A 7 embere - A díjazott élelmiszeriparos dr. Kovács Péter bízik a jövőben

– Hogyan is kezdődött a Darnó-Hús története?
– A Darnó-Hús története nem hússal kezdődött. Hanem egy 1905-ben épült általános iskola épületével, ahol édesapám vezetésével egy ideig papírüzem működött, majd megvásárolta az ingatlant. Gondolkodtunk együtt a hasznosításán, több ötlet is felmerült az olajsajtolótól a tejfeldolgozóig. A lipóti Tóth Péter barátom dobta fel: csináljunk egy húsfeldolgozót. Az én feladatom lett, hogy járjam körbe a témát. Kiderült, hogy a megyében akkor negyvenegy ilyen húsüzem működött. Ez is egy kihívás volt. Mára közülük alig maradtak, mi meg most duplázzuk meg az üzem területét. Bízom a jövőben, a fiaimban is, hogy meg tudjuk tölteni munkával, és a jelenlegi és leendő kollégáknak is biztos munkát tudunk teremteni.

Hallgassa meg!

– 1994-et írunk ekkor. Kerek évforduló…
– 1989-ben kezdtünk vállalkozni, 35 éve. De én nem vagyok a jubileumoknak, a nagy ünnepléseknek a híve. Mi tesszük a szorgalmasan a napi munkánkat. Nekünk az az ünnep, minden nap, ha a termékeinket megvásárolják, és jó visszhangok jönnek. Egy élelmiszeripari vállalkozónak, aki élelmiszert tesz a fogyasztók asztalára, ez egy nagyon nagy dicsőség.

– Milyen termékekkel kezdtek és ez hogyan bővült az évek során?
– Arra törekedtünk, ha egy boltos rendel hentesárut, akkor mi minden igényt ki tudjunk elégíteni. A receptúrákra nagyon büszkék vagyunk. Én azt szoktam mondani, tőlem mindent lehet kérdezni a szakmáról, csak a receptúrákat nem – jegyzi meg mosolyogva – A helyi, szigetközi ízvilágot szerettük volna a Darnó-Hús termékpalettáján megjelentetni. Például Szigetközi  hurkába kerül zsúrkenyér és rizs is. Nyolc-tíz féle termékkel indultunk, most már több száz termékcikkünk fut. A fiaim, Bálint és Péter feladata lesz a jövőben, hogy alakítsák a piac igényei szerint a termékportfóliót. Ehhez azonban nehéz nem emocionálisan hozzányúlni, hiszen minden termék a mi gyermekünk.

– Hová kerülnek a Darnó-Hús termékeiből?
– Természetesen a történelmi Magyarország területére, ahol ez az ízvilág minden magyar ember ízlelőbimbójába bele van kódolva. Nyugat-Európába is szállítunk, például: Ausztriába, Németországba, Csehországba, Belgiumba, Skandináviába is visznek a termékeinkből. Azon vagyunk, hogy az export arányunkat szélesítsük, itt van még tennivalónk.

– Büszkén mesél mindig gyermekeiről, akinek átadhatja ezt a családdal közösen felépített hagyatékot…
– Valóban mindig kicsit pattognak le az ingem gombjai a mellkasomról, amikor a fiaimról és a lányomról beszélek. Egy apának annál nagyobb elismerés nem adathatik meg, mint hogy azt látja, a gyerekei többek, jobbak lettek, mint ő. Nem voltak soha arra ösztökélve, hogy átvegyék majd a vállalkozást, ott és azt, tanultak, ahol és amit szerettek volna. Természetesen szerezhettek tapasztalatot más vállalatoknál  is, de ide, a családi vállalkozásba hozta őket a jósors. A három gyermekemnek 25 végzettsége lett, mire az egyetemeket befejezték.

– Egy jó csapat dolgozik együtt a családi vállalkozásban. Ez a titka annak, hogy közösségi szerepeket is tud vállalni?
– Az operatív munka a fiúkra hárul, mondjuk, hogy én tanácsadói státuszban vagyok. Ha kérnek tanácsot, adok. Szeretek segíteni: nagyon jó kapni, de sokkal jobb adni. Kutya kötelességünk segíteni, akik átmenetileg vagy hosszabb ideje rászorulnak a segítségre. És ez a hajlandóság évtizedek óta megtalálható a mi cégünkben.

– A Kisalföldben is több alkalommal beszámoltunk a cég által szerzett elismerésekről. Most Az év agrárembere versenyen Az Év Élelmiszeriparosa díjat érdemelte ki!
– Körülbelül két hónapja hívtak fel, hogy indul Az év agrárembere verseny, ahová jelölést kaptam és egy bemutatkozást kértek tőlem. Aztán jelezték, hogy hosszas válogatás után bekerültem a legjobbak közé. Kiskőrösön egy vezetett beszélgetésen kellett meggyőznöm a szakmai zsűrit, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre a díjra. Kiváló jelöltek voltak, aztán jött a hír, hogy én leszek Az Év Élelmiszeriparosa. Ebben benne van az egész családom, Nándor öcsém és kollégáim munkája: egy csapat vagyunk.