Erről írtunk 60 éve március 22-én - Munkások és diákok a Kisalföld szerkesztőségében

60 éve - Az elkényeztetésről, az érvényesülésről, a munka és tanulás lehetőségeiről beszélgettek munkások és diákok 

Nyolc vendég ülte körül az asztalokat szerdán délután a Kisalföld szerkesztőségében, négy győri gimnazista, akik eldöntötték már, milyen pályát választanak az érettségi után - Muray Béla lakatos, Lakó Ilona szövőnő, Zamárdi Mária ruhaipari technikus, Erdélyi Tibor elektromérnök szeretne lenni -, és négy felnőtt azokból a szakmákból, ahová a fiatalok készülődnek: Polgár József, a Győri Textilipari Vállalat lakatosa, Pápai Kálmánné, a Lenszövőgyár szövőnője, Kiss Józsefné, a Női Szabó KSZ-ben műszaki vezető, Polgárdi Zoltán pedig az ÉDÁSZ elektromérnöke. Ezúttal azonban — bár a társaságban pályájuk kezdetén, vagy még ott sem álló fiatalok és hosszú évek óta dolgozó tapasztalt idősebbek voltak — nem hangzottak el az olyan gyakran szokásos történetek, amelyeknek a refrénjük mindig ugyanaz: „bezzeg az én időmben” s amelyeknek az értelmük sem igen változik: „a mai fiatalok elkényeztetettek”.

— Nem is gondoltam arra, hogy el lehetnek kényeztetve — mondja Polgárdi Zoltán —, annak ellenére, hogy néhány ilyet magam is ismerek. De ez egyedi jelenség, semmi esetre sem általános, s inkább divat ezt emlegetni. Ha többet követelünk tőlük, többet is kell adnunk nekik, de ez nem elkényeztetés — így Zamárdi Mária. — Ez a kérdés azon dől el, kényszernek tekinti-e a munkát valamelyik fiatal, vagy pedig életszükségletnek — summázza véleményét Polgár József. 

Muray Bélát az érettségije után a Richards-gyárba várják lakatosnak, Jaky Ilona a Lenszövőbe jelentkezett. Vajon milyen lehetőségük van fejlődésre és megelégednek, azzal, ha beletanulnak a mesterségbe? A válasz egyértelmű: nem. Szükségét érzik a tanulásnak, hiszen a textiliparban is tág tere nyílik az újításoknak, ésszerűsítéseknek, azonkívül, hogy manapság magasabb beosztásba is már csak tanulás árán juthat valaki. Így került elő az érvényesülés kérdése. 

Nem döntötték el, hogy melyik tartalmasabb és hasznosabb, ha pozíciókban próbálnak előbbre jutni, vagy ha a meglévő poszton törekednek újabb és egyre nehezebb feladatokat megoldani. Abban azonban, megegyeztek, hogy eszközként csakis a munkát használhatják fel. Egyikük hozzátette még, hogy szeretne jó sporteredményekkel, a másik jó KISZ-munkával is kitűnni — de csakis a szakmai tudás után. — Mennyit keres egy fiatal lány, ha kikerül az üzembe szövőnőnek? — A szorgalmától, kézügyességétől függ — mondja Pápai Kálmánné. — Aki nálunk van politechnikai gyakorlaton, hamarabb megtanulja, amit kell, s néhány hónap múlva megkeresi az ezerháromszáz—ezernégyszáz forintot. — Mint egy kezdő mérnök.— szól közbe valaki. — Érdemes akkor tanulni? provokál az újságíró. Az igenlő választ a diákok meggyőződéssel ugyan de csupán általánosságban fogalmazzák meg Polgárdi Zoltán azonban saját gyakorlatából így válaszol: — A mérnöknek hat évig, míg tanul s utána két-három évig, amíg önálló alkotó munkára képes lesz, sok mindenről le kell mondania. Ezután azonban sokszorosan tudja kamatoztatni a tudását, ami erkölcsiekben, anyagiakban egyaránt megmutatkozik. De mi lesz, ha nem veszik fel Erdélyi Tibort a Műegyetemre, Zamárdi Máriát a Felsőfokú Ruhaipari Technikumba? Erdélyi villanyszerelőkhöz járt politechnikára, Zamárdi Mária a Női Szabó KSZ-be. — Mi aránylag kevés lányt veszünk fel, s a fizetésük is lassabban emelkedik, de az ügyeseknek mindenképpen jut hely — mondja Kiss Józsefné. — A megrendelők egyre igényesebbek, válogatósabbak, s nekünk ezzel lépést kell tartanunk. Aki megáll a tanulásban, csinálhat szépet és jót, de korszerűt nem. Aki érettségivel jön hozzánk, annak másfél évig kell tanulnia, aki anélkül, annak háromig. Zamárdi Mária most varrja a „remekművet” — így hívják a szabók a vizsgamunkát, az érettségi után pedig segédlevelet kap. Ez a néhány mozaik és a beszélgetés többi része is nemcsak azt bizonyítja, hogy az érettségiző fiatalok reálisan és józanul mérték fel az előttük álló lehetőségeket, hanem azt is, hogy ha nehézségük támad a munkában, mindig számíthatnak az idősebbek segítségére.

30 éve Égett a védett gyepterület
Fertőboz és Kópháza között van egy gyepterület, amely a Fertő-Hanság Nemzeti Park természetvédelmi területe. A gyep különlegessége, hogy minden évben három védett faj - a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, és a tarka nőszirom található rajta. - A szőlővel övezett terület a balfi termelőszövetkezet tulajdona - tudtuk meg Mogyorósi Sándor természetvédelmi területi felügyelőtől. - Ilyenkor tavasszal megmetszik a szőlőket, s a lemetszett szőlővesszőket a gyep közelében hagyják fölhalmozva. Ezeket a hét végén meggyújtották, amelynek következtében a terület - a védett növényekkel együtt - égett. Ebben az időszakban már virágzik a leánykökörcsin és a tavaszi hérics, amelyeknek eszmei értéke szálanként 10 ezer, illetve 2 ezer forint. A gyepterületen körülbelül 500 tő kökörcsin virít, ez mintegy 2 és fél ezer virágot jelent. Ily módon többmilliós természetvédelmi kárértékről beszélhetünk. Mogyorósi Sándor azt is elmondta: az a legnagyobb probléma, hogy az elégett kökörcsinből és tavaszi héricsből soha többet nem lesz már új növény, így megsemmisült a magról való szaporulat.

10 éve Kitüntetett professzor
Dr. Závoti Józsefet, az MTA doktorát a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki Áder János köztársasági elnök nemzeti ünnepünk alkalmából. A modern matematikai módszerek geodéziai alkalmazásainak terén elért magas színvonalú elméleti és gyakorlati eredményei, valamint tudományos, közéleti, tudományszervezői és intézetigazgatói tevékenysége elismeréseként részesült dr. Závoti József a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben. A matematikus az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja soproni Geodéziai és Geofizikai Intézetének volt az igazgatója, jelenleg tudományos tanácsadó.

- Az ELTE alkalmazott matematika szakán végeztem, s 1975-ben kezdtem el dolgozni a soproni kutatóintézetben - mondta a szekszárdi születésű, 65 éves tudós. - Első nagy kutatási projektem a digitális terepmodellezés volt, amelynek segítségével precíz térképeket készíthettünk. Ebből írtam kandidátusi értekezésemet is. Pályafutásom következő nagy állomását a nagydoktori címhez kötődő disszertációm jelenti, amelyet a robusztus becslések témakörében írtam. Lényege: miként lehet a különböző mérési hibákat úgy kiküszöbölni, hogy helyes eredményeket kapjunk. Az általam kidolgozott szisztémát idehaza és külföldön egyaránt használják. Závoti József több évtizedes munkásságára - többek között - igényt tartott a bányászat, a honvédség, a térképészet, a geodézia és a geofizika. Külföldi és hazai szakfolyóiratokban rendszeresen publikál, s húsz éve Sopronban egyetemi tanárként adja át tudását, tapasztalatát. Hét éve a Soproni Tudós Társaság ügyvezető elnöke.