül van itt a búcsú) következő állomásunkig, Rábaszentmiklósig. Itt nemrégiben állították helyre a képoszlopot, amit győri keresztnek is hívnak. (Van még ilyen Bodonhelyen és Rábaszentmihály határában is.) A képoszlopokat Győr töröktől való visszavétele (1598) emlékére, vagy a felvonuló hadak tájékoztatására emelték. Rábaszentmiklóson Wimmer Ferencné alpolgármestertől kaptunk tájékoztatást a helyreállítás történetéről. Az oszlop négy képe (az eredetiek alapján: Szent Mihály, a seregek ura. Győzedelmes Boldogasszony gyermekével, Szent Rafael, a falu fogadott védőszentje és a Szentháromság) a 86 éves szilsárkányi Zágori István keze munkáját dicséri. A másik érték a falu temploma, amely már a tatárjárás idején is állt, s eredetileg „kereszt” alakú volt, csak később vált a négylevelű lóherére emlékeztetővé, tornyát pedig csak a XVIII. században építették. A falu neve egyébként egykoron Bika volt, aztán átváltozott Kisszentmiklósra, Keresztszentmiklósra, mígnem „belekeveredett" a Rába - pedig a település igazi folyója a Marcal... Bodonhelyen is a templom volt úti célunk (itt Kiss Sándor polgármester fogadott bennünket.) A templom tornyát török eredetűnek tartják, megfigyelőtorony lehetett egykoron. Később aztán - állítólag az itt élő török vezér, aki feltehetően jól érezte magát -, küldött pénzt a templomépítéshez... Kicsit szomorúan mondja a polgármester, öregszik a falu, jelenleg 375 lakosa van, s legutóbb a hagyományos öregek napjára 103 meghívót küldtek el. Mindenki maga gazdálkodik, próbál megélni. Ebben az apró faluban száznál több szarvasmarha jár ki a legelőre, ami azért „nem semmi”... Igen röviden ennyi tehát kultúrsétánk története. Aki többet akar tudni, s látni, kövesse útvonalunkat, mindenütt nagy szeretettel várják! 
 

40 éve 1984-ben 

Négymilliárd forint az idei építési export 

A megyében az első lépéseket az építési exportban a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat tette meg; egy tucat szállodát épített Csehszlovákiában, Pozsonytól Prágáig, ezzel igazán csak elismerést szerzett a magyar építőmestereknek. A Győri Közúti Építő Vállalat úgy exportálta dolgozóinak tudását, hogy el sem hagyta az országot. Osztrák cégek által kivitelezett hazai munkákban volt alvállalkozó. Az első megyei építőipari vállalat, amelyik dolláros piacra ment ki, az Észak-dunántúli Közm ű, és Mélyépítőipari Vállalat volt, s az idén a GYÁÉV is tető alá hozta más jellegű, de hasonló elszámolású exportvállalkozását. Ezek alapján nem kell bizonyítani, okos gondolat volt, hogy a MTESZ tegnap Győrben nyolc előadásból álló, egész napos rendezvényt tartott a Technika Házában az építőipari kivitel témájában. A rendezvény egyik előadója dr. Török István, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezető helyettese volt. Ügy is, mint a tárcánál az export egyik főismerőjével, vele készítettünk interjút. 

– Mielőtt részletekbe mennénk, milyen országokban dolgoznak most magyar építők? – Algériában mintegy tizenhárom ezer lakás felépítésén dolgoznak vállalataink. A munkákat tavaly év végén kezdték és két éven belül kell befejezniük Dolgozik Algériában az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a Duna-Tisza közti Építőipari Vállalat. Líbiában lakások és ipari csarnokok építésén dolgoznak vállalataink. A munkák fővállalkozója a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, de ott vannak a Szabolcs megyeiek és több fővárosi építőipari vállalat is. Líbiában ezer lakás elkészítése a feladat, s a munkák felénél tartunk. Van munkája a magyar építőknek Irakban és tervezési feladatokkal más piacokon is jelen vagyunk. A szocialista országok közül a Szovjetunióban és Csehszlovákiában. – Az építőipari exportra vállalkozókról nem kizárólag rá- vagy éppen lebeszélni kívánja a vállalatokat az ilyen m unkákról? – Sokan nagy érdeklődéssel várják a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését. A várakozásban az új iránti kíváncsiság és a változások igénye egyaránt kifejeződik. A világgazdaság külső és az intenzív gazdaságfejlesztés belső szorításában szembetűnőbbek és mindinkább tarthatatlanok a túlhaladott módszerek, a fonákságok, a teljesítményt fékező akadályok. Új módszerek, új szabályok, új formák alkalmazása és lényeges szemléletváltozás szükséges. Az új lépések m inden következményét nehéz előre látni. Nincsenek tapasztalataink, vállalni kell bizonyos kockázatokat. A legnagyobb kockázatot persze akkor vállaljuk, ha nem lépünk, ha nem kezdeményezünk, ha kivárásra rendezkedünk be. A gazdasági helyzet, a feladatok nagysága egyértelmű újítókészséget, mondhatni politikai bátorságot feltételez. Közben azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy az ország tartalékai korlátozottak. minden túlszaladás, a legkisebb meggondolatlanság a külső és belső egyensúly felbomlásával fenyeget, elmélyítheti és több évvel meghosszabbíhatja a jelenlegi gazdasági helybenjárás nyomasztó gondjait. Ellentmondásos viszonyok közt megyünk előre. Líbiában például most felgyorsított ütemben kell dolgozni. A tárca mindenekelőtt kellő információval akarja ellátni a vállalatokat, ezt szolgálja a győri rendezvény is: tudjanak a cégek a lehetőségekről, a vállalkozás új formáiról, amilyenek például a tőkés cégekkel való együttműködésben kínálkozik. – A GYAÉV-nek a dán kooperációjára gondol? – Erre és a hasonlókra. Ezek a kooperációk azt célozzák, hogy az építési export háttere biztonságosabb legyen. A nyugati cégek ismereteit kamatoztathatjuk ily módon. Az Építőipari Beruházási Vállalat egy olasz, a Fertődi Építőipari Szövetkezet pedig egy dán céggel kíván vegyesvállalatot alakítani. – Az ÉVM tehát támogatja az építési exportot? – A tárca gazdaságos építőipari kivitelre ösztönöz. Olyan vállalatoknak kell kimenniük, amelyeknek a technikai felkészültsége szakmai és piaci ismeretei megfelelnek az exportmunkának. Növekszik például a nyereségérdekeltség szerepe, hatóköre, miközben inflációellenes politikát hirdetünk meg. A korlátozott erőforrások ellenére bővítjük a piac, a verseny szerepét. Döntően az exporttevékenység ösztönzésével, a hazai monopolhelyzetek korlátozásával, a nagy szervezetek szétbontásával, új vállalkozási formákkal. Eleve számolunk viszont azzal hogy az importverseny lehetőségei még évekig erősen korlátozottak lesznek. A mostani intézkedések közt – szemben az 1968-as gazdasági reformmal – nem találunk fékeket. A munkanélküliség veszélyét például annak idején eltúloztuk, s a létszám csökkentést kellően honoráltuk. Most remélhetőleg növekszik majd a vállalati érdekeltség a meglévő konvertábilis devizához jusson. Van helyünk ebben a vállalkozásban. A népgazdaság idei építőipari exportbevétele várhatóan meghaladj a 4 milliárd forintot. Ehhez nagyon fontos munkára lesz még szükség. – A szakmában nem annyira a nagy építőipari exportsikereket, mint inkább a nagy bukásokat emlegetik. – Kétségtelenül vannak olyan üzletek, amelyek nem hozták a várt eredményt. Ez a kezdeti időszakban volt Ugyanakkor kis vállalkozások nagyon jó eredményt hoztak, kedvező volt a dollárkitermelésük. Gondolok itt a tervezési munkákra és a kisebb szerelési feladatokra. Nem mondhatunk le persze arról sem, hogy a nagy vállalkozások is eredményesek legyenek. – Ön egyike volt azoknak akik kezdeményezték, sőt végig támogatták a GYÁÉV vállalkozását. Az együttműködés egyelőre papíron létezik, milyennek ítéli ma meg? – Ma is lelkesedek érte. Még folynak a tárgyalások arról, miként lehet a Sopronban felépítendő üzemet felszerelni. milyen hitelre lesz szükség ahhoz, hogy a termeelés minél előbb elkezdődjön Ebben az üzletben a nyersanyagot és a magvar munkát konvertáljuk, ez önmagáért beszél. – Nem kevés m agyar cégnek, nem elhanyagolható veszteséget kellett elkönyvelnie kinti munkára után. A minisztérium nem érez némi felelősséget azért, hogy ezek a vállalatai ..beugrotta k” az exportmunkába? – A piac felkutatása vállalati feladatkörbe tartozótt és tartozik. A minisztériumnak ott van szerepe, hogy mérlegelje melyik vállalat szándékát érdemes támogatni. Erre az otthoni munka az alap. Néhány vállalkozás csakugyan nem volt sikeres úgy is mondhatnánk, a tapasztalatszerzésnek meg kellett fizetni az árát.